Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése szerint 1980 és 2021 között 195 ezer ember esett áldozatul a hőhullámoknak, 560 milliárd euró volt a gazdasági veszteség. Az időskor és a nagy népsűrűség egyaránt kulcsfontosságú kockázati tényező a hőséggel összefüggő betegségek és halálozás szempontjából. Az idősek ugyanis érzékenyebbek a szélsőséges időjárási helyzetekre, a városok pedig hőszigethatás miatt 2–9 fokkal melegebbek a környező vidékeknél.
A felmelegedés által különösen fenyegetett Közel-Keleten és Észak-Afrikában a 2050-es évekre
a lakosság csaknem 70 százaléka várhatóan nagyvárosokban fog élni, és 2100-ra az idősek száma meghaladja a fiatalokét a régióban.
A jelenlegi trendek alapján előre jelezhető 2,7 fokos felmelegedés alapján a Indiában hatszázmillió, Nigériában háromszázmillió, Indonéziában százmillió), a Fülöp-szigeteken és Pakisztánban nyolcvanmillió embernek kell majd új lakhelyet keresnie.
Nyomornegyed Mumbaiban (Pixabay)
Az ENSZ november végén Dubajban kezdődő klímakonferenciáját előkészítő bonni klímatárgyalásokat követően António Guterres aggodalmát fejezte ki, hogy a világ országai nem teljesítik a párizsi klímacsúcson vállalt kötelezettségeiket, emiatt a világ egyelőre messze van az éghajlatváltozás kapcsán kitűzött céloktól. Az ENSZ-főtitkár szerint
nincs elegendő ambíció, bizalom, támogatás, együttműködés,
és rengeteg probléma van az átláthatóság és a hitelesség körül.
Guterres hangsúlyozta, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használata összeegyeztethetetlen az emberiség túlélésével, ezért véget kell vetni a kőolaj, a szén és a gáz felhasználásának. Rekordprofitjukra utalva bírálta a kőolaj- és gázipari cégeket, kijelentve, hogy „erkölcstelen a jövőt harminc ezüstpénzért eladni”.
Tengeri földgáztermelő platform (pixabay.com)
Az Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testület (ESABCC) szerint 2040-re 90-95 százalékkal kellene csökkenteni az éghajlatváltozást okozó káros gázok kibocsátásának mértékét az 1990-es szinthez képest az Európai Unióban, hogy esély nyíljon az 1,5 Celsius-fokos globális klímacél teljesítésére. A tanulmány készítői szerint a célok teljesítése érdekében
elsősorban az energiaszektort érdemes dekarbonzálni,
és ez már 2040-re összejöhet, amennyiben: 70-90 százalékosra növeljük a nap- és szélenergia-termelés részarányát, és 2030-ig kivezetjük a szén-, 2040-re pedig a földgázalapú energiatermelést is.
LNG-tanker (pixabay.com)
Az Európai Unió országai nem tudtak megegyezni a villamosenergia-piac tervezett új szabályozásáról, miután vita alakult ki a szénerőművek támogatásának kiterjesztésére irányuló javaslat kapcsán. A soros elnök Svédország lehetővé tenné, hogy a tagállamok meghosszabbítsák a szénerőműveknek nyújtott kapacitásmechanizmus-támogatásokat. Ennek értelmében az erőműveket azért fizetnék, hogy
elegendő áramtermelő kapacitást tartsanak készenlétben az áramkimaradások elkerülése
érdekében.
A francia energiaügyi miniszter támogatja a svéd javaslatot, Robert Habeck német gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter szerint azonban az nem egyeztethető össze az uniós és a nemzeti éghajlatvédelmi célokkal. A többség azonban támogatja az ötletet.
Az orosz vezetékes földgáz Európai Unióba irányuló szállítása 2023 végéig várhatóan 45 százalékkal, több mint 35 milliárd köbméterrel eshet vissza 2022-hez képest, így részesedése Európa teljes gázfelhasználásán belül tíz százalék alá csökken. Az orosz LNG-szállítások emellett még évi 15 milliárd köbméterre tehetők. A 358 milliárd köbméteres tavalyi fogyasztáson belül 60 milliárd volt az orosz vezetékes gáz és 129 milliárd az LNG-import, míg az idén a prognosztizált 348 milliárd összfogyasztásból az előbbi várhatóan 25 milliárdra csökken, az utóbbi 153 milliárdra nő.
