Egerben sokan mesélték, hogy létezett valamikor egy remeteség a hegyen, de a helyét senki sem tudta megmutatni. Eddig. Három éve Havasi Norbert, a Kaptárkő Egyesület elnöke amatőrként kezdett érdeklődni a remetelak története iránt. Bújta a levéltárakat, latin fordításokkal, térképekkel járta a hegyet, míg nyomára nem bukkant, s a múlt fel nem tárult előtte. Novemberben már második alkalommal szervezett közösségi régészeti napot, lelkes segítői fémkeresőkkel dolgoztak a környéken.

Az avarból előbukkannak a kápolna romjai
 

A családomnak a Nagy-Eged-hegy alatt van egy kiskertje – meséli Havasi Norbert –, édesapámmal gyerekkoromtól jártuk be az egész környéket, akkoriban azonban egyetlen mendemonda sem szólt arról, hogy valaha létezett egy kápolna az Eged tetején. Bár azt mondják, sok egri tudott róla, de igazán senki sem ismerte a történetét, nem tudta pontos helyét. Amikor először hallottam a létezéséről, kíváncsi lettem, kutatni kezdtem, az elmúlt három évben segítőim is akadtak, most már huszonöten vagyunk itt.

Havasi Norbert, a kutatás kezdeményezője
 
Mi az, amire az eddigi kutatás fényt derített?
 
Barkóczy Ferenc egri püspök 1752-ben rendeletet adott ki a kápolna újjáépítésére. Tehát már akkor is rom volt ezen a helyen, de hogy pontosan mikor épült és lett rommá, azt nem tudjuk. Az újjáépítést követően évente kétszer jöttek ki a hívek körmenettel a városból; májusban és szeptemberben. Májusban a felszentelés évfordulóján, szeptemberben a búcsú idején, ugyanis a kápolna titulusa a Szent Kereszt Felmagasztalása volt. Tudunk arról, hogy remeték laktak itt, sőt papot is szenteltek, kifejezetten a kápolna szolgálatára. És aztán vége szakadt ennek a történetnek. Nem olvasunk többet a búcsúkról a minoriták rendháztörténetében, de előkerült egy érdekes adalék Sugár István helytörténész egyik könyvében: egy boszorkányper 1766-ból. Eged-hegyen férfiruhában egy férjétől szökött nő bujkált a remeték között. Elfogták, a városba vitték, s virágnyelven bevallotta a paráználkodás bűnét. Talán ez volt az oka, hogy Eszterházy Károly püspök a perben megnevezett Barbaris György remetét, aki hét éve élt a hegyen, elhelyezte innen. Az utolsó búcsút 1768-ban tartották. Az 1800-as években a kápolnát már csak, mint romot emlegetik.

Havasi Norbert nemcsak magához hasonló amatőröket nyert meg a kutatásnak, hanem Valasek Enikőt és Rákóczi Gergelyt, a Dobó István Vármúzeum régészeit is, akik szintén részt vettek a – hivatalos nevén – fémkeresős leletfelderítésen.

Szemmel látható, hogy a kápolna romjai kiemelkednek a környezetből – mutat a mohával benőtt kőrakásokra Rákóczi Gergely. – A mai feladat, hogy ennek környékét körülbelül száz méter sugarú körben megkutassuk és a felszín közelében található fémtárgyakat összegyűjtsük.

A kövek alapján világosan kirajzolódnak a kápolna hajójának alapfalai – folytatja a régész. –  Jelenleg épp a szentélyben állunk. Gondoljuk el, ha nem lenne köd és nem venne bennünket körül az erdő, akkor a kapun át a városra látnánk. Mivel van néhány írott és képi ábrázolásunk is a kápolnáról, el tudjuk képzelni, milyen lehetett egykor.

Érdemes lenne komolyabban is megkutatni az épületet és a környéket?

Egyértelműen igen – felel Valasek Enikő. ­– Egy kisebb ásatással az alapfalakat megkutathatnánk. Talán az is kiderülne, hogy ennek a XVIII. századi barokk kápolnának milyen előzményei voltak. 

Az előtérben Valasek Enikő, a Dobó István Vármúzeum régésze
 
Mi került elő az előző kutatás során?
 
Viszonylag nagy mennyiségű leletet találtunk – hangzik a válasz. – Ezek zömét vasszegek teszik ki, melyek az egykori tető zsindelyzetéből maradhattak meg. Találtunk még egy könyvsarkot, egy ládikó kis vaskulcsát és egy 1676-ban vert ezüst pénzérmét is.

Nemesné dr. Kis Tímea művészettörténész a kápolnából az idők folyamán elkerült tárgyaknak eredt a nyomába.

A kápolna eredeti főoltárképe feltekerve maradt meg. Fotó: Nemes Róbert
 

Eszterházy püspök idején, 1780-ban leltárt készítettek a templomok, plébániák felszereléséről, berendezéseiről, amelyben azt lehetett olvasni, hogy egy 1776-ban épült temetőkápolna berendezési tárgyai javarészt a Nagy-Eged-hegyi remeteségből származnak – mondja a művészettörténész. – Ezután mentem el Havasi Norberttel a temetőkápolnába, hogy megkeressük azokat a tárgyakat, amelyek a leltár alapján egyértelműen azonosíthatók. Több darab elő is került.

Az igazi szenzáció az volt, amikor rábukkantunk a főoltárképre. A Fájdalmas temetőkápolnában egy XVIII. század közepén készült rokokó keretben egy újabban festett Fájdalmas Anya-kép van. A Nagy-Eged-hegyi kápolna főoltárképének a másolata. Az eredetit feltekerve találtuk meg, megkeményedett állapotban, csak egyet lehetett hajtani rajta, ám ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy azonosíthassuk.

Megleltünk még egy nagyméretű ereklyetartót, ókeresztény mártírok relikviáival. Hihetetlen színvonalú műalkotás. Minden múzeumban a főhelyen lehetne kiállítani. Érdekessége, hogy a hátoldalát egy enyhén dombornyomott papírral borították be, ennek alapján a kora is meghatározható, hiszen szerepel rajta készítőjének a neve, a neves augsburgi papírműves, Johann Karl Munck 1794-ben hunyt el.

Ezek után kezd szertefoszlani bennem a szőrcsuhás, nagyhajú remeték képzete.

Bár a remeték valóban aszketikus életmódot folytattak, és lemondtak a világi hiúságokról – magyarázza Nemesné dr. Kis Tímea –, de azért az egykori krónikákból kiderül, hogy ez az épület reprezentatív célokat is szolgált, az építtető Barkóczy püspök szívesen hozta ide kedves vendégeit. Például a Szentpétervárra tartó francia követ is meglátogatta a kápolnát. 

Mielőtt elbúcsúznék az erdőben fémkeresővel dolgozó, gereblyéző, gallyakat szedegető emberek ködbe vesző csoportjától, még Havasi Norberthez fordulok, hogy megtudjam, törvényes-e a fémkeresős régészeti kutatás.

Törvényes – feleli határozottan –, megkértük és megkaptuk a hivatalos engedélyeket, figyelemmel kísérik munkánkat. Szép példája ez a kutatás a közösségi régészetnek, mert itt vannak a helyiek, a lelkes civilek és azok az intézmények is, amelyek hivatalosan végezhetnek régészeti kutatást.

Borítókép: Az egykori kápolnafal tövében folyik a kutatás. Fotók: A Nagy-Eged-hegyi Szent Kereszt-kápolna kutatói