Esterházy „Fényes” Miklós Joseph Haydnt szerződtette első karnagyául kastélyába, s amikor 1768-ban felépült barokk operaháza, a nyitó előadás a zeneszerző A patikus című műve volt. Tizenhárom év múlva a ház tűz martaléka lett, ám a herceg újjáépíttette, s a nyitódarab – A hűség jutalma – ugyancsak Haydn alkotása lett. A krónikák szerint Eszterházán nemcsak főúri vendégeskedések idején adtak elő operákat és színdarabokat, hanem szabályos évadokat szerveztek. A divatos báboperettek, bábdarabok kedvéért a herceg marionettszínház-épületet is emeltetett, a Philemon és Baucis bemutatóját a zeneszerző Haydn maga vezényelte, amikor 1773-ban Mária Terézia vendégeskedett a kastélyban.
Gödöllőnek ugyan nem volt Haydnja, de színháza igen. Grassalkovich Antal herceg apósa, Esterházy „Fényes” Miklós példájára hozta létre. Nem önálló épületbe került a teátrum, hanem a lovardához kapcsolódó szárnyban bontották ki a födémeket, s alakították ki a perspektivikus festéssel hangsúlyozott architektúrájú barokk színháztermet, amelyben neves társulatok és zenekarok léptek fel a XVIII. század végén.
Fáy gróf 1830-tól rendszeres Musikális akadémiát rendezett fáji kastélyában, a zenekarok Haydn, Mozart, Beethoven, Weber darabjait játszották. Tatán az 1800-as évek végén a művészetpártoló Esterházy Miklós József gróf idején a régi sörházból a bécsi színházépítő páros, Fellner és Helmer varázsolt freskókkal díszített barokk operaházat, amely 1913-ban gróf Esterházy Ferenc édesanyjának „áldozata” lett, úgy gondolta, zenerajongó fia elherdálná a család vagyonát a muzsikára.
Még folytathatnánk a sort a színház, a zene mellett az irodalom és más művészetek pártolásáról, de mindez már csak kultúrhistória. Az azonban a legkevésbé sem az, hogy manapság, amikor a múlt század második felének kastélypusztításai után végre jobbra fordult a történeti épületek élete, megkezdődtek, s méltó módon haladnak a felújítások és helyreállítások (hangsúlyozom, a meglévő értékek helyreállításai, nem az újra- és visszaépítések!), egyre égetőbb kérdés, mi lesz a régi pompájukat visszanyert kastélyok sorsa. Nádasdy Ferenc, a nádasdladányi kastélyt építtető gróf dédunokája, férfiágon a család utolsó leszármazottja hazatérve az emigrációból, ahol életre hívta a művészetért és a környezetért tevékenykedő Nádasdy Alapítványt, azt szerette volna, hogy az állami tulajdonban tartott és utóbb megújuló kastély bekapcsolódjék a nemzetközi szellemi körforgásba. Ebből egyelőre a főépület nagy részének helyreállítása és a kastély életét mutató kiállítás valósult meg. De így van ez a Nemzeti Kastélyprogram keretében megszépült többi főúri lakban is,
valamennyi „önmaga múzeuma”, az épület feltárt történetét, a hajdaniak családi históriáját, az egykori életet mondják el a kiállítások, ettől azonban még nem telik meg élettel a kastély. Aztán nyaranta akad egy-egy koncert, alkalmi színházi előadás, elvétve zenei fesztivál.
Ne legyünk igazságtalanok, Gödöllőn lesz az őszi szezonban színházi előadás, a kastélypark is ad otthont koncerteknek, Keszthely hagyományosan színpadi produkciókkal várja a közönséget. De a Nemzeti Kastélyprogram keretében megújult kastélyok többségében ennyi sincs. Kétségtelen, Tata város huszonkettedik Barokk Fesztiváljának otthona részben az Esterházy-kastély lesz, de a legtöbb helyen hat órakor bezárulnak a múzeumi kapuk, a kastélyok nyugovóra térnek.
Tudom, a művészet nem tart el egyetlen kastélyt sem, sőt költséges, de idővel az épület és a környék hazai, sőt nemzetközi ismertségét hozza.
Érdemes a példákra figyelni, azokra, amelyek jól mutatják, élhet együtt történeti épület és előadó-művészet, s nemcsak a határon túl, innen is, gondoljunk csak a majd hat évtizedes Gyulai Várjátékokra, az idén negyvenesztendős Kőszegi Várszínházra.
Nyitókép: A nádasdladányi Nádasdy-kastély Fotó: Bata Tamás/ NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési NKft.
