Az Earthshot Prize-t 2020-ban Vilmos, Cambridge hercege és a természettudós Sir David Attenborough alapította azzal a céllal, hogy 2030-ig évente öt kategóriában egy-egy millió fonttal díjazzák a Föld környezeti problémáinak megoldásán legsikeresebben dolgozó személyeket vagy szervezeteket. A díj elnevezése John F. Kennedy amerikai elnök 1961-es beszédére hajaz, amelyben azt tűzte ki célul, hogy az évtized végéig embert juttassanak a Holdra („Moonshot”).

Az elismeréseket vagyonos magánszemélyek és olyan jótékonysági szervezetek adományaiból finanszírozzák, mint az Aga Khan Development Network, a Bloomberg Philanthropies vagy a Jack Ma Alapítvány. Vilmos herceg arra biztatja a gazdag vállalkozókat, hogy az űrturizmus helyett inkább a Föld megmentésére összpontosítsanak.

David Attenborough pedig azt hangsúlyozza, hogy a Föld megmentéséhez, a globális felmelegedés mérsékléséhez a gazdag nyugatiaknak kicsit kevesebbel kellene beérniük.

A díjat Vilmos herceg és felesége jótékonysági alapítványa, a Royal Foundation ítéli oda évente öt nyertesnek, első ízben az idén októberben. Az öt kategóriát az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai alapján választották ki; ezek a természet védelme és helyreállítása, a levegőtisztaság, az óceánok újjáélesztése, a hulladékmentes élet és az éghajlatváltozás.

Pályaműveket bármely magánszemély, szervezet vagy kormány benyújthat. A jelöléseket egy független szakértői testület értékeli, ajánlásokat téve a Díjtanácsnak, amely végül tizenöt döntőbe jutott pályamű közül választja ki a nyerteseket. E tanácsban Vilmos herceg és Attenborough mellett helyet kapott többek között Christiana Figueres Costa Rica-i diplomata, az ENSZ volt vezető klímatárgyalója, Indra Nooyi, a PepsiCo korábbi elnök-vezérigazgatója, a kínai Jack Ma, az Alibaba Group társalapítója és Ngozi Okonjo-Iweala a Kereskedelmi Világszervezet nigériai származású főigazgatója. A döntőbe jutott, de díjat nem nyert másik tíz pályázat benyújtói is támogatást és erőforrásokat kapnak módszereik továbbfejlesztéséhez és elterjesztéséhez, szakmai kapcsolataik bővítéséhez.

A győztesek

 

A természetvédelmi díjat Costa Rica nyerte, amely korábban esőerdei felét kiirtotta, de az ország környezetvédelmi minisztériumának sikerült visszafordítania ezt a romló tendenciát. A győztes program lényege, hogy a helyi lakosoknak fizetnek a természetes ökoszisztémák helyreállításáért. Az eredmény önmagáért beszél: az erdőterület megduplázódott, s a növény- és állatvilág újraéledése az ökoturizmus fellendülésén keresztül dollármilliárdokkal járul hozzá az ország gazdasági fejlődéséhez. A díj megnyerése elősegíti e jó gyakorlatok megosztását világszerte, főként a déli féltekén.

A levegőtisztasági díjat az indiai Takachar vállalat kapta egy olyan hordozható gép elkészítéséért, amely a mezőgazdasági hulladékot értékesíthető biotermékké, üzemanyaggá vagy komposzttá alakítja át. Ezzel elkerülhetővé válik, hogy a gazdák a mezőgazdasági hulladékok égetésével olyan komoly légszennyezést okozzanak, amely évekkel rövidítheti meg a vidékiek életét, és már olyan nagyvárosok lakóit is fenyegeti, mint Új-Delhi. A módszer elterjesztésével, amit a díj elnyerése is segíthet, a légszennyezés mellett a klímaváltozást okozó széndioxid-kibocsátását is jelentősen mérsékelni lehet.

Az óceánok újjáélesztésének díját a bahamai Coral Vita-projekt nyerte el, amelynek alapítói, Sam Teicher és Gator Halpern a pusztuló korallok pótlására dolgoztak ki eljárást. Az általuk használt speciális tartályokban a korallok növekedése jelentősen felgyorsul. A díj segítségével a természetes ökoszisztéma és helyreállítása érdekében a csendes-óceáni térségben korallfarmok hálózatát hozhatják létre.

A pazarlásmentes világ építéséért járó díjat Milánó városa kapta egy olyan programért, amelynek keretében összegyűjtik és a rászorulók között szétosztják a fel nem használt élelmiszert. 2019-ben elhatározták, hogy 2030-ra felére csökkentik az élelmiszerhulladék mennyiségét, s ennek érdekében főként a szupermarketekből és üzemi étkezdékből gyűjtik össze és adják át karitatív szervezeteknek a megmaradt, évente 260 ezer adagra becsült eleséget.

Az éghajlatváltozás kategóriában az AEM Electrolyzer thaiföldi–német–olasz projektet jutalmaztak: megújuló energiával bontja a vizet hidrogénre és oxigénre hidrogén előállításához, amihez ma még többnyire fosszilis tüzelőanyagokat használnak. Az eljárás az eddigieknél gyorsabb és olcsóbb, és az így nyert hidrogént már hasznosítják a közlekedésben és az iparban.

David Shukman tudományos folyóirat-szerkesztő szerint

kérdés, vajon a díjazott projektek képesek-e olyan mértékben bővülni és elterjedni, hogy világszerte változást hozzanak.

Akár a korallok és az erdők helyreállításáról, akár a hulladék és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről van szó, a terv az, hogy a nagyvállalatok támogassák ezeket a többnyire kis léptékű programokat, és segítsenek őket világszerte elterjedni.

Shukman szerint évekbe telhet, mire kiderül, hogy mindez mennyire működik a gyakorlatban, és persze egyes projektek hatékonyabbnak bizonyulhatnak, mint mások. Mindenesetre a jövő hónapban Glasgow-ban megrendezendő COP26 klímacsúcs előtt a nyertesek hiánycikket kínálnak:

az optimizmust.