Egyre gyakrabban találkozhatunk a múzeumokban a közelmúlt tárgyait, eszközeit bemutató tárlatokkal. A Budapesti Történeti Múzeum Kádár (játék)katonái című időszaki kiállítása minden bizonnyal számos látogatónak fog örömet okozni. A második világháború utáni játékvilág számos generáció szívét megdobogtatja, hiszen képes a gyermekkor megidézésére.

Az elején el kell mondanunk, hogy a kiállítás elsősorban a férfiakat szólítja meg, hiszen főleg a fiúgyermekek játékkatonái, fegyverei és építőjátékai kerültek a vitrinekbe és tárlókba. Nem kérdéses, hogy mindenhol a világban a játékkatonák óriási szerepet töltöttek be a következő generáció hazafias, ideológiai nevelésében, de ahogy látni fogjuk, Magyarországon – mint annyi minden, ez is – egy kicsit másképpen történt, mint más országokban.

A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai arra vállalkoztak, hogy a szocialista magyarországi játékkultúrát és annak láthatatlan mozgatórugóit igyekezzenek bemutatni. A kutatómunka során a kiállítás kurátorát, B. Szabó János történészt is meglepte, hogy a gyermekjátékok mögött milyen mély és szövevényes szállal jelent meg az egykori politikai szándék és akarat. Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár János által vezetett szocialista rendszerben – nem túl meglepő módon – nem voltak népszerűek a magyar Néphadsereg katonafigurái. Egész egyszerűen eladhatatlanoknak bizonyultak. Ugyanakkor az 1956-os emigránsok Nyugat-Európa és az Amerikai Egyesült Államok minden pontjáról küldték haza az otthon maradt gyerekeknek az apróbb játékokat. Mi mást, mint elsősorban játékkatonákat és mindenféle harci járműveket, amelyeket aztán a magyarországi élelmes, játékgyártással foglalkozók kisiparosok, pontosabban fröccsöntők másoltak le. Így következhetett be az a paradoxális helyzet, hogy a nyugati ideológiát elítélő „legvidámabb barakkban” amerikai katonák és tankok másolataival játszottak a magyar gyermekek.

Beszédes, hogy e „megtűrt” kategóriába tartozó maszek termékek mellett melyek voltak azok a játékok, amelyeket nem gyártottak a szocialista Magyarországon. A nemzeti identitást megerősítő játékszereket hiába is keresnénk a kiállításon, mert ilyenek akkor nem voltak. Nem készül(het)tek fröccsöntött Dobó Istvánok, Kossuth Lajosok és huszárok, amelyek helyett az ideológiailag ártalmatlan indián- és cowboyjátékok – meg regények és filmek – lepték el a hazai ifjúsági kultúrát. Ez a láthatatlan álomvilág körbe lengte nemcsak a hazai játékipart, hanem a magyar társadalmat, amely aztán jelentős hatással volt a következő generációk szocializációjára. A kiállítás tehát jóval több annál, mint műanyag katonák masírozásának seregszemléje, vagy éppen színes játéktörténeti bemutató. A kiállítás lépésről-lépésre világítja meg azokat az egészen sajátságos társadalomtörténeti szempontokat, amelyek a szocialista gyermekvilágában – észrevétlenül – mindvégig jelen voltak.

A kiállítás készítői fontosnak tartották, hogy bemutassák a Vasfüggöny nyugati és keleti oldalán meglévő játékokat. Egészen különleges és izgalmas vizuális élményt is nyújtanak ezek a játékok, melyek közül egy-egy minden bizonnyal megtalálható volt mindenkinek a gyermekszobájában. Különösen igaz ez azokra az olcsó, fröccsöntött tárgyakra, játékokra, amelyek a rendszerváltás előtt minden trafik állandó kínálatának a része voltak. Műanyag katonák, harcosok, a gyermekvilág féltve őrzött kincsei, amelyek elfértek a zsebekbe, tolltartókba, vagy éppen fel lehetett őket sorakoztatni a lakás bármelyik szűk kis szegletébe.

A gyermekkort meghatározzák a játékok, amelyekre mindig jó emlékezni, még akkor is, ha azok a hidegháború nyomasztó évtizedeiben jöttek létre. A Kádár (játék)katonái című kiállításon a második világháború végi játékoktól eljutunk az 1980-as évek GI Joe-jáig. Közben pedig a westerntematikában ismerkedhetünk meg számos cowboy- és indiánfigurával, valamint azokkal a várépítőjátékokkal, amelyek elemeiből odahaza sohasem volt elég. A Budapesti Történeti Múzeumban azonban építőanyagban nem volt hiány: a középkori budai királyi várat is megépítették István-toronnyal, mindennel együtt! A múltidéző kiállítás kiváló szórakozást nyújt az örök gyermek apukáknak, nagyapáknak és unokáiknak, akik most megtekinthetik felmenőik játékait. A kiállítás olyan családi program, amelyet valóban érdemes a következő hónapokban megtekinteni. Nosztalgiában, új ismeretekben és játékkatonában nem lesz hiány.

 

Galériánkban a szerző fotói.