Negatív történelmi rekordokat dönt a Tisza, a Velencei-tó és a Fertő-tó vízszintje, Debrecen környékén és a Duna–Tisza-közi Homokhátságon
kiszáradtak a tavak és víztárolók. Az aggasztó jelenség nyomába indult Bessenyei Gábor dokumentumfilmes,
aki az Allianz Hungáriával együttműködésben készülő Klímaváltozás Magyarországon sorozat első epizódjában az Alföld szárazságtól leginkább veszélyeztetett régióiban járva mutatja be az aszály pusztító hatását a természetes élőhelyekre és a gazdálkodásra, s szakembereket kérdez a vízhiány okairól és következményeiről.
Bessenyei Gábor a klímaváltozást korunk legnagyobb problémájának tartja, amiről viszont továbbra sem beszélünk eleget. A filmben megszólaló Lukács Balázs hidrobiológus szerint a mezőgazdasági termelőktől a környezettel foglalkozó szakemberekig mindenki szembesül az óriási vízhiánnyal. Debrecen környékén az éves csapadék átlagosan ötszázötven milliméter az elmúlt tíz évben azonban sokszor a négyszáz millimétert sem érte el.
Mindig voltak szárazabb és esősebb hónapok, de az időjárás mostanra egyre kiszámíthatatlanabbá vált.
A kevesebb csapadék ritkán, de nagy mennyiségben esik le, ezért a talaj nem bírja befogadni. Számos tudományos bizonyíték van arra, hogy mindez a klímaváltozás következménye.
Ugyanakkor az emberi beavatkozások tovább rontják a helyzetet. Azáltal, hogy a folyószabályozás során szűk mederbe terelték a Tiszát,
a gyorsabban áramló folyó egyre mélyebbre vágja a medrét, magával húzva a talajvízszintet is, ami hozzájárult az Alföld kiszáradásához.
Bármerre jár az ember, mély csatornákat lát teljesen kiszáradva, mint a kiskunsági Szank környékén is, ahol a Kocsma-tó is már csak a térképen látszik, valójában már négy éve kiszáradt, hasonlóan a Debrecen melletti Vekeri-tóhoz. A száraz nád a hőségben könnyen lángra kap, amint ez a hortobágyi puszta egyik mélyebb fekvésű területén is történt, ahol a nemzeti park egyik fokozottan védett részén kétszáz hektár vált a lángok martalékává. A film borzongató képeket mutat a Hortobágyon pusztító lángtengerről.
A szárazság nemcsak az Alföldet érinti. Csabai Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Biológiai Intézetének munkatársa segítségével a film bemutatja, hogy a korábban állandó vízű patakok egyre hosszabb időre teljesen kiszáradnak. A Nyugat-Mecsek ökoszisztémájában fontos patakok életközösségei nagyon komoly stressz alatt állnak, komoly átalakulások elé nézünk. Az élővilág alkalmazkodni fog, de az általunk ismert táj jelentősen át fog alakulni, s kérdés, hogy ez mennyire lesz jó nekünk. Az emberek mindennapi életükben ebből még nem sokat éreznek, de egyre inkább kezdenek felfigyelni rá.
A Nature-ben hidrológiai adatok világszintű öszesítése alapján megjelent egyik cikk szerint ez a probléma a világ vízfolyásainak ötven százalékát érinti. Nem lehet szétválasztani, hogy ezért mekkora részben felel a kílmaváltozás, és mennyit ront a helyzeten a túlzott vízhasználat. Majdnem másfél milliárd ember, köztük 450 millió gyermek él vízhiánnyal küzdő területen.
Sokan azt gondolják, hogy a Kárpát-medencében a felszín alatti vizek szempontjából kedvező helyzetben vagyunk, de Szkolnikovics-Simon Szilvia, az ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének adjunktusa arra figyelmeztet, hogy ez nem teljesen így van.
Sánta Gizella, a homokhátsági Ruzsa polgármestere a filmben elmondja, hogy környékükön
tíz év alatt három métert süllyedt a talajvízszint, ami egy idő után olyan szintű megélhetési nehézségeket fog okozni, hogy az emberek elköltöznek a térségből.
Vass Tibor mezőgazdász a porzó homokot mutatja, pedig az ő földjén két nappal korábban még tizenöt milliméternyi eső is esett. Korábban vizes élőhelyek voltak feléjük, a közeli tóban még néhány éve is fürödtek, télen korcsolyáztak, mára azonban minden kiszáradt.
Ruzsán harminc-negyven éve egy átlagos évben még öntözés nélkül is közepes termést takaríthattak be a gazdálkodók, ma már ami nincs öntözve, az elég.
Toldi Csaba gazdálkodó, a jászszentlászlói Dongér-Kelőér Vize Egyesület elnöke attól tart, hogy
mezőgazdasági szempontból élhetetlenné válik a vidékük. A kutak vize elapad,
jól előkészített vetések, jó vetőmaggal, a mezőgazdasági munkákat megfelelően elvégezve sem eredményeznek az idén jóformán semmit.
Az egykor lefolyástalan Homokhátság szárazodásával kapcsolatban Kármán Balázs zsombói agrármérnök, természetvédő arra hívja fel az Országút olvasóinak figyelmét, hogy a XIX. században egyetlen jelentősebb vízfolyás, a Pusztaszer térségében fakadó, akkor még mindössze tizenöt kilométer hosszúságú Dong ér vezetett le némi felszíni vizet a Tiszába, mára azonban 4662 kilométer hosszú vízelvezető csatornarendszer apasztja a talajvizeket.
A Homokhátság területét is kezelő ATIVIZIG több mint nyolcezer négyzetkilométernyi területéből alig száztíz hajlamos belvízre, s emiatt a teljes terület alól
levezettek több Balatonnyi talajvizet, 1,3 százaléknyi területért sivataggá téve az összes többit.
Malicskó Gábor az Allianz termékportfólió menedzsere a szárazságot a biztosítók szempontjából vizsgálva arra hívja fel a figyelmet, hogy az világszinten és a magyar mezőgazdasági termelők számára is egyre komolyabb kockázatot jelent, amit a boltokban, az áremelkedések formájában mindenki megérez.
Kerpely Klára, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője szerint a szárazság kérdése nem kezelhető a vízbőség kérdésétől elválasztva.
Áradás és aszály egymás tükörképe, mert a sok víz, ami áradáskor veszélyt okoz, később hiányzik az aszálykor.
A többletvizet tehát el kellene tárolni. Az alkalmazkodás a helyi szintről tud kiindulni, mert ott ismerik jól a helyi adottságokat.
A WWF Magyarország a helyi önkormányzatokkal közösen dolgozik a települések vízgazdálkodási problémáinak enyhítésén, a természetes vízmegtartó megoldások kifejlesztésén. Toldi Csaba bemutatja, ahogy elzárják a csatornát és átszivárogtatják egy medencébe azt a vizet, ami egyébként elfolyna.
A WWF a kisléptékű helyi természetes vízmegtartó megoldásokat szeretné elterjeszteni,
hogy minden település ebben a szellemben gazdálkodjon a csapadékvízzel, a belvízzel, a patakok vizével.
Lukács Balázs szerint a magyar mezőgazdaság teljes termésszerkezetét úgy kellene alakítani, hogy legyen lehetőség víztározásra. Meg kellene szüntetni bizonyos termőföldek művelését, helyette a vizeket ott betárazni, amit e területek gazdáinak kompenzációjával meg lehetne oldani.
A víz nem ismer országhatárokat, a szárazság egész régiónknak komoly kihívást jelent. Andreja Susnik szlovén környezetvédelmi miniszter szerint a problémák főleg a mezőgazdaságban, de újabban a vízi közlekedésben, a turizmus, az ökoszisztémák vagy a vízenergia területén is jelentkeznek. Az Európai Unióban nincsenek olyan jogszabályok, melyek az aszályra koncentrálnának.
Van árvízi, de nincs szárazságról szóló irányelvünk.
Kerpely Klára az európai szintű pénzügyi támogatási háttér megteremtésének fontosságát hangsúlyozza, s főként azt, hogy ne legyenek negatív hatású támogatások, olyanok, amelyek éppen a kívánatossal ellenkező irányba hatnak.
Lukács Balázs szerint az elmúlt húsz évben a nagy politikai elhatározásokból alig valósult meg valami. Kerpely Klára arra figyelmeztet, hogy
az új egyensúly megtalálása sok szenvedéssel jár.
Az átlagembernek vissza kellene vennie a fogyasztásából.
Van szárazság Magyarországon? Klímaváltozás Magyarországon 1. rész
Bessenyei Gábor, Seres Flóra és Tari Péter filmje
Allianz Climate Chronicles
