A nagy háború után éledező ország első igazán nagy építészeti tervpályázatát a Magyar Királyi Posta írta ki 1923-ban. A megbízás olyan postapalota épületére szólt, amely egyszerre színtere a budapesti és a kerületi postaigazgatóságnak, valamint Buda harmadik, egyben első automata távbeszélőközpontjának.
A krónikák szerint vagy másfélszáz pályázatból a nyertes ifjabb Sándy Gyula lett. A festőművész és evangélikus gimnáziumi tanár édesapán kívül Sándy felmenői és utódai között is szép számmal akadt képzőművész, köztük nagybátyja Ferenczy István szobrász- és unokája, Konok Tamás festőművész. A Műegyetemen Steindl Imre és Pecz Samu volt a mestere, hallgatóként néhány kőfaragótervével dolgozott Steindl mellett az Országház építésén, végül Pecz Samunál helyezkedett el, a Műegyetem Középítéstani Tanszékén dolgozott, hogy azután ő legyen az Épületszerkezettan Tanszékének megalapítója, a fontos tantárgy első magyar tankönyvének írója.
Sándy tervei nyomán 1924-ben kezdődött az építkezés, a palotát 1926-ban adták át. A tervező kötöttségei nem voltak csekélyek. Mindenekelőtt maga a kijelölt, meglehetősen szabálytalan lejtésű és formájú telek, amelyre a tervező úgy építette fel házát, hogy az egyszerre irodaház és ipari épület, minden oldala akárha főhomlokzat lehetne, szárnyai pedig a négy utca nyomvonalát követik, a találkozásokat kiszélesedő belső folyosók, íves zárterkélyek, a legmagasabban fekvő részen saroktorony teszi érzékletessé.
A huszonöt méteres homlokzatmagasságban meghatározott, vasbetonszerkezetű épületbe Sándy tíz szintet helyezett el, s megelőzve a mai kor gyakorlatát, de a korabeli felhőkarcolók terveivel lényegében egy időben hátrahúzta, ily módon „eltüntette” a legfelső emeletet. A korabeli feljegyzések szerint az épület négyszáz helyiségből állt az egészen apró irodáktól, a hatalmas, elegáns terekig. A legfelső szintre került a díszterem, a földszintre az art deco stílusú előcsarnok és a pénztárterem. A maga idejében rendkívül korszerűnek számító telefonközpont másfél szintet foglalt el.
S míg a földszintre begurulhattak a postaautók, a házban helyezték üzembe az ország egyik első páternoszterét, a nyitott körforgóliftet, amely most, a rekonstrukció után újra működni fog, a szomszédos helyiséggel kibővített előcsarnokból, amelyből a pénztárterem helyén kialakított kávézó nyílik, viszi a felső szintekre az utasokat. Ugyancsak a jelenlegi felújítás része a belső, udvari kémény elbontása. Ez a ház hőközpontját kiszolgáló, önállóan álló építmény valaha annak ellenére sem aratott sikert, hogy a környező utcákból egyáltalán nem látszott, illetve tetejére dísz került, hogy látványa ne zavarja a Vár felől, a magasból nézelődőt. Most viszont bontása után a felújítását tervező építész, Szalay Tihamér eszménye szerint a szűk udvar kitágult, és üvegfedésével új, természetes fénnyel világított tér keletkezik a palotában.
A Postapalota a második világháborúban, Budapest ostroma idején súlyosan megsérült, a belövéseket a kivonuló németek gyújtogatással tetézték, nyomukban üszkös csonkok maradtak. Sándy palotájának alapjai, vasbeton vázai azonban a pusztítás után álltak, tervezője is élt még, amikor helyreállították az épületet, megfosztva ugyan jó néhány díszétől. Azután újra lángokban állt az épület 1956-ban, ám akkor sérüléseit gyorsan begyógyították, s a telefonközpont tovább működhetett. A rendszerváltást követő privatizációs hullám ezt a palotát is elérte, sok érdeklődőről, leendő vevőről lehetett hallani, s arról is, vajon mi lesz belőle, irodaház vagy luxus lakóház, netán újabb bevásárlóközpont. S míg ment az alkudozás, a találgatás, a kiürített épület állaga, mint annyi másé, egyre romlott. 2018-ban érkezett a hír: a Magyar Nemzeti Bank tulajdonába került. És végre megkezdődhetett a rég várt, egyre sürgetőbb, s mint az eredmény most már mutatja, az építészeti örökséget tisztelő, hiteles helyreállítás.
Az eredetihez hű külső megújulás során visszakerültek a háború után és a későbbiekben elpusztult, vagy eltüntetett díszítések rekonstrukciói: a sgraffitók, a főbejárat fölötti angyalos-koronás Magyarország-címer, Nádler Róbert egykori alkotása és a Krisztina körút – Csaba utca, azaz újabban Sándy köz sarkán kőbe faragott földgömb, Bory Jenő szobra.
Az épület különlegességének ígérkezik a Várfok utcai szárny legmagasabb pontján a Vár felé tekintő emblematikus tornyának látogathatósága. Nemcsak a Sándy kedvelt csigamotívumával ékített rácsos és korlátos, kanyargó lépcső visz majd fel toronyba, hanem a régi helyére újonnan beépített üveglift is. Kávézójából kilépve az immár körbejárható teraszról különleges kilátás nyílik a városra.
A méltó módon restaurált házban, a Vár felé néző traktusban továbbra is működik a telefonközpont, ide kerülnek a Magyar Nemzeti Bank Felügyeleti Központjának irodái, valamint a Sándy közben megnyitott átjáró felől nyíló Pénzmúzeum Tudás- és Élményközpontja, amely megtízszerezve korábbi méreteit négy szinten, mintegy kétezernégyszáz négyzetméteren megrendezett interaktív, a nemzetközi múzeumpedagógia eszközeit is felhasználó kiállításával bevezet a pénzügyek és a gazdaság világába, mellette az olvasni vágyók kedvére könyvesbolt és olvasósarok is működik. Az érdeklődők a közép- és újkori magyar pénzeszköztörténeti tárlat mellett, amely a denártól a forintig kalauzol, megtekinthetik a Magyar Nemzeti Bank numizmatikai gyűjteményének kincseit is. Interaktív tudásfalon láthatók a magyar érmekülönlegességek és számos hozzájuk kapcsolódó fontos, izgalmas, tán sohasem hallott információ.
Aki a 2010-es években bejuthatott a magára hagyott kísértetházba, aligha remélte, hogy valaha új életre kel. Ami most történt a Postapalotával, mutatja, lehet műemléket tisztelettel kezelni, méltón helyreállítani. S nemcsak lehet, érdemes is.
Nyitókép: Az egykori Postapalota, homlokzatán a korabeli címerrel Fotó: Wikimedia commons
