Komolyan segítette az indulást, hogy az akkori szövetségi köztársasági elnököt, Richard von Weizsäckert sikerült a Német Műemlékvédelmi Alapítvány védnökének megnyerni , aki ezzel tradíciót teremtett, azóta valamennyi államfő elfogadta a felkérést. A védnökség azonban eszmei támogatás, a médián keresztül segíti felhívni a figyelmet a műemlékvédelem fontosságára, közpénzből származó anyagi hozzájárulást nem jelent.
Tehát szigorúan magánintézmény az alapítvány, vagyona magánszemélyek és magánvállalkozások adakozásából jött létre, egyetlen eurónyi közpénz sincs benne, éppen ellenkezőleg civil kezdeményezésként köztulajdonban lévő műemlékek helyreállítására is áldoz.
Csak a nagyságrendek kedvéért: 1895-ben félmillió márkával indult, 2021-ben a vagyona már csaknem százhetvennégy millió euróra rúgott, ezen belül hetvenhat millió eurót érnek a tulajdonában lévő ingatlanok és műgyűjtemények, további kilencvennyolc milliót az alapítvány által birtokolt értékpapírok. Közvetlen adományokból és az értékpapírok osztalékaiból a DSD évente hatszáz projektet támogat. Alapítása óta hatezerötszáz műemlék helyreállításában több mint félmilliárd euróval vett részt. S hogy milyen mértékben sikerült a polgárokkal megértetni a műemlékek fontosságát, jól mutatja, hogy az alapítványnak ma kétszázezer támogatója van.
Köszöntés vagy búcsú
Már 1987-ben nagy kihívással kellett megbirkóznia a DSD-nek. A cél az 1884-ben épült a Roter Sand világítótorony megmentése volt. A Roter Sand a Weser folyó torkolatában magasodott. Távolról látszó fénye évtizedeken át Németország első üdvözlete volt az Északi-tengeren hajón érkezők számára, vagy éppen búcsúintése a német földről távozók után. A modern navigációs technika 1963-ra fölöslegessé tette a tornyot, az évek során állapota annyira megromlott, hogy az összeomlás fenyegette. Végül a műemlékvédelmi alapítvány támogatásával sikerült stabilizálni állapotát, és azóta is a DSD vagyonkezelői alapítványa viseli gondját.
Quedlinburg, a favázas házak városa Fotó: A.Savin/Wikimédia Commons
A DSD rögtön akcióba lépett: 1990-ben első kelet-német zászlóshajó-projektje Wismarban a Szent György-templomnak, az észak-német téglagótika egyik jelentős alkotásának a helyreállítása volt. A templom a második világháborúban súlyos bombakárokat szenvedett. Szerencsére a kiégett romok megmaradtak ellentétben több más épített emlékkel, amelyet elbontottak, köztük többek között a drezdai evangélikus udvari templomot.
1990 és 2014 között a műemlékvédelmi alapítvány több mint tizenöt millió euróval támogatta a megújulást. Ma a Szent György-templomot a város és az evangélikus egyház közösen használja, egyrészt istentiszteleti, másrészt kulturális célokra, melyek között kiemelkedik a Grundton D jótékonysági koncertsorozat a műemlékvédelem támogatására. A programot az alapítvány és a Deutschlandfunk közszolgálati rádió által közösen szervezi.
Görlitz, a csülleng városa
Az alapítvány észlelte, hogy a volt NDK-ban nemcsak egyes műemléképületek szorultak támogatásra, hanem számos, alaposan elhanyagolt történelmi belváros is. A szövetségi kormány, együttműködve az újjáalakult, történelmi gyökerű tartományokkal és a városokkal 1990-1991-ben létrehozta a Städtebaulicher Denkmalschutz – városléptékű műemlékvédelmi – programot, melyhez szervesen kapcsolódott a DSD az általa támogatott épülethelyreállításokkal. Iskolapéldája ennek a középkori Görlitz históriája.
A reneszánsz épület ma a Sziléziai Múzeum Görlitzben A szerző felvétele
Kétségtelen, történelmi városközpontjának megőrzésére már az NDK-időkben is akadtak kezdeményezések, amelyek azonban nem voltak elegendőek. A város középkori gazdagsága a Waid (festő csülleng), a kelmeszínezékként használt indigót adó növény kereskedelmén alapult. A Via Regia, Santiago de Compostela és Kijev közötti európai kereskedelmi főútvonalon fekvő város 1339-ben árumegállítási jogot kapott a növény adás-vételére. Az akkori időből származik az a nagyvonalú, földszinti csarnokkal épült középkori háztípus, amelyik a szövetek, a nyersanyag és a hozzájuk kapcsolódó termékek forgalmazására volt alkalmas. Görlitzben több mint négyezer műemlékileg védett épület áll ma is. Erre alapozva hozta létre a DSD a műemlékvédelemben dolgozó szakiparosok oktatási és továbbképző központját. Színhelye a csülleng tárolására 1529-ben épült Waidhaus. Az épület oromfalai a Szent Péter-templommal együtt uralják a városképet a Neisse folyó fölött.
Veszélyeztetett örökség
Másik városléptékű szerepvállalásának színhelye Quedlinburg, a Németország alapítóinak tekinthető szász dinasztia egykori hatalmi központja. A templom és vár festői épületcsoportjának védelmében megbúvó, több mint kétezer, részben több évszázados favázas (Fachwerk) házat számláló város 1994 óta világörökség. A városléptékű műemlékvédelem programban a szövetségi kormány, a tartományi kormány és az önkormányzat általában azonos arányban folyósítja a támogatást, ebben az esetben a DSD részben átvállalta az önkormányzati részt. Az alapítvány támogatásával 1998 óta Quedlinburgban működik a Deutsches Fachwerkzentrum egyesület, amely a favázas házak építéstörténetének kutatásával és dokumentálásával foglalkozik. Egy évre rá Quedlinburg adott otthont a DSD által kezdeményezett első ifjúsági épületrehabilitációs nyári tábornak.
Quedlinburg házai. Brenner János rajzfüzetéből
A szomszédságban Wernigerode város történelmi Stolberg-kastélya került az alapítvány tulajdonába 2002-ben. A kastély egyike annak a harmincöt műemlék épületnek, épületegyüttesnek, amelyek jó részét akut veszélyhelyzetben vásárolta meg (többnyire jelképes áron) a DSD, azóta többségüket helyreállították és megnyitották az érdeklődőknek. Új kihívásokra talált a DSD a legújabb kori veszélyeztetett örökség ápolásában. Az egykori Nyugat-Berlin területén állt a háború után romként konzervált és modern épületrésszel kiegészített Kaiser-Wilhelm-Gedächtniskirche, amelynek felújításában is szerepet vállalt az alapítvány.
Számos egyesület is foglalkozik a DSD mellett a műemlékvédelemmel, köztük az Interessengemeinschaft Private Burgen, Schlösser und Gutsanlagen in Thüringen, a magánkézben lévő várak, kastélyok és birtokok tulajdonosainak thüringiai érdekközösége.
Tagjai közül sokan családjuk egykori tulajdonát vásárolták vissza. Az épületek gyakran siralmas állapotban voltak. A régi-új tulajdonosoknak gyakran szakmai tanácsokra van szükségük – nemcsak az épületek műemléki szempontoknak is megfelelő helyreállításával kapcsolatban, de a hasznosítás, a fenntartható fejlesztés kérdéseiben is.
Ezért a tulajdonosok többek közt egyetemekkel, főiskolákkal működnek együtt. A kastélyok gyakran kulturális eseményeknek is otthont adnak. Ahogy Sabine Ortmann, az egyesület elnökhelyettese mondja: „Az érdekközösség tagjait, függetlenül attól, hogy nemesi vagy polgári származásúak, az a feladat köti össze, hogy megőrizzék a korábbi kisajátítással veszélyeztetett vidéki nemesi birtokokat, épületeket, hogy az elkerülhetetlen modernizálási folyamatban az épített örökséget felkészítsék a jövőre, a történelmi emlékezetet mindennapi tapasztalatként őrizzék meg.”
Nyitókép: Jellegzetes kereskedőházak Görlitz alső piacterén A szerző felvétele
