„Meg akarom ismerni a világot” – ez hajtotta előre Andrásfalvy Bertalant, aki erdélyi gyökerű soproni gyerekként kirándult, járta az erdőt édesapjával, akihez most annyira hasonlít. „Apámmal. Ez nagyon fontos volt, mert akkoriban nem volt jellemző, hogy a férfiak ennyi időt töltsenek a gyerekeikkel” – emlékezik vissza. A bombázások elől kimentek egy tanyára, ahol két évig Esterházy herceg cselédei között éltek.
„Analfabéta öregektől meséket hallgattam, játszottam, métáztam az ottani gyerekekkel. A legszegényebb, legkiszolgáltatottabb emberek között voltam, rácsodálkoztam az életükre.
És 16-17 éves koromban már elindultam gyalog, hogy megismerjem az országot, az Ormánságig jutottam el.”
Amikor azután a soproni Bencés Gimnáziumból a budai ciszterciekhez került, osztálytársakká lettünk. Érdeklődésének megfelelően tájékozódott. Elkísértem Püskihez, akinek kicsiny üzlete még a Szerb utcában volt. Akkor már tudta, hogy „valamilyen formában” néprajzzal szeretne foglalkozni.
A néptáncmozgalomba korán bekapcsolódott és még a régi paraszti élet emlékeit gyűjthette.
Néprajz szakon szerzett diplomát Budapesten.
Szekszárdon muzeológusként a paraszti gazdálkodás és életforma kérdéseit kutatta. Amikor 1956 után lehetett már Erdélybe utazni, gyűjtőútjain Martin Györggyel, Pesovar Ferenccel és Kallós Zoltánnal dolgozott együtt, s közben kitágult a világa. A népi építkezés, állattartás, halászat, pásztorkodás, a mecseki bányavidék néprajza egyaránt érdekelte. Történész kutatóként tárta fel az ártéri gazdálkodás középkori módszereit.
„A parasztság ősi gazdálkodási elve a természeti környezet sokoldalú kihasználásával magas szintű önellátásra törekszik.” Nem harcoltak az árvizek ellen, hanem együttműködtek a folyókkal.
A tavaszi, nyáreleji áradásokat minél jobban szétterítették árkokkal és később visszavezették. Ez a földművelésnek és a halászatnak egyaránt hasznos volt.
A néprajztudós Andrásfalvy igazi polihisztorként mutatott rá, hogy a földesurak milyen kártékonyan avatkoztak be a paraszti gazdálkodásba. Mária Terézia idejében az úrbéri rendelettel elvették a falvaktól a közösen használt földeket. „Ekkor születik meg az az aránytalan nagybirtokrendszer a Kárpát-medencében, amelyik szinte egyedülálló Európában.
A földesúri nagybirtokrendszer létrejötte a parasztközösségek egységére épülő, közös munkáját tette lehetetlenné.”
Ez idő tájt kezdődött az egykézés és a kivándorlás is.
A történelemoktatás azt is elhallgatja – mert a nagyurak szemszögéből mutatja be a történelmet –, hogy a földesurak milyen felelősséget viselnek Trianonért.
„Erdélyben a magyar és német földesurak elkergették birtokaikról magyar és német jobbágyaikat, a helyükre románokat telepítettek be.
A gyapjút drágán el lehetett adni, és a román pásztorok ezzel bőven szolgálhattak. A Mezőség erdős, halastavas, rétes tája, amely Erdély éléskamrája volt, egy kopár, suvadásos, nagy többségében románok lakta hellyé változott.”
Andrásfalvy Bertalan mintegy kétszázötven könyvet, tanulmányt, tudományos közleményt írt. Úgy tartja, hogy a néprajz nemcsak a múlt, hanem a jövő tudománya is, segíthet megoldani például napjaink szorító vízgazdálkodási problémáit is.
„A régi parasztság törődött a természeti környezetével, nem hagyta elpusztulni, hanem folyamatosan megújította.”
Andrásfalvy professzor kutatásai alternatívát nyújtanak a katasztrófákat okozó duzzasztók és betontározók építésével szemben.
Munkatársai mindig fordulhattak hozzá tanácsért, jó szóért. Jellemző esetet hallottam Antall Józseftől. Mikor ismertté vált a miniszterelnök betegsége és a taxisblokád után először jelent meg a parlamentben, Andrásfalvy, aki nem mindig értett egyet mindenben a miniszterelnökkel, odalépett hozzá és zsebéből egy zacskó gyógyteát húzott elő, gyógyító erejét dicsérve. Antall, aki éppen bírálni akarta valamiért, megjegyezte: „Hát lehet szemrehányást tenni ilyen kedves gesztus után?”
Művelődési és közoktatási miniszterként küzdött a hit- és erkölcstan oktatásának bevezetéséért. Úgy tartotta: a pedagógus társadalom számára évtizedeken keresztül az volt a legnagyobb teher, hogy „kényszerítették arra, hogy eltagadja önmagát, és hazudja azt a világnézetet, amit ráerőltettek”.
„Az iskolában a tanár legyen az, aki. Ne mutassa és erőltesse semlegességét, de becsülje meg a másik véleményét, és ne erőltesse rá a magáét másra.”
Programjának része volt a művészeti oktatás általánossá tétele. Úgy vélte: „A népművészet oktatása hozzájárulhatna ahhoz, hogy az emberekben ragaszkodás épüljön ki, közösséget teremtsenek, amelyik megtartja őket.”
Nyitókép: Andrásfalvy Bertalan hosszúhetényi otthonában (MTI Fotó: Sóki Tamás)
