Gömörben barangolva lépten-nyomon magyar emlékekre, történetekre bukkan az ember. Nem is lehet ez másként, hiszen legalábbis a tájegység déli részén színmagyar volt mindig a lakosság, de Trianonban, tudjuk, ez mit sem számított. Gömörmihályfát (másik használatos nevén Gömörmihályfalvát), ahol most már nem laknak százan sem, a hagyomány szerint egy Mihály nevű nemesember alapította, és fiai, Bodon, Forgon és Gátha alatt virágzott fel a község. Az ilyen hagyományokban, mondákban pedig mindig van igazság, mert az oklevélben először csak 1413-ban, Zsigmond királyunk idejében emlegetett faluról Vályi András is megírja 1796 és 1799 között, Budán megjelent nagy országos leltárjában, hogy a falu urai a Bodonok és a Forgonok, a Nagy família mellett.
Gömörmihályfa a falu egyik gólyafészkével (Wikipédia)
Fényes Elek, akinek pedig 1851-ben jelent meg a hasonlóan nagy lélegzetű, a történelmi Magyarország településeit sorra vevő összeírása, azt is megjegyzi, hogy Bodon Ábrahám „úrilaka” is áll már Mihályfán. Ez pediglen egy klasszicista stílusban, valamikor a XIX. század első felében felhúzott épület volt, és az építtető halála után a szomorú özvegy Beélik Istvánnak adta el. A Bodon–Beélik-kúria épületében aztán körjegyzőség is működött, de a XX. század második felére romossá vált. Valamikor a hetvenes években bontották el, családi ház áll most a helyén.
Forgon-emlékszoba Gömörmihályfalván (Wikipédia)
Volt a Forgonoknak a falu keleti végében egy szintén az 1800-as évek elején emelt kisebb udvarháza. Ezt egy Klein nevezetű ember vette meg, majd az 1930-as években éppen a Bodonok kezére került. Ebben, a most már omladozó épületben lakott és dolgozott Forgon Mihály, aki gondosan összeírta és 1909-ben megjelentette Gömör és Kishont vármegyék nemeseinek jegyzékét.
Forgon Mihály egyetemi évei alatt (Wikipédia)
1810-ben itt, Mihályfán született tehát Bodon Ábrahám, aki a sárospataki kollégium után Losoncon, a híres, evangélikusok által fenntartott líceumban végezte el a jogot, majd 1839-ben, Pesten tette le az ügyvédi vizsgát. De még joghallgató, „jurátus” volt, amikor csatlakozott az Országgyűlési Tudósításokat szerkesztő és másoló csapathoz, amit az ifjú Kossuth Lajos vezetett. Akivel aztán össze is barátkozott Bodon uram, hiszen mindketten a haza ügyén és felemelkedésén munkálkodtak akkor ott, Pozsonyban. Amikor pedig Kossuth a cenzúra megsértése miatt börtönbe került, úgy tudni, 1837 és 1840 között ő volt az, aki összefogta a vármegyék és az országgyűlés eseményeiről kézzel írott és sokszorosított tudósítások munkálatait.
Országgyűlési Tudósítások (Wikipédia)
1842-ben Bodon Ábrahámot megválasztották Gömör és Kishont vármegyék alügyészének, majd 1848-ban a Kövi községhez (besztercebányai kerület) tartozó választókerület képviselőjének is. Hogy aztán a szabadságharc leverése után, ahogyan azt sokan tették akkoriban, visszatérjen Mihályfára, a birtokra, a klasszicista kúriába, gazdálkodni. De ekkor, a nagy elnyomattatásban sem felejtkezett meg a hazáról,
magtár-egyesületet hozott létre a Vály-völgyében lévő falvak (Felsővály, Alsóvály, Gömörmihályfa és Kálosa) gazdáinak, tankönyveket írt
és tanított is ezekben az időkben. 1854-től rövid ideig a vályi református egyházkerület főgondnoka volt, és mint ilyen, meg is írta ennek történetét 1550-től egészen 1860-ig bezárólag.
Bodon Ábrahám síremléke (Wikipédia)
Amikor azután lazult a szorítás, s 1861-től ismét működhettek a vármegyék, Bodon Ábrahám Gömör és Kishont főügyésze lett, majd ismét megválasztották képviselőnek is. Még tíz munkás év adatott neki, majd hatvanesztendősen magához szólította az Úr. A hátramaradottak, pontosabban a sírversében is megemlített özvegye pedig idővel gondoskodott illő és időtálló fejfáról is. Ami jelen esetben vasból öntetett, valamelyik közeli hámorban. Az öntvényen a következő olvasható:
Bodon Ábrahám
1811–1871
Bölcs és szelíd volt, tudós és szerény,
elméje, szíve hasznos jó- s nemes.
Ha hőn szeretni hontvallást erény:
Ő az erényes névre érdemes.
Gömör siratja, mint a jók javát.
Az egyház a nép... ügyeemberét,
őszinte keblét a rokonbarát.
Tudomány, törvény munkáshű kezét.
De legmélyebb, legsúlyosabb a bánat,
Mely özvegyének hű szívén elárad.
