A szarvasbőgés legtehetségesebb utánzói először 1999-ben Dortmundban keltek versenyre egymással. Magyarország kezdettől fogva részt vesz az európai versenyen, s vadászati hagyományainkhoz méltóan négy Európa-bajnoki címmel, egyéniben és csapatban is számos dobogós hellyel vétette észre magát. Négy alkalommal hazánk adott otthont a vetélkedőnek, a mostanit megelőzően 2016 májusában, Keszthelyen.
Az idén harmincéves fennállását ünneplő Vadászati Kulturális Egyesület által szervezett XXII. Szarvasbőgő Európa-bajnokságon tizenhárom ország harminchét versenyzője indult, s
a magyar csapat végzett az első helyen, míg Kasper Máté egyéniben ezüstérmet szerzett.
A döntőben két egyenrangú, egymást harcba hívó szarvasbika hangját kellett megszólaltatniuk a versenyzőknek, a teljesítményt nemzetközi zsűri pontozta. Amennyire egy szubjektív, pontozásos rendszerben ez lehetséges, a részrehajlás kizárt, mivel a bírák paraván mögül hallgatták a versenyzőket, a produkciót kizárólag a hang alapján ítélték meg.
Mivel a feltüzelt szarvasok bődülésével önmagában a legércesebb férfihang sem képes versenyre kelni, a bajnokság résztvevői, mint a való életben is teszik, különféle hangerősítő eszközökkel igyekeztek minél élethűbben utánozni a szarvasbika hangját. A hagyományoknak leginkább az állati tülkökből, manapság legtöbbször szürkemarha szarvából készített bőgőkürt felel meg, de népszerű a tengeri triton csiga is, sőt van, aki szerint a porszívók műanyag toldalékcsöveivel is egészen elfogadhatóan lehet bőgni.
Régebben a petróleumlámpák cilinderét is előszeretettel használták, bár az erdei cserkelés során határozott hátrányai lehetnek egy ilyen törékeny segédeszköznek. Annál praktikusabbak a modern vadászipar által kifejezetten erre a célra kifejlesztett teleszkópos, összecsukható, akár zsebben elférő kürtök.
A szarvasbika hangjának utánzása nem pusztán vadászvirtus, hanem az eredményes vadászat gyakorlatban használt, célravezető módszere. A gyakorlott vadász meg tudja különböztetni és utánozni is képes a harcra hívó vagy a teheneit terelő bika hangját, a győztes diadalordítását vagy a vesztes lemondó hangját. Bár elég valószínű, hogy szarvasfüllel hallgatva még a legjobb kürttel legnagyobb gyakorlatot szerzett ember is „erős akcentussal” bőg, a nászidőszakban mégis rászedhetők az izgalmi állapotban lévő bikák. De még ha „áthallanak is a kürtön”, a vadásznak elegendő, ha a bika csupán megvetően annyit közöl vele, hogy „mit akarsz velem, te ócska csaló?”, s máris elárulta tartózkodási helyét.
Ám a tapasztalatok szerint a teheneit féltő
bika hajlamos a bőgőkürt szavát is riválisa harcra hívó hangjának vélni, s arra rendszerint méltónak gondolt választ is ad.
A túlzottan hamis bőgés persze még a legszenvedélyesebb szarvast is gyanakvóvá teheti, s ahelyett, hogy közeledne az őt puskavégre váró vadászhoz, világgá menekül, riasztva a környék összes potenciális vadászzsákmányát.
A hagyományos tülökfaragás iránt érdeklődők a Tiszatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítványnál dolgozó Bodnár Dánieltől megtudhatják a bőgő- és egyéb kürtök készítésének műhelytitkait. Kovács Zoltán, a Népművészet Mestere díjjal kitüntetett debreceni szarufaragó ifjú tanítványa a helyes használat rejtelmeibe is bevezet.
Borítókép: Kasper Áron, a győztes magyar csapat tagja a XII. Szarvasbőgő Európa-bajnokságon (MTI/ Illyés Tibor)
Hangutánzó kacsa
Nagy feltűnést keltett egy harminc éve készült, a napokban előkerült archív felvétel, amelyen egy fogságban nevelt ausztráliai lebernyeges réce (Biziura Lobata) gazdája szitkozódását, valamint az ajtócsapkodást utánozza. Ilyesmire eddigi ismereteink szerint csak énekesmadarak, papagájfélék és kolibrik képesek. A rövid film emiatt felkeltette Carel ten Cate-nek, a Leiden Egyetem etológus kutatójának érdeklődését, aki úgy véli, hogy az eset megkérdőjelezi a madarak hangképzés-evolúciójával kapcsolatos eddigi ismereteinket.
