Különösebb hírverés nélkül folyik Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában az ENSZ évente megrendezett klíma-világkonferenciája (COP29), amelynek az előzetes várakozások szerint központi témája a fejlődő országok éghajlatvédelmi erőfeszítéseihez nyújtandó pénzügyi támogatás.
Baku, Azerbajdzsán fővárosa, a COP29 konferencia házigazdája (képek: cop29.az/en/media-hub/media-gallery)
Ferenc pápa lankadatlanul figyelmeztet a jelentős részben éppen –
az üvegházhatású gázok termelésében jobbára vétlen – harmadik világbeli térségeket fenyegető veszélyekre,
melyek az augusztusi körútján felkeresett országokat is érintik. Idetartozik az emelkedő tengerszint, valamint az egyre súlyosabb és kiszámíthatatlanabb hőhullámok és tájfunok. Jakarta például, az indonéz főváros, utazásának első állomása, az elmúlt években katasztrofális áradásokat szenvedett, és lassan süllyed is, ami arra késztette az indonéz kormányt, hogy 32 milliárd dolláros költséggel új fővárost építsen Borneón.
Tavaly október 4-én, Szent Ferenc napján, néhány héttel a dubaji COP28 konferencia előtt kiadott Laudate Deum (Dicsérjétek az Urat, LD) kezdetű apostoli buzdításában a Szentatya ökológiai megtérésre hívott, mert az éghajlatváltozás okozta környezeti és társadalmi hatásokkal való megküzdéshez
elengedhetetlennek tartja mind a személyes, mind a közösségi szemléletváltást.
Felemelte szavát „a klímatagadás iróniája” ellen is.
„Milyen világot szeretnénk hagyni azokra, akik utánunk jönnek?” – tette fel a klímaváltozás egyik kulcskérdését még 2015-ben, mérföldkőnek tekintett „zöld enciklikájában”, a Laudto si’-ben (LS), hangsúlyozva, hogy az ember átfogó megtérésének dimenziója a teremtett világgal való egészséges kapcsolat (LS 218).
A nigériai delegáció
Az 1992-es Rio de Janeiró-i konferencián elfogadott ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt (UNFCCC) aláíró és ratifikáló államok évente üléseznek a Részes Felek Konferenciáján (COP). Több évtizede több mint százkilencven ország képviselői találkoznak rendszeresen, hogy megvitassák az éghajlatváltozás kérdését. E konferenciák némelyike fontos előrelépést tett lehetővé, mint a kiotói COP3 (1997), míg például a 2009-es koppenhágai COP15 kudarcba fulladt. Meghatározó jelentőségű volt a 2015-ben Párizsban rendezett COP21, ahol megszületett a világ első átfogó éghajlati megállapodása, amely máig meghatározza a klímavédelmi erőfeszítéseket.
A legutóbbi konferenciára (COP28) 2023-ban Dubajban (Egyesült Arab Emírségek) került sor, ahol bár történt előrelépés az alkalmazkodás finanszírozása és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalás terén, általános hatása korlátozott volt.
Irakli Kobakhidze grúz miniszterelnök felszólalása
A bakui COP29 konferencián 2024. november 11. és 22. között a világ vezetői, politikai döntéshozói, civil társadalmi szervezetek, kutatóintézetek és vállalkozások találkoznak, hogy megtárgyalják az éghajlati válság kezelésére irányuló intézkedéseket. A helyszínválasztás a tavalyi dubajihoz hasonlóan
egy olyan ország fővárosára esett, amelynek gazdasága alapvetően a kőolajra és a földgázra épül, és példát kíván mutatni a zöld átállásra.
A csúcson a kormányoknak új lépéseket kell tenniük a klímaválság mérséklése és a globális felmelegedés legfeljebb 1,5 Celsius-fokra való korlátozása érdekében. A bakui COP29 egy új klímafinanszírozási cél kitűzésére és az éghajlatváltozás által leginkább érintett országok alkalmazkodási terveinek végrehajtására összpontosít.
Kép a hallgatóság soraiból (fotó: Elmar Mustafayev)
A COP kék zónában formális tárgyalások zajlanak, ahol a klímaváltozással kapcsolatos legfontosabb döntéseket vitatják meg. Ehhez a zónához csak a tagállamok delegáltjai, megfigyelők, ENSZ-szervezetek és akkreditált civil szervezetek férhetnek hozzá. A COP zöldövezetében olyan szervezetek gyűlnek össze, amelyek megosztják egymással a fenntarthatósági kezdeményezéseket.
Az élelmiszer, mezőgazdaság és víz napjának egyik színfoltja (fotó: Ulvi Dasdamir)
Az úgynevezett Faith Pavilonban – amely a kék zónában található – konkrét cselekvési lehetőségekről tárgyalnak, és megvitatják a klímabűnbánat tíz alapelvét is (Ten Spiritual Principle for Climate Repentance). A korábbiakhoz hasonlóan az idei tárgyalások várható feszültsége, hogy
a gazdag nemzetek ambiciózusabb mérséklési terveket követelnek a világ többi részétől,
különösen a viszonylag magas kibocsátású országoktól. Eközben
a fejlődő országok előrelépést szeretnének az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásában,
különösen az alkalmazkodási tervek tekintetében.
Akár az ENSZ tevékenységét, akár a katolikus egyház társadalmi tanítását nézzük, a fenntartható fejlődést nem lehet elválasztani a generációk közötti szolidaritástól. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (SDG’s) azon az elven alapulnak, hogy a jelen nemzedéke nem veszélyeztetheti a jövő generációinak azon képességét, hogy kielégítsék szükségleteiket.
Ferenc pápa elengedhetetlennek tartja annak hangsúlyozását, hogy
„ha minden felmerülő környezeti problémára csak technikai megoldást keresünk, akkor szétválasztjuk azt, ami a valóságban összefügg,
és elfedjük a globális rendszer valódi és legmélyebb problémáit”. (LS 107)
Igaz ugyanakkor, hogy a rövid távon visszafordíthatatlan bajokkal szemben alkalmazkodási erőfeszítésekre van szükség. Az üvegházhatású gázok elnyelését vagy megkötését célzó beavatkozásokkal és technológiai fejlesztésekkel kapcsolatban azonban a pápa figyelmeztet (LD 57): „Azt feltételezni, hogy a jövőben minden problémát meg lehet oldani új technikai beavatkozásokkal, egyfajta gyilkos pragmatizmus, mint egy hógolyó elindítása egy dombról.”
A cikk a PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézet GENEZIS Kiválósági Diákműhelyével együttműködésben készült.
Nyitókép: A jég gyors olvadása veszélyezteti a jegesmedvéket (science.nasa.gov)
