Volodimir Csubirko a megye delegációjának élén munkalátogatáson járt fővárosunkban. Magas szinten fogadták őt, többek között Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel is találkozhatott, s megköszönte a magyar kormány Kárpátaljának nyújtott segítségét. A magyarországi támogatás egy része az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központon keresztül érkezik, amely a megyében élő vállalkozókat támogatja, és segíti a nehéz gazdasági körülmények között élő lakosságot a szülőföldön való megmaradásában és boldogulásában.
A központot működtető
Jótékonysági Alapítvány ellen az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) szeparatizmus vádjával már 2018 óta büntetőeljárást
folytat. Az alapítvány kuratóriumában mindkét kárpátaljai magyar párt, a KMKSZ és az UMDSZ, valamint a történelmi magyar egyházak képviselői is képviseltetik magukat. Mint Brenzovics László elmondta, azzal vádolják őket, hogy az alapítvány a szeparatizmust finanszírozza. A nyomozás hosszú ideig elhúzódott, de mivel a vádat nem sikerült bizonyítani, az eljárást le kellett volna zárni.
Ehelyett bűnvádi eljárást kezdeményeztek a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvánnyal és a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvánnyal szemben is. Így folytatni tudták a nyomozást, nem kellett lezárniuk hat hónap után, ahogy az akkori törvények előírták. A KMKSZ szerint koholt politikai vádak alapján tervszerűen felépített eljárásról van szó, amelynek célja
a magyar szervezetek tevékenységének ellehetetlenítésén túl a kárpátaljai magyarság és vezetőinek megfélemlítése.
A magyar kártya rutinszerű kijátszása, a nacionalista indulatok szítása mellett elemzők kül- és belpolitikai indítékot egyaránt feltételeznek a titkosszolgálati akció mögött. „Zsarolják a magyar kormányt. Adjátok föl a NATO-blokkolásunkat, különben kinyírjuk a KMKSZ-t” – állítja a Szabad Európa által megszólaltatott egyik elemző. A másik lehetőségre maga Brenzovics is utalt, emlékeztetve arra, hogy az ügy az önkormányzati választások után csúcsosodott ki, amikor a KMKSZ nem támogatta, hogy Olekszij Petrov, egy nem kárpátaljai származású személy kerüljön a megyei közgyűlés élére, mivel ,,ez sem a hagyományoknak, sem a józan észnek nem felelt volna meg".
A 2020. őszi helyhatósági választások után egy látványos és brutális akció keretében a titkosszolgálat fegyveres kommandósai megszállták Brenzovics László lakását, a KMKSZ ungvári központi székházát, az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány székhelyét. Házkutatást tartottak, amire az engedélyt a Zaporizzsja megyében található zsovtnevi kerületi bíróság állította ki. A törvények értelmében ugyanakkor ezt egy kárpátaljai bíróságnak kellett volna megtennie, mivel mind Brenzovics László, az alapítvány elnöke, mind Vass Ilona igazgató kárpátaljai lakos.
Brenzovics elmondta, hogy
az ungvári bíróság nem adott engedélyt a házkutatásokra, emiatt engedélyeztették azt a zaporizzsjai bírósággal.
„Nem tudom, hogy a Zaporizzsjai Megyei Bíróságnak mi köze ehhez az egészhez, és egyáltalán fel tudták-e mérni ennek a brutális akciónak a súlyát, ugyanis körülbelül százötven ember vett részt benne, amit már korábban elő kellett készíteniük, hiszen ezt egy-két nap alatt lehetetlen kivitelezni.”
A KMKSZ elnökét és az alapítványok vezetőit hazaárulással és szeparatizmussal vádolják. Az SZBU szerint „olyan tevékenységre kerestek bizonyítékokat, amely az ország területi egységének megbontására és a határok erőszakos megváltoztatására” irányult. A házkutatás során „több dokumentumot is felleltek, melyek a Nagy-Magyarország kifejezést, valamint az etnikai autonómia Kárpátalján való megteremtését népszerűsítik”.
Dmitro Tuzsanszki ungvári ukrán politológus szerint az SZBU által közzétett fényképek alapján
elég komolytalanok a bizonyítékok: „olyan könyvek és térképek,
amelyek az én cikkeimben is megtalálhatóak, amikor ezekről a kérdésekről írok”.
Az SZBU közleményéből kivilágló politikai paranoia (vagy cinizmus) nem egyedi jelenség, inkább rendszerszintűnek tekinthető. Elég, ha arra gondolunk, hogy szintén hazaárulás és Ukrajna területi integritásának megsértése címén indítottak eljárást a szürtei magyar nemzetiségű kistérségi képviselők ellen, akik ünnepélyes
beiktatásukkor elénekelték a magyar himnuszt. Elénekelték előtte ugyan az ukránt is,
de az esetről titokban készített és nyilvános uszításra használt videófelvételből ez valamiért már nem derült ki.
Kiderült ugyanakkor, hogy az eljárás magas szintű politikai megrendelésre indult, a Nép Szolgája kormánypárt parlamenti frakcióvezetője, Olekszandr Kornyijenko és egyik képviselőtársa fordult az SZBU-hoz. A KMKSZ szerint a szürtei eset is a koholt politikai vádak alapján tervszerűen felépített eljárás része.
Az ügynek köztörvényes szálat is igyekeznek adni. A házkutatás során 34 millió forintnyi eurót, dollárt, hrivnyát és forintot is találtak, amit illegális eredetűnek ítélve lefoglaltak, és zárolták Brenzovics vagyonát. Ha nem is vesszük tekintetbe, hogy Ukrajnában a bankrendszer fejletlensége miatt „a táskás megoldások” tovább tartották magukat, s hogy az összeg még aprópénznek sem nevezhető az ukrán politika nagyágyúinak zavaros gazdasági ügyleteihez képest, az biztos, hogy ha gazdasági bűncselekményről lenne szó, amit Brenzovics határozottan tagad, a titkosszolgálatnak semmi dolga nem volna vele.
Az SZBU (hivatalosan) az alkotmányos rend védelme érdekében folytathat eljárásokat, gazdasági bűncselekmény gyanúja esetén a rendőrségnek kellene nyomoznia. Az ukrán jogállamiságról mindazonáltal a legtöbbet Dmitro Kuleba külügyminiszternek a nyomozások kapcsán tett megjegyzése árulja el: a leendő vádlottaknak „a bíróság előtt kell majd bizonyítaniuk az ártatlanságukat”.
Ez Visinszkij egykori hírhedt bolsevik főügyész felfogása,
amely az ártatlanság vélelmének alapelvét a bűnösségével cserélte fel.
Hazaárulás vádja esetén nem lehet szabadlábon védekezni, Brenzovicsnak ezért azzal kellett szembenéznie, hogy akár évekig előzetes letartóztatásba kerülhet. Ezt megelőzendő, ügyvédei tanácsára, személyes biztonsága érdekében Magyarországra távozott, de körözést nem adtak ki ellene, és a vádiratot sem adták be azóta sem a bíróságra. Viszont Damoklész kardjaként ott lebeg a feje felett, hogy ez a folyamat bármikor felgyorsítható.
Brenzovics szerint a házkutatás módja rendkívül durva és félelemkeltő volt, semmi sem indokolta, hogy állig felfegyverzett álarcos emberek hajtsák végre. Másrészt nyugodtan állnak a vizsgálatok elé, hiszen semmiféle takargatnivalójuk nincs. Az alapítványok átláthatóan, az ukrán törvényeknek megfelelően működtek. Sőt működnek a mai napig.
a munkatársairól mint a szeparatizmus finanszírozóiról ír, az alapítványok számláit nem zárolták,
s változatlanul zajlik a különböző pályázatok végrehajtása. Brenzovics László emlékeztet rá, hogy az alapítványok évek óta működnek, soha nem érte őket kifogás sem az adóhatóság, sem a minisztérium részéről. „Ha jelezték volna a hibát, korrigálunk.” Mindez azt jelzi, hogy alapvetően nyomásgyakorlásról és megfélemlítésről van szó.
Közben távozni kényszerült az a megyei hatalom, amelynek az összeeszkábálása miatt állítólag a retorzió érte a KMKSZ-t. A megyei tanács élére Volodimir Csubirkót választották, aki a helyi választásokon győztes párt tagja, megfelelő politikai tapasztalatokkal rendelkező kárpátaljai politikus. Korábban volt már a megyei közgyűlés elnöke, és Brenzovics szerint a KMKSZ-nek nagyon jó együttműködést sikerült vele kialakítania. Brenzovics Lászlót pedig októberben a KMKSZ ellenszavazat nélkül megerősítette az elnöki pozícióban.
