Néhány éve összegyűjtöttem az egykor védett, mára fizikailag megsemmisült pécsi műemlék épületek listáját. Húsz olyan házat és épületegyüttest találtam, melyek korábban műemléki védettséget élveztek, majd a védettség törlése után elbontották valamennyit. Többségük a történelmi belvárosban, illetve a városfalhoz igen közeli területen állt. Az elpusztított épületek ma már nem rekonstruálhatók. Ez az írás a törölt műemlékek mementójaként egyben figyelemfelhívás is: jobban kell vigyáznunk épített örökségünkre, műemlékeinkre.
Pécs városában ma is több tucat olyan házról tudunk, amely régebbi státuszával ellentétben már nem áll műemléki védelem alatt. A történeti városszövetben nem csekély számban pusztultak el épületek az elmúlt évtizedekben, ám egy-egy korábban óvott épület avulása, elbontása, felrobbantása nagyobb fájdalom, mint az átlagépületeké, hiszen volt idő, amikor ezeket a történeti értéket, emléket hordozó épületeket a szakemberek, bizonyára jó okkal és megalapozottan műemléki védelemre érdemesnek tartották. Ebből az ötvenhét épületből fizikailag mára húsz megsemmisült. Látszólag nem nagy szám, ha egy megye vagy város korabeli és jelenlegi műemléki adatait vizsgáljuk, de országos viszonylatban közel kétezer olyan épületről tudunk, melyeket 1960 és 1964 között értelmetlenül törlésre „ítéltek”. S hiányuk máig meghatározza egykori környezetüket.
A pécsi Király utca, ahol még őrzi történeti arculatát. Fotó: Ruprech Judit
Az egyik legszomorúbb példa elbontott pécsi műemlékeink közül kétségkívül a Király utca 34. szám alatti barokk ház volt. Helyére modern épület került, amely ötven év elteltével sem tudott beilleszkedni a városképbe, ennek ellenére helyi védelmet kapott, amit nemrég ugyancsak megszüntettek. Így múlik el a volt és a sosem volt dicsőség…
A Király utcai épület a történeti belváros szívében, az egykori Fő utca közepén, a déli oldalon állt azon a telken, amelyen már 1695-ben egyemeletes házat említettek a források. Az utcafronti zártsorú beépítés a történeti térképeken jól látható. Az 1865-ös kataszteri térképen jelölt utcavonal lényegében megfelel a mai állapotnak. Akkoriban a telek nyugati és déli határán melléképületszárnyak húzódtak végig félkeretes beépítéssel. 1882-ben itt működött a Pécsi Egyesült Külvárosi Takarékpénztár.
Az 1960-as műemlékjegyzék a XVIII. századra teszi az épület keletkezését, melyet később kora eklektikus stílusban alakítottak át. Az egyemeletes, négy nyílástengelyes házon az emeleti falmezők kváderes kialakításúak voltak, az ablakok felett timpanonnal. A kétszárnyú kapu mögött a kapualj boltozott, ahol 1927-ben a régész, művészettörténész Szőnyi Ottó még „szép XVI. Lajos-stílű vert vas rácskapu”-t látott. A földszinten a keleti axisban kapubejárat, a nyugati tengelyekben pedig üzletportálok helyezkedtek el. A földszinten bolt működött, az emeleten négy lakás kapott helyet.
Az 1958-ban műemléki védelem alá helyezett épület műszaki állapota az évek során jelentősen leromlott, ezért is javasolta az egész országra kiterjedő műemléki revíziót követően, 1960-ban összeállított műemlékvédelmi Távlati terv ajánlása a teljes felújítást. A hódfarkú cserépfedés ötven százaléka, a fedélszék harminc százaléka javítandó volt, a függőeresz-csatorna is cserére szorult. A homlokzat mellett rendbetételre vártak a belső terek, szükség volt a nyílászárók javítására vagy cseréjére. A Pécsi Tervező Irodánál Szőke Gyula építész már korábban foglalkozott az átalakítás kérdésével. A Távlati tervben nem esett szó a műemlék törléséről, sőt a korszerűsítéshez mintegy háromszázötvenezer forintos költséget rendeltek. Korabeli viszonyok között ez hatalmas összegnek számított. Így érthetetlen, hogy egy évre rá mégis megkezdődött a bontási munka előkészítése. Jó ideig azonban nem történt semmi, az épület még az 1964-es baranyai műemlékjegyzékben is szerepelt, majd megszületett a bontási tervdokumentáció, amelyet ugyancsak Szőke Gyula jegyzett. S az épület elpusztítása után, 1971–1972-ben felépült az új lakóház, tervezője Jankovics Tibor volt.
A műemléki védelem törléséről közelebbi adat nem áll rendelkezésre; az 1976-os országos jegyzékben már nem leljük nyomát a műemléknek, így vélhetően 1970 körül, a bontási munkálatok megkezdése idején törölhették a nyilvántartásból.
Az egykoron védett épület eltüntetésével kapcsolatban Bezerédy Győző pécsi helytörténész egy írásában úgy fogalmazott, hogy a ház elbontása volt a kezdete „a történeti belváros elleni »tervszerű« támadásnak”. Egy másik szerző véleménye szerint a „modern épület a bécsi romantika legszebb utcaképi együttesébe nem illeszkedik be olyan szerencsésen, mint lebontott elődje”.
Az utca hangulatától idegen maradt Jankovics Tibor épülete. Fotó: Ruprech Judit
A helyi védelem előkészítésekor Kis János építész az alábbiak szerint értékelte az épületet: „Az épület kétségtelen, hogy korának, a 70-es éveknek és szemléletének egy jellegzetes, nem is rossz példája, de mind a homlokzati kialakítása, üzletportálja és tető hajlásszöge idegen a Király utca hangulatától, kilóg annak egységes utcaképéből. A telek kettéosztásával pedig az egykori jellemző telekalakulat is megbomlott. Mindezek és az épület korának, szellemiségének figyelembevételével a Király utca 34. számú épület védelmét nem látjuk indokoltnak.”
Tény, a ma álló ház továbbra is idegen a Király utca hangulatától, a műemléki jelentőségű területtől, egyáltalán nem illeszkedik a történeti városszövetbe. Valószínűleg a jelenlegi épület elbontására sem esély, sem lehetőség nincs, de érdemes lenne megfontolni az utcai homlokzat átalakítását, hogy modernsége ellenére jobban belesimuljon az utcaképbe.
Nyitókép: A ház ablaksorában legalább visszatükröződnek a szemközti oldal klasszikus épületei. Fotó: Ruprech Judit
A szerző építész, műemlékvédelmi szakmérnök
