Műhelytér – így nevezik életre hívói azt az új kiállítási helyet, amely, ha úgy tetszik, már a jövőt előlegezi meg, hiszen a remények szerint ez az épület is része lesz a Magyar Építészeti Központnak és Múzeumnak. Tervezésére a közelmúltban írt ki tervpályázatot az Magyar Művészeti Akadémia, s épületegyüttesként méltó otthona lehet az építészeti múzeumnak és a magyar műemlékvédelem másfélszázados históriájának dokumentumait, fotóit, terv- és iratanyagát őrző gyűjteményeknek.

A tér nevét kiteljesítve műhelymunkáról mesél az Ismeretlen IPARTERV – Egy tervezővállalat hőskora 1948–1970. Azt a maga korában rendkívül fontos műhelymunkát mutatja be, amely a múlt század harmadik negyedében az Ipari Épülettervező Vállalatnál (IPARTERV) folyt. Ugyanakkor műhelymunkaként tekinthetünk a kiállítást létrehozó két intézmény, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) és a MÉM MDK első együttműködésére is. A MOME Elméleti Intézete designkurátor-képzésének hallgatói egyetemi oktatójuk, Haba Péter művészettörténész irányításával két szemeszter során foglalkoztak az ipari tervező vállalat históriájával, építészeti szerepével, munkájával, terveivel és megvalósult alkotásaival.

Fotók, installációk mutatják az egykori IPARTERV munkáját

Az egyetemi tanulmányok nyomán született kiállítás nem titkolt szándéka az volt, hogy ne csak a maga szűk szakmaiságában, de

szociológiai és kulturális kontextusba helyezve, a jelenből szemlélve, s mai összefüggéseit is vizsgálva bemutassa azokat az ipari épületeket, épületegyütteseket, amelyek építészettörténeti és társadalmi vonatkozásban egyaránt tanulságosak.

Valamennyi kurátor egy-egy témát kutatott és dolgozott ki a kiállításra, a főkurátor Gallai Renáta volt. Munkájuk alapjául szolgálhatott az a gazdag tervdokumentáció és publikációgyűjtemény, amelyet az IPARTERV annak idején készített és megőrzött, valamint a Modern Ipari Építészetért Alapítvány több mint húszezer, az IPARTERV munkásságát megörökítő, közzé- és kutathatóvá tett fényképe.

A Mesterek és tanítványok terme, háttérben a korabeli tervezőasztal

Komplex megközelítéssel láttatja XX. századi épített örökségünk jellegzetes, funkcionalitásában meghatározott alkotásait a Műhelytér. A tervrajzok, korabeli felvételek, tablók, makettek mellett a kiállítási tárgyak – tervezői eszközök, kellékek, installációk – érzékletesen mutatják a munkafolyamatokat, az adott időszak körülményeit, lehetőségeit.

Éppúgy érzékelhető itt erőszakkal iparosított város, esetünkben Kazincbarcika élete, útja, sorsa, mint egy hajdani tervezőiroda munkafolyamata, hangulata. S kibontakozik az építészeket, munkásságukat ábrázoló térben a mester és tanítvány kapcsolat mikéntje, érdekes vonatkozása is.

A kurátorok nem hagyták figyelmen kívül a tervezőcsapatok életét, hierarchiáját, ugyanakkor a nők helyét sem az építésztervezői világban. Építésznők útját mutatva nemcsak építészeti, alkotói kérdések fogalmazódnak meg. Milyen szerep jutott nőnek, férfinak építészházaspárok esetében, milyen alkotói egyéniséggel rendelkeztek azok a nők, akik felvették a kesztyűt és szinte férfiként igyekeztek helyt állni a pályán. Erre is, arra is ad érdekes példát a kiállítás. A megelevenedő történetek legalább olyan lényegesek, mint az épülethistóriák, hiszen az emberi vonatkozások teszik teljessé a korszak szemléletét, megismerését, befogadását.

A habakarton-sziklákon az adatok az ipari emlékek sorsát hivatottak érzékeltetni

Az emlékezés az IPARTERV-re kérdésfeltevéseiben is izgalmas, ahogy a múlt szociológiai problémáira néz vissza, s ahogy azt is megmutatja, szellemileg és építészetileg mi maradt meg az épületekből, épületegyüttesekből, néhányuk miként őrzi ma is históriáját, netán eredeti vagy hasonló ipari funkcióban létezik (a demonstrált habkartonszikla felirata szerint 58 százalékuk),

s az elmúlt évtizedek során hány építészeti érték pusztult el, pedig valószínűleg kreatív funkcióváltással a jelenleginél jóval több is hasznosítható lenne.

Az Ismeretlen IPARTERV – Egy tervezővállalat hőskora 1948–1970 című kiállítás július 16-ig tekinthető meg a MÉM MDK Műhelyterében, az egykori BM Kórház földszintjén, a Walter Rózsi-villa (1071 Budapest, Bajza utca 10.) mögött.

 

Nyitókép: Az ipari épülettervező vállalat útjáról, sorsáról szól a kiállítás

 

Fotók: Wachsler Éva / Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ