Eltűnt sírkertek nyomában

Históriájuk nemcsak a ma már nem létező nyughelyekről szól, hanem arról is, hogyan alakította a városkép az emberi élet végső helyszíneinek sorsát.
A ma már nem létező sírkertek sorsa szorosan összefügg Budapest urbanizációjával. A XIX. század végén és a XX. század elején a főváros rohamos növekedésnek indult. A temetőket eredetileg a városfalakon kívülre helyezték, azonban a település gyors terjeszkedése miatt ezek az egykor félreeső helyszínek hirtelen a belsőbb területeken találták magukat, és egyre kevésbé voltak fenntarthatók a belváros közelében. Az egészségügyi, higiéniai és közlekedési szempontok miatt szükségessé vált a temetők áthelyezése a város peremére. A Fiumei úti Nemzeti Sírkert 1847-es, az Új köztemető 1886-os és a Farkasréti temető 1894-es megnyitásával a temetkezések egyre inkább az akkori város külterületeire kerültek. A megszűnt temetők ma már csak térképeken és régi feljegyzésekben léteznek, azonban a helyi lakosság, valamint a történészek és városkutatók erőfeszítései révén emlékezetük nem tűnt el teljesen. Egy-egy park, utca vagy tér ma is őrzi az egykori temetők nyomát, és emlékeztet arra, hogy Budapest fejlődése és növekedése milyen áldozatokkal járt. A hajdani temetkezési helyek nemcsak a város történetének részei, hanem az emberek múltjának csendes tanúi is, s a végső nyughelyeket maga a város nyelte el.

Emlékét csak fénykép őrzi

Óbudán a mai Doberdó út és a Folyondár utca közti területen nyílt meg 1790-ben a Kiscelli (Újlaki) temető, a budai svábok temetkezési helye, és bár intenzíven csak rövid ideig használták, az utolsó temetés éppen száz éve, 1924-ben volt. A temető legszebb síremlékei átkerültek az Óbudai temetőbe, a művészetileg jelentősebbek a Kiscelli Múzeumba, a vörösmárvány temetőkeresztet pedig áttelepítették a közeli Kecske utcába. Külön említésre méltó Josef Thimi/Thimi József borkereskedő egykori síremléke, amelyet a neves osztrák szobrász, Hartman Witwer készített 1811-ben. Sajnos a síremlék ma már nincs meg, csak néhány fénykép őrzi emlékét. Érdekesség, hogy az 1960-as évek végén lebontott egykori temetőkapu másolata ma is áll a kiscelli parkerdő egyik sétaútja mellett. A kapukat Schmidt Miksa műgyűjtő, bútorgyáros, a kiscelli kastély akkori tulajdonosa készíttette állítólag a bécsi Lichtenstein-palota általa megvásárolt és Magyarországra hozatott kapujának másolataként. Az egyik másolat a temetőkapu volt, a másikat a tulajdonában álló domboldalban állíttatta fel, melyet végrendeletében közpark létesítésére a fővárosra hagyott.

Átfaragott római sírkövek

Jelentős zsidó diaszpóra élt Óbudán a XVIII. században. Letelepedésüket támogatta és nagyfokú autonómiát biztosított a közösségnek a vidéket birtokló Zichy család. A zsidó vallású népesség lakta terület a ma is álló zsinagóga környékén volt, legrégibb temetőjük távolabb, a mai Laktanya utca és a Duna között terült el. Az Óbudai zsidótemetőt 1724-től használták, és bár hivatalosan már 1888-ban lezárták, szórványosan még tartottak itt temetéseket. Érdekesség, hogy több sírkő korábbi római sírkő átfaragásával készült, ezt már az Archeológiai Értesítő 1872-es számában is említik. A sírkert felszámolását többször elhatározták, ténylegesen azonban csak 1950-ben került rá sor. A halottakat az Óbudai temetőbe szállították, a sírkövek némelyike a Zsidómúzeumba került. A területen ma sportpályák vannak.

Martinovics titkos nyughelye

Az egykori Vízivárosi temető nem a mostani Vízivárosban, hanem a mai XII. kerületben, a Kútvölgyi úton, a Szent János Kórház részeként működő Kútvölgy Tömb, a Pető Intézet (ma SOTE Pető András Kar) területén, illetve az út túloldalán lévő fás, erdős rézsűn helyezkedett el. A temetőt 1785-ben nyitották a Vár, a Víziváros és az Országút városrészek lakosai számára, amikor megtelt a korábban kijelölt Városmajori temető. Az új temető száz évig volt a budaiak egyik legfontosabb temetkezési helye, itt nyugodott a jakobinus összeesküvés vezetőjeként 1795-ben kivégzett Martinovics Ignác is, akit titokban temettek el, és sírját csak 1914-ben azonosították. Ideszállították 1795-ben a mai Déli pályaudvar helyén lévő katonai temetőben nyugvókat is, és ide temetkezett például Vásárhelyi Pál vagy Laszlovszky József városi tanácsnok is. A temetőt 1885-ig használták, bár egy városi rendelet különleges esetekben még később is lehetővé tette a temetéseket. Véglegesen 1930-ban zárták be, és 1939-ben számolták fel.

Tabáni temető az Alkotás utca – Csörsz utca – Avar utca – Hegyalja út (hajdan Csend utca) határolta területen. Háttérben a Szittya utca – Hegyalja út (Csend utca) találkozásánál a 44. számú ház 1933-ban Fotó: Ebner/Fortepan

 

Ahol az Öreg honvéd szobra állt

Nem a Tabán ma ismert területén volt a Tabáni temető sem, hanem a Németvölgyben, a mai Hegyalja út – Csörsz utca – Avar utca – Alkotás út által határolt övezetben. Krisztinavárosi és rácvárosi polgárok temetkezési helyeként nyitották 1796-ban. A római katolikus közösség tagjain kívül az ortodox keresztények nyughelye is volt. A sírkertben sok 1848/1849-es honvéd is nyugodott, mivel ide temették a Budavár ostromakor elesett katonákat. Itt feküdt Virág Benedek és Döbrentei Gábor is. A temetőt 1885-ben zárták le, és 1930-ban számolták fel. A honvédek és hírességek sírját a bezárás után a szomszédos, a mai Gesztenyéskert, a MOM és a Novotel helyén létesített Németvölgyi temetőbe szállították, ahonnan 1963-ban továbbtelepítették a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe. A szabadságharcban elesett névtelen hősöket szimbolizáló Öreg honvéd szobra 1944-ben, Budapest ostromakor pusztult el.

Kőfallal kerítve

Az óbudai hitközségből kivált és a Duna jobb partjára költöző zsidó közösség 1794-ben nyitotta első Pesti zsidótemetőjét a mindössze négy esztendővel korábban létesített első pesti köztemető mellett. Ez volt az első temető Pesten, amelyet kőfal kerített. A festői temetőben nyugodott többek között Rózsavölgyi Márk zeneszerző, Petőfi barátja, „a csárdás atyja” is. A sírkert 1874-re megtelt, ekkortól a Salgótarjáni útra temetkeztek a közösség tagjai. A keresztény temetőt már 1882-ben felszámolták, a zsidó temető kiürítésére azonban csak 1910-ben került sor.
A területen ma a Lehel téri piac és lakóházak állnak.

Nyitókép: Kidőlt sírkereszt a hajdani Tabáni temetőben
Fotó: Ebner/Fortepan