Milyen volt hát az a tölgyes, ősplatánfás, hársfás, többtörzsű tulipánfás, tavas, kőhidas patakkal keresztülszelt álompark és a csavart belső oszlopos, márványfolyosós álomkastély az ebédlővel, az apa dolgozószobájával, a könyvtárral, a trófeákkal, festményekkel, amelyről a ma kilencvenkét esztendős Károlyi László gróf hazatértekor, az 1990-es évek derekán beszélt, s amelynek megmentéséért, helyreállításáért attól kezdve mindent megtett?

Tegyük hozzá, nem a családja, a maga érdekében, hanem ahogy akkor mondta, a nemzet javára, s persze a nagy múltú főúri család emlékezetére.

Magyarország északkeleti szegletében, a zempléni hegyek között búvik meg a XIII. századi történelmére visszatekintő kis település, a mai Füzérradvány. A kalandos sorsú, tulajdonosról tulajdonosra járó radványi birtok, amely volt a Perényi családé, utóbb a Báthoryaké, a törökverő Nádasdy grófé, Réthey Zsófiáé, majd Nádasdy Ferencé, hogy végül a török idők után, a XVII. században a Károlyi família birtokába kerüljön. És ekkor kezdődött Radvány újabb, immár több mint három évszázados históriája. Vélhetőleg az 1600-as évek második feléből származó késő reneszánsz kúria alapjain, hatalmas, erdős parkban épült fel az akkor még bárói címet viselő Károlyiak kastélya.

Amikor báró Károlyi László királyi adományként megkapta, a birtokon álló épület, ahogy a források idézik, a „kastély módjára épült kúria” romos lehetett, így örökölte, azaz a korábbi adomány alapján megvásárolta a királyi kamarától Károlyi Sándor, Rákóczi tábornoka, későbbi altábornagy, a kuruc csapatok fővezére, akinek a nevéhez fűződik a sokat vitatott szatmári béke előkészítése és megkötése. Az íróasztal, amelyen a családi história szerint a békeirat született, ma a kastély könyvtárában áll.

A XVIII. század elején a közben grófi címet nyert Károlyi Sándor terve volt a kastély felépítése, mi több, maga is készített rajzokat. Úgy tűnik az idő távolából, a saját tervezés családi hagyománnyá lett, így akart majd Ybl Miklós „társaként” építkezni Károlyi Ede is. Az 1700-as esztendőkben elképzelt kastély L alaprajzú, oszlopos teraszú lehetett, ez azonban valószínűleg csupán terv maradt. Radványt harminc évre zálogba adták Dessewffy Imre tábornoknak, aki megújíttatta a rossz állapotban lévő rezidenciát. Radványra még jó ideig kalandos élet várt, hol visszakerült a Károlyiakhoz, hol ismét zálogsorsra jutott, hogy kertjét és az erdőt miképp hasznosították, arról tanúskodnak a térképek, a birtokvázlatok, az összeírások, amelyek emeletes kúriáról is említést tesznek.

A kastély földszinti márványfolyosója Fotó: NÖF/Gulyás Attila/Építészfórum

Másfajta idők jöttek Radványra, amikor Károlyi István (1797–1881), a művelt, világlátott, mecénásként sem akármilyen gróf, a fóti kastély építtetője, akinek uradalmi építésze maga Ybl volt, hitbizományként Ede fiának (1821–1879) adta. A Párizsban született Ede gróf erdélyi arisztokrata feleségével, Kornis Clarisse grófnővel Radványt tekintette lakhelyének, s nagyszabású építkezésbe kezdett. Reprezentatív, romantikus kastélyra vágyott, a tervezésre felkért Ybl Miklós 1860 és 1870 között dolgozott az épületen, ám a műkedvelő építész hírében álló Károlyi Ede oly mértékben szólt bele a munkájába, hogy azt a családi és a radványi legendárium szerint az építész nem könnyen viselte. Kérdés, így volt-e vagy sem, az azonban tény, hogy nem Ybl, hanem a gróf elképzelései szerint Zitterbarth János fejezte be az árkádos, loggiás kastélyt 1877-ben. Az U alaprajz F alakra módosult, s különlegessége lett – tekintsük jónak vagy rossznak – a nyolcszögletű, aránytalanul magas és keskeny torony, amelyről Ybl feljegyzéseiben is megemlékezett, mondván, a grófot a családtagok is gúnyolják miatta.

Hogy a gróf a maga dicsőségének tartotta a kastélyt, mi sem bizonyítja jobban, mint a tornyon díszelgő felirat: Építette nemzetségének Nagy-Károlyi gróf Károlyi Ede 1860–1877 †1879. szept. 28.

S ha a torony miatt gúnyolták is, más volt a helyzet a kerttel, azzal a dísznövényekkel, virágokkal, fákkal, fenyves alléval, tóval, patakkal, szökőkutakkal, szobrokkal ékített dombos-lankás angolparkkal, amely Radványt körülölelte. Egyedülállónak mondták.

A kastély különlegessége lett a nyolcszögletű torony Fotó: Kovács Zoltán/NÖF

Károlyi Ede halálát követően, 1879-ben fia, László (1859–1936) örökölte a kastélyt, s feleségével, gróf Apponyi Franciskával a ház átalakításába kezdett. Lebontották a déli szárnyat, helyette két, nagyobb belmagasságú szintet emeltettek, a terveket Albert Pio, milánói születésű, bécsi építész készítette 1907 körül.

Szükség is volt a hatalmas terekre, hiszen csaknem két évtizedig gyűjtötték a reneszánsz és kora barokk díszítőelemeket, míves kőfaragványokat, márványkandallókat, ajtókereteket, domborműveket, amelyek többségükben XVI. és XVII. századi firenzei mesterek munkái voltak, egykor itáliai reneszánsz palotákat díszíthettek.

Emellett Bécsből, Firenzéből, Velencéből reneszánsz bútorokat, textíliákat, berendezési és használati tárgyakat hozattak. Abban az időben nyerte el reprezentatív kialakítását a fekete-fehér-vörös márvánnyal burkolt folyosó, került a szalonba két, csavart, vörös márványoszlop. És persze a park sem maradt érintetlen, a francia kertépítőt, Édouard Andrét hívták meg, s tervei nyomán a helyi főkertész, Zinke Ferenc alkotása lett a déli homlokzat előtt a franciakert.

A radványi kastély még egyszer új életre kelt a következő Károlyi fiú, István (1898–1967) idején, a múlt század harmincas éveiben.

István gróf és felesége, Windisch-Graetz Mária Magdolna megértve az idők szavát – más kérdés, hogy ők sem vettek tudomást a már kitörni készülő világháborúról –, a szubalpin klímájú csodás parkban és kastélyban meglátta egy luxusszálló lehetőségét, s némi átalakítás után 1938 májusában megnyílt a füzérradványi kastélyszálló.

A belsőépítészeti tervek Lehoczky György budapesti építészt dicsérték. Akkor készült el a nagyszalon hármas nyílászáró-szerkezete, a recepciós pult, a lépcsőház faburkolata és színes üvegablaksora. A legértékesebb családi tárgyak a márványfolyosóról nyíló termekbe kerültek, ahol a família élt. A vendégek vadásztak, kocsikáztak, lovagoltak, úsztak, kirándultak, a kandalló tüzének melegénél töltötték estéiket, baldachinos ágyban tértek nyugovóra. Az idill 1944 októberéig tartott. A luxusszálló bezárta kapuit.

Analógiák alapján készült a kastély jelenlegi berendezése Fotó: NÖF/Gulyás Attila/Építészfórum

A különös történethez tartozik, hogy a Károlyi-kastélyt kétszer is államosították. Először 1945-ben, de akkor még ellenállási érdemeire tekintettel Károlyi gróf visszakapta, ám az öröm rövid ideig tartott, 1948-ban ismét elvették, gyermekszanatóriumot, majd a sátoraljaújhelyi kórház tbc-szanatóriumát hozták létre benne. Az emelet loggiáját az 1960-as években üvegezték be. A bútorokat széthordták, egy részük elkallódott, a szerencsésebb darabok a sárospataki Rákóczi Múzeumba kerültek. A vadásztrófeák közül jó néhány a 2010-es esztendők közepén, immár Károlyi László kérésére a Természettudományi Múzeumból kerülhetett vissza a kastélyba, amelyet sok hányattatást követően, 1990 után a Műemlékek Állami (utóbb Nemzeti) Gondnoksága, majd 2012-től 2016-ig a Forster Központ gondozott, s amelynek mai letéteményese a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. Elismeréssel szólhatunk a kastély méltó helyreállításáról – építész és belsőépítész tervező: B. Szabó Veronika – a Nemzeti Kastély és Várprogram keretében, ne feledkezzünk meg az elődök munkájáról sem, arról az időről, amikor a faanyag legpusztítóbb ellenségétől, a könnyező házigombától kellett megszabadítani az épületet, amikor megkezdődött a régészeti és művészettörténeti falkutatás (Bartos György, Simon Zoltán), a park régészeti (Koppány András) és történeti kutatása (Alföldy Gábor), és 2015-re befejeződött az álomkert túlnyomó részének helyreállítása.

A biliárdszoba falait a vadász szenvedélyéről is ismert Károlyi gróf múzeumokból visszaszerzett trófeái díszítik

Fotó: NÖF/Gulyás Attila/Építészfórum

A luxusszállóként működő kastélyt egykor főurak és politikusok, színészek és korabeli hírességek egyaránt szívesen látogatták, divat volt ott időzni, így nem csoda, hogy a film is rátalált, filmforgatás helyszíne lett. Talán ez ihlette a mai kiállítás tervezőit – kurátor: Tóth G. Péter –, hogy a film noir bűvöletében mutassák be a hajdani főúri életformát. A recepción régi bőröndökkel megrakott londinertaliga, kulcsok és portássapka a pulton, a szálló személyzete: londinerek, szobalányok, pincérek mesélnek a kivetítőkön, sejtelmes történeteket mondanak a kastélyról és lakóiról. Íme, rakjuk össze a titkokból az egykori világot. Hogy a márvány fürdőszobában a víz zubogását is hallani véljük, netán bepattanhatunk és a kivetítőt követve „száguldozhatunk” a nyitott sportautóval, az természetes része a manapság divatos illúziókeltésnek, akárcsak a pincében a szabadulószoba, a kastélyprogramok elmaradhatatlan „szolgáltatásaként”.

A néhány megmaradt eredeti bútordarab mellé analógiák alapján újonnan készültek kerültek, ezek elsősorban fehér-szürke színezésükkel jelzik korukat. S a korabeli berendezéseket izgalmas fekete-fehér fotótechnika segítségével láthatják az érdeklődők.

S bár a Károlyiak címerállata régi idők óta a karvaly, Füzérradvány szimbóluma az ugró szarvas lett. Nem új keletű az ötlet, hiszen annak idején az V. számú kerti pavilont is szarvas díszítette, majd Bieber Károly kovácsmester alkotta a szarvasos nagy csillárt 1936-ban. Károlyi Istvánné trófeája 1937-ben a berlini nemzetközi vadászkiállításon aranyérmes lett. Attól kezdve a szarvasmotívum felkerült levélpapírra, étkészletre, szalvétára. Mi más lehetne manapság is a megújult Füzérradvány hívogató jelképe...

Nyitókép: Hatalmas park fái közül emelkedik ki a füzérradványi Károlyi-kastély Fotó: Kovács Zoltán/NÖF