Ötvenegy éves korában, 1928-ban megnyert pályázat eredményeként tervezte Medgyaszay István legnagyobb méretű megépült művét, a Baár–Madas Református Leánynevelő Intézetet. A következetesen egyéni szemléletű építész ekkorra már jelentős életművel bírt, mondhatjuk, pályája csúcsán volt. Gondoljunk csak a veszprémi és soproni színházakra vagy a rákosmulyadi templomra. A terv a funkciót követő tengelyességet pavilonos jelleggel kívánta föloldani, a terep lejtéséhez kiválóan alkalmazkodva. Az épület elkészültekor nagy sikert aratott. A tizenkét tantermes líceum, a hozzá kapcsolódó internátus és kórház arányosan bontott tömegeivel, nagy teraszaival és ablakaival a diákok lelkét kívánta megszólítani a felelős vidámság gondolatával. Az iskolát 1952-ben államosították, 1990-ben Budapesti Református Gimnázium néven újjászervezték, majd 1993-tól már ismét a Baár–Madas Református Gimnázium és Általános Iskolában folyik az oktatás, ahol mindig nagy ünnep a ballagás. A rendezvény lezárása idén is a Torockó téri református templomban volt, ahol a szokásos köszöntések után a lelkész azt mondta a végzősöknek:

„Ez az épület egykor befogadott benneteket, de kőből épített részei, természetes puritánsága meg is védelmezett. Megadta a keretet a tudás megszerzéséhez, amivel aztán bátran léphettek ki a nagybetűs Életbe.”

Szép mondatok.

A Baar-Madas főbejárata

 

Itt állok a Lorántffy Zsuzsanna utcai kapunál. A kerítés míves kőoszlopai csak előzetes jelzések a belépőnek, ez nyitott, hagyománytisztelő, derűs világ. Pár lépést kell tenni a bejáratig. Semmi sietség, és akkor bármi eszébe juthat az embernek. Mondjuk, hogy ez a portikusz, ez az előépítmény nem más, mint egy félbevágott székelykapu megkettőzve. Középen a nagykapu, mellette a két kiskapu, és fölötte a galambdúcok nyílásformái, a terasz mellvédeibe mentve. Moravánszky Ákos építészettörténész sorai kívánkoznak ide: „Székelykapu vasbetonból – ki ne borzadna el ettől a gondolattól, hiszen egy alapvető ellentmondást fejez ki. A vasbetonnal és a székelykapuval az építészet két, egymástól homlokegyenest ellentétes megközelítését társítjuk, a kettő nem találkozhat egy helyen, egy időben. A beton a modern építészet meghatározó anyaga, s a modern mozgalom jelképévé, később pedig a modernizáció negatív következményeinek szimbólumává vált. A székelykapu pedig az ellentéte mindannak, amit a vasbeton képvisel: nem önthető tetszőleges formába, nincs világszerte otthon…

Medgyaszay István építészetében székelykapu és vasbeton nem mondanak ellent egymásnak,

hanem alapvető észszerűség konkrét megjelenési formái. Ez az észszerűség szerinte ugyanúgy meghatározza a parasztember gondolkodását, mint a mérnökét. Az építészetnek, ha meg akar újulni, ha meg akar szabadulni a historizmus neo stílusaitól, ehhez az alapvető észszerűséghez kell visszatérnie.”
 

A Baar-Madas bővítésének bejárati árkádsora szembenéz a régi épülettel

 

 
Igen, itt a magyarázat. Engem azonban leginkább a teraszmellvéd díszítése fogott meg. A racionálisan tagolt, mégis puritán homlokzatnak ez az egyetlen dísze. Gödöllőn láttam ennek húszéves előzményét. A Medgyaszay tervezte két műteremház egyike a felismerhetetlenségig átépített, bővített, a másik teljes eredetiségében, üresen, várva a megváltást. Itt csodáltam meg először ezt a mellvédmotívumot. A kalotaszegi gyűjtőút eredményét, annak átértékelt változatát. Talán sziromnak lehetne nevezni, amelyet Gödöllőn a tégla mellvédbe kúpcserepekből alakított ki. Aztán két évtized múlva itt műkőből. Az anyag más, a gondolat ugyanaz.

Ezzel az erős érzéssel közelítek az iskola vagy mondhatnánk, az intézmény új bővítése felé. És közben elém tolakszik az osztrák építész, Adolf Loos sokszor emlegetett kijelentése: A díszítés bűn. Én meg épp a díszítéssel próbálom a lelket továbbvinni. Szerencsére Medgyaszay István kisegít. Ő nem ilyen túlzott egyszerűsítésben látja a modernizmust, amikor így ír: „Alkossunk hát mi is újat, a mi életünknek valót, a mi népünk formakincséből és formáljuk azt a mi lelkünk szerint. Ne féljünk a nagy, nyugodt, sima felületektől, de ha díszeset akarunk itt-ott, az legyen igaz anyagból és egészen eredeti, legyen magyar és igazán szép.”

Medgyaszay életművében az az igazán máig ható tanulság, hogy ő nem másolt népi mintákat, hanem egyéni szemléletével, ízlésével átdolgozva a magyar szellemet kívánta átültetni.

Ezzel a lelkülettel jutottam el a Baár–Madas új épületéhez, amely a lehető legtermészetesebb módon, az egykori teniszpályák helyére került. A régi épület koordinátáit felvéve, szinte magától értetődőn áll itt az új ház. Az eredmény egyszerűen jó, nem is látszik, hogy a tervezésnél milyen sok szempontot kellett figyelembe venni. A bejárati árkádsor szimmetrikusan néz szembe a régi épület keresztszárnyának rizalitos részével, jelképesen is jelezve, hogy az építésznek, Gondos Csabának szembe kell nézni a nagy mester művével, vállalva annak bővítését. A beépítési kötöttségek viszont a főtömeget kissé elhúzzák ebből a szimmetriából, ami jót tesz a tervnek, mert ugyanaz a szimmetria–aszimmetria arány jön létre, mint az eredeti épületnél. Érdemes összevetni a két bejáratot. Az iskola főbejárata szolid, mértéktartó, itt egyesével, párosával érkeznek a diákok. Az új tornacsarnokot viszont osztályok lepik el, indokolt a nagyvonalú, hosszanti árkádsoros belépő. És mindkettő fölött ott a jellegzetes díszített mellvéd. A főbejáratnál a mellvéd mögött emberek állhatnak, az új épület díszített mellvédje mögött a gépészet guggol.

Az új épület mellvédje ráfelel Medgyaszay mellvédjéra

 

Lépjünk be az új épületbe, melynek leírása igen egyszerű. A tereplejtést kihasználva a kéttraktusos ház iskola felé eső része kétszintes. A felső szinten van a bejárat, zsibongónak is nevezhetnénk, galériaszerűen kapcsolódva a csarnoktérhez. Innen két lépcsővel lehet lejutni az öltözőkhöz, kiszolgálóegységekhez, amelyekhez szintben csatlakozik a nagytér, a tornacsarnok, az előadótér, a rendezvénytér. Így ez a nagy kubaturájú új bővítés a régi épület felé mutatott egyszintes megjelenésével a manapság ritkán látott építészi mértéktartás jele. Az épületen belül is ugyanez a lelkület uralkodik. A nagytér lefedése mérnökien szép. A többcélú hasznosítást kihúzható, mobil lelátósor is biztosítja. A belsőépítészetet a nemes puritánság jellemzi.
 

Kilépve az új épületből, a majd százéves oskola keresztszárnyával találjuk szembe magunkat, annak gyönyörű, rizalitos homlokzatával, a kettős lépcsősorral, mellvédjein nevezetes díszítésekkel. Érdemes visszanézni, érezhető a rokonság.

Három fényképet ismerek Medgyaszay Istvánról. Az elsőn a Baár–Madas megnyitóján Horthy Miklós kormányzó, Ravasz László püspök és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter mellett áll, a második saját műtermében, míg a harmadik az ötvenes évek elején készült, és kollégái körében látható. Mindhárom képen komoran néz előre. A harmadik kép komorsága érthető, a második világháború után szakmailag méltatlan kényszerhelyzetbe került, na de az első kettőn? Medgyaszay Ménesi úti háza, amelyet családja számára épített, ma Medgyaszay Emlékhely, kiállítóteremként működő nappalijában mondtam el ezt Ládonyiné Bartha Gabriellának, az építész unokájának, aki így válaszolt: Á, dehogy komor, kedves, vidám ember volt, szerette a családját, a gyerekeket. Jó, akkor módosítok, gondoltam, nem komor az a tekintet, hanem az elhivatottság látszik rajta. Abban meg biztos vagyok, ha most onnan fentről lenézne erre az új épületre, elégedetten mosolyogna. Jó szívvel mondhatjuk, hogy Medgyaszay István építész lelke a Gondos Csaba által tervezett új bővítésbe szépségesen átvándorolt.

Nyitókép: Új épülettel bővült a nagyhírű református gimnázium, a budai Baar-Madas
Fotók: Nagy Gergely