Sokszor feltesszük a kérdést, vajon miért nem műemlék egy építész, művészettörténész által szépnek, esztétikusnak és kellőképpen réginek tartott építmény. De fordítva sem ritka a felvetés: ugyan miért műemlék egy laikus szemmel talán nem is szép, nem is esztétikus és nem is túlzottan régi építésű épület.

Azután ott az újabb kérdés: védjük-e a Bauhaus-épületeket? Az igenlő szakmai válasz erre már húsz évvel ezelőtt megszületett, amikor szerte az országban számos modernista épület került műemléki védelem alá, értékük megkérdőjelezése azonban manapság sem ritka.

Mindennek fényében talán nem haszontalan bemutatni három olyan Bauhaus-épületet, amely ma már műemléki védelem alatt áll. A védelem egyrészt a jeles alkotó személyének szól, másrészt az épületnek, amely a korszak és a stílus reprezentánsa.

Forbát Alfréd (1897­–1972) pécsi munkássága 1933 és 1938 között mindössze öt évet ölel át, de ez az öt esztendő rendkívül termékeny volt az akkorra már több országban ismert, évtizedes tervezői múlttal rendelkező építész életében. Amikor 1933-ban visszatért szülővárosába, új korszak kezdődött pályafutásában. A különböző építészeti korszakokat elfogultság nélkül vizsgálók számára pedig szép kötelesség néhány épületen keresztül bemutatni a tervező építészeti felfogását, mely mélyen gyökeredzik a Walter Gropius által 1919-ben megalapított Bauhausban. Forbát több magyar származású pályatársával egyetemben Gropius munkatársa volt 1920 és 1922 között, a Bauhaus weimari periódusában.

Valaha az ügyvédek házának nevezték

Joggal írja tehát Mendöl Zsuzsanna Forbát Alfrédről 2008-ban Pécsett megjelent könyvében az alábbiakat: „Forbát hű maradt a funkcionalizmushoz, a racionális építészet és városépítés gyakorlatához. Épületeivel, városterveivel az emberi együttélés jobb működését próbálta elősegíteni, szolgálni.

Művészettörténeti, műemléki ismeretei, művészi tevékenysége tervezőmunkájára is hatott, a sablonok és dogmák követése helyett a realitások, arányok, részletképzés gondos mérlegelésével épületeinek esztétikus megformálására törekedett.

Kisszámú megvalósult épületéből kevés maradt fenn eredeti állapotában. Tervhagyatéka és konstruktivista grafikái szerint Forbát Alfréd a magyar konstruktivizmus, valamint a regionális törekvések jeles képviselője.”

Fentiekről persze mit sem tudtam még, amikor harminc-harmincöt éve nap mint nap elhaladtam a meredek Kaposvári utca alján álló épület mellett. Bálványi Endre tábornok felkérésre tervezte Forbát a villát a kitűnő adottságú telekre, egy korábban elbontott kis vincellérház helyére. Hazatérése után ez volt egyik első munkája. Minden bizonnyal otthonosan mozgott a területen, hiszen mindössze két telekkel feljebb, a Kaposvári utca 17. szám alatt állt nagyapja nyaralója. Ebben a mára már sajnos elbontott épületben sokszor fordultam meg a kilencvenes években. Szerencsére a három utca találkozásánál kialakult saroktelken 1934-ben felépült Bálványi-villa a mai napig áll.

A lapos tetős, szigorú geometrikus formákat követő épület déli homlokzata a leghangsúlyosabb, tervezésekor arra is figyelt az építész, hogy a nyári időszakban árnyékos legyen a felső szint, télen pedig a maximális benapozottság érvényesüljön.

A tetőteraszos épület homlokzatán a dörzsvakolat és a kőlábazat együttes használata újításnak számított a korszakban, a kőkerítés harmonikusan teljesíti ki az összképet.

Az egyházi épületeken kívül Pécs városának egyik legnagyobb méretű műemléke a Rákóczi és a Felsőmalom utca sarkán álló, ügyvédek számára tervezett bérház. Az 1937-ben emelt, eredetileg háromszintes kubatúra 1962-ben emeletráépítéssel bővült, így eredeti tömege némileg megváltozott.  Külső tömegének meghatározó eleme a délnyugat felé néző íves homlokzat, a konzolokon álló balkonokkal, belső építészetében különösen értékes nagyvonalú lépcsőháza. Az épület a történeti belváros külső határán, Forbát szülőházával szemben áll, az építész tehát itt is általa jól ismert területen tervezhetett. Akkoriban a forgalom még jóval gyérebb volt, mint manapság, tehát jó ötletnek tűnt egy soklakásos, három bejáratú épületet a főút mellé tervezni, ezáltal is csökkentve a korabeli lakáshiányt. Az épület tömege, megjelenése a mai napig az utcakép meghatározója. Településképi szerepe az egyre szaporodó reklámfelületek és műanyag nyílászárók ellenére is fontos.

A klinkertéglás homlokzatot sűrűn benőtte a borostyán

Forbát egyedi alkotása az a klinkerburkolatos családi ház a Batsányi utca 15. szám alatt, amely Zehmeister László és családja számára épült 1936-ban.
 

A lakóház nagy vonalakban hasonlít a modernista felfogásban megalkotott korabeli épületekhez, mégis finoman egyéni. Azt mutatja, hogy a stílus számos kötöttsége ellenére is lehet újszerűt, meghökkentőt alkotni, klasszikus érzetet keltve a modern formavilág keretei között.

 
A kerítés, a járda és a homlokzat burkolata egységet alkot, az utcafront felé néző körablak azonban nem feledteti a modernizmust. Más kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben az épület homlokzatát benőtte a borostyán, így a nyers téglaburkolat látványa nem zavartalan. Az épületben sokáig egy idős házaspár lakott. Néhány éve elhunytak, így csak reménykedhetünk abban, hogy az utódok méltóképpen kezelik majd az épített örökséget, hiszen a ház jellegzetes kialakítása és formavilága, belső berendezése és bútorzata túlmutat az alkotó személyén. A Bauhaus-épületek közös örökségét hordozza, melynek minden apró részletét fontos lenne megőrizni az utókor számára.

A Bauhaus sajátsága volt, hogy házai nem akartak igazodni környezetükhöz, ez az egyetlen párhuzam, amely fellelhető a Bauhaus és az egészen más gondolkodású, hátterű szecesszió között.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ezek az épületek jól öregedtek, mára már belesimultak a városképbe, köszönhetően a befogadó városszövetnek és az elmúlt korszak harsányabb posztmodern és kortárs építészeti elemeinek is.

Nyitókép: A Bálványi-villa Pécsett a Kaposvári utcában Fotó: A szerző felvételei