Harmos Krisztiánnal a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével Nógrád megye legfontosabb teknős tojásrakó helyét kerestem fel a nyár derekán.
Fészekgödröt ásó teknős (fotó: Harmos Krisztián)
A Középső-Ipoly-völgy egyik homokos talajú magaslatán vagyunk – magyarázza –, amit mocsarak vesznek körül. A teknősök tojásrakása egy átlagos évben május végén kezdődik. A nőstény laza talajba, lehetőleg ritkás növényzetű felszínre a hátsó lábaival átlagosan
tíz centiméter mély, körte alakú üreget kapar, és ennek az üregnek az aljára tojja a tojásokat, aztán betemeti és ledöngöli a páncéljával.
Ilyen kis ledöngölt homokfelszíneket kell keresni, ami nem könnyű, mert sok mindennel összetéveszthető.
Mocsárrét a Középső-Ipoly-völgyben (a szerző fotója)
Próbálnék segíteni, de még nem áll rá a szemem, viszont rengeteg tojáshéjat látok. Igazából egy teknős Armageddon az, ami itt fogad minket.
Igen, ez az. Átlagosan tíz-tizenkettő körüli a lerakott tojásszám, így száz kifosztott fészek legalább ezer kis teknőst jelent. Viszont száz megmentett is ezer kis teknőst jelent. Voltak évek, amikor száz fölötti fészket sikerült megmentenem, amiből ki is keltek a kicsinyek.
Az idén eddig negyvennyolc fészket védtem meg, de közben a rókák és borzok már legalább háromszor ennyit kifosztottak.
A teknősfészkek nagy részét, akár az összeset minden évben kifosztják, és védelem nélkül elmaradna a sikeres szaporodás.
Ennyire finom a teknőstojás?
Ezt a rókáktól kéne megkérdezni. Nekik valószínűleg ízlik, mert nagyon sokat meg tudnak enni belőle. Itt is egy kifosztott fészek.
Egy teknős Armageddon fogad – kifosztott fészek (fotó: Harmos Krisztián)
Amíg mentünk, körülnéztem és a földbe szúrva vékony karókat látok szerteszét. Most is hozott magával kettőt.
Ezek a már megjelölt fészkek, amiket megvédtem. S most olyanokat keresünk, amelyeket eddig még nem találtam meg.
Izgalmas, bár lehet, hogy Önnek már unalmas tizenkét év után?
Fárasztó, de nem unalmas.
Közben ideértünk egy már biztonságban lévő, ráccsal védett fészekhez.
Ilyen 50×50 centiméteres
vasrácsokat rögzítünk a talajhoz, amelyeknek a rácsköze nem nagyobb három centiméternél, mert ha nagyobb, akkor bekapar a róka, ha pedig kisebb, nem fér át rajta a kisteknős.
Meglehetősen nagy szögekkel, illetve sátorcövekekkel rögzítjük le, de sajnos vannak olyan dörzsölt rókák, akik ezzel is megküzdenek. Élt itt, remélem már csak élt, egy „szuperróka”. Bármilyen erősen védtem meg a fészkeket, ő addig kaparta, míg el nem érte.
A róka gyéríthető dúvad, ugye? Akkor miért nem zárják rövidre a kérdést?
A vadásztársaság rendszeresen gyéríti, de olyan nagy a hazai rókaállomány, hogy nem bírnak velük.
Érintetlen mocsári teknős fészek (fotó: Harmos Krisztián)
Na, most találtunk egy helyet, ami akár teknősfészek is lehet?
Csak hasonlít, de nem az. Ott egy másik. Megkopogtatom, van-e alatta üreg. Úgy hallom, hogy van. Most óvatosan benyúlok az ujjammal, hogy kitapogassam a tojásokat. Ezzel nem bántom őket.
Ebben vannak?
Igen. Ezt megjelöljük, s csak oda kell elmenni egy rácsért. Az alatt a bokor alatt van még néhány, a közelebbi lerakat már kifogyott.
Megyünk a rácsért, eléggé egyenetlen a talaj. A vaddisznók túrták fel?
Igen, a vaddisznók. Amikor elkezdtük ezt a fészekvédelmi tevékenységet, azt hittük, hogy komoly problémát okoznak majd ők is, de aztán kiderült, hogy nem. Ha túrás közben tojást talál, akkor megeszi, de a tizenkét év alatt csak egyetlen esetben bizonyosodott be, hogy szándékosan túrta ki a fészket.
Nem sértem meg, ha azt mondom, hogy koppintották ezt a módszert, hiszen a tengeri teknősök esetében már régóta bevált?
Sőt, a mocsári teknős védelmi intézkedéseként is koppintottuk.
Külföldön már előttünk is csinálták, de Magyarországon mi kezdtük el egy madártani egyesületes kollégával,
Halpern Bálinttal 2013-ban.
Rács kerül a fészekre (a szerző fotója)
Megvan már a rács, rákerül a tojásokra, vagyis rács mögé kerülnek a teknősök, és hoztunk magunkkal egy szatyor kétszázas szöget is. Gondolom, már ismerik a barkácsboltban.
Igen. Múltkor Szécsényben felvásároltam a teljes készletet. Ma már Balassagyarmaton kellett vennem az újabb adagot.
És akkor mi lesz, ha kikel a kisteknős?
A kisteknősök nyár végén, ősz elején kelnek ki. Viszont az itteni vizsgálatok alapján ezeknek
a háromnegyede csak tavasszal hagyja el a fészket, áttelelnek a rács alatt.
Vannak olyan egyedek is, amelyek a fészek körüli fűben bujkálnak napokig, és csak utána indulnak neki. Mások útközben húzzák meg magukat egy időre. Általában meglehetősen hosszú és veszélyes az út, míg a száz-kétszáz méterre lévő vizet elérik.
Fogy a szög (a szerző fotója)
Bár már jó ideje folyik a felvilágosító munka, az átlagember talán nem tudja, miért fontos a mocsári teknős nekünk?
Ugyanazért tulajdonképpen, mint az összes többi faj. Tudományos, kulturális és érzelmi érveket lehet hozni mellette, de ha magyarázni kell, akkor már baj van. Az általános iskolai biológiai tanulmányok után sejtheti az ember, hogy nem jó dolog az, ha egyre kevesebb élőlény vesz körül bennünket. Az hatással van az emberre is.
És hogy érzi, hogy tapasztalja, több lett a teknős, mióta a tojásokat védik?
Jó a kérdés, és nem egyszerű rá a válasz. Nem tudjuk, hogy a tojásrakó, ivarérett, felnőtt mocsári teknős nőstények száma nőtt-e, de
a fészkek száma egyértelműen nagyobb lett. Amikor elkezdtük, alig kétszáz fölött volt, az utóbbi években már háromszázötven-négyszáz között mozgott.
Viszont ez még nem lehet a fészekvédelmi tevékenység eredménye, mert nagyon későn válnak ivaréretté a mocsári teknősök. Annak viszont lehet a következménye, hogy itt a környéken a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság mocsárhelyreállítást végzett.
Látszólag bóklásztunk, kerestünk, kalapáltunk itt a tűző napon, de valójában ez versenyfutás volt.
Kifejezetten
versenyfutás az idővel meg a rókával. Melyikünk a gyorsabb, ügyesebb. Általában ők győznek,
de azért nem adjuk fel a reményt.
Nyitókép: a
