Új helyzet elé került a felvidéki magyarság: parlamenti képviselet nélkül maradt. A rendszerváltozás utáni három évtized választásain mindig mandátumhoz jutott egy vagy több magyar érdekeltségű párt. 1990 és 1998 között három párt képviselte a pozsonyi törvényhozásban a felvidéki magyarságot: a nemzeti konzervatív Együttélés (elnöke Duray Miklós), a keresztény konzervatív Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (elnöke Bugár Béla) és a liberális Magyar Polgári Párt (elnöke A. Nagy László). Mečiar 1998-as törvénymódosítása – választási koalíciók esetén nőtt a bejutási küszöb – egyesülésre kényszerítette a magyar pártokat. Létrejött a felvidéki magyar gyűjtőpárt, a Magyar Koalíció Pártja (MKP), elnökévé Bugár Bélát választották. 1998 és 2006 között kormánypárt volt, a pozsonyi kormánykoalíció tagja. 1998 és 2010 között a pozsonyi törvényhozás tagja. Elévülhetetlen érdemei voltak, Szlovákia 2004-es európai uniós és NATO-csatlakozásában. 2009-ben, Csáky Pál elnöksége idején, Bugár Béla vezetésével kivált a liberális és vegyes identitású tagság, létrehozva a magyar–szlovák vegyes pártot, a Most-Hídat, amely 2010 és 2020 között a pozsonyi törvényhozás tagja, 2010–2012, valamint 2016–2020 között a kormánykoalíció része volt. Az MKP neve 2012-ben Magyar Közösség Pártja lett.

2021 májusában az MKP olyan közvélemény-kutatást rendelt, amely háromezer felvidéki magyar megkérdezésével adott komplex képet arról, melyik pártot támogatták 2021-ben, egy évvel a parlamenti választás után, közvetlenül a magyar pártegyesítés előtt. A hagyományos, ezer szlovákiai ember megkérdezésével készülő közvélemény-kutatások – ha azok reprezentatívak – 85 felvidéki magyart kérdeznek meg, hiszen a legutóbbi, 2011-es népszámlálás folyamán a lakosság 8,5 százaléka vallotta magát magyarnak. 85 ember véleménye alapján nem állapítható meg a magyar érdekeltségű pártok támogatottsága, nem állíthatók fel tendenciák. Az említett  kutatás eredménye alapján a felvidéki magyarok 43 százaléka az MKP-ra voksolna, 13 százaléka a Most-Hídra és csupán 0,5 százaléka az Összefogásra. A többiek szlovák pártokra szavaznának. Ebből két dolog következik: egyrészt azok, akik magyar érdekeltségű pártra voksolnának, döntő többségben a nemzeti, keresztény konzervatív MKP-t választanák. Jóval kevesebben vannak a liberális, vegyes Most-Hídra szavazói. Még kevesebben a fiatalok képviseletének (Összefogás) hívei. Másrészt a magyar érdekeltségű pártoknak nemcsak egymással kell küzdeniük, hanem a szlovák pártokkal is. E felismerés és a tavalyi parlamenti választási kudarc volt a fő oka annak, hogy létrehozzák az egyesült magyar pártot. Az egyesülés lassú és korántsem egyszerű folyamat volt, hiszen képletesen szólva az almát a körtével és a szőlővel kellett házasítani. Előéletükben, struktúráikban, ideológiai irányultságukban teljesen eltérő elődpártok voltak. Az MKP alulról építkező, jól szervezett, népi jellegű párt, helyi, járási, megyei és országos szervezettel. Tizenegy éve parlamenten kívüli párt, ám a megyei és a helyi önkormányzati választásokon a magyar érdekeltségű pártok közül rendre – esetenként kimagaslóan – a legjobb eredményt hozta. Ha eltekintünk a parlamenti választások eredményeitől, s ezeket vesszük alapul, az MKP Szlovákiában a harmadik legeredményesebb párt. A Most-Híd felülről irányított, monolitikus, egyetlen fő személyiséggel megjelenő magyar–szlovák vegyes párt volt a közelmúltig, lényegesen szerényebb szervezettséggel. Szervezeteinek egy része Észak- és Kelet-Szlovákiában működik, részben ruszin nyelvi közegben. Az Összefogást 2019-ben főként fiatalok alakították. Tagságát mintegy negyven fő alkotta, szervezettség, politikai struktúra nélkül. Inkább Facebook-buboréknak tekinthető, mint politikai mozgalomnak.

Az MKP vezetésében többen szorgalmazták a számbeli kisebbségeket képviselő pártok 5 százalékos parlamenti bejutási küszöbének csökkentését. Szögezzük le: Szlovákiában az ilyen jellegű pozitív diszkrimináció elképzelhetetlen. Sokáig az is marad. Van hatékonyabb megoldás, s ez a mai kormány programjában is szerepel. Jelesül az egyetlen választási körzet megszüntetése. Ha a parlamenti választás Szlovákiában nem egy választási kerületben zajlana, hanem a 8 megye külön-külön választási kerület volna, akkor az MKP a tavalyi parlamenti választáson Nyitra megyében négy, Nagyszombat megyében három mandátumot szerzett volna. 2016-ban, a parlamenti választáson az MKP hasonló eredmény ér el, ha nyolc választókerületben zajlik a választás. 2019-ben, az EP-választáson, ha nem egyetlen választókerületben lett volna a választás, hanem a megyei körzetek alapján nyolc választókerületben, Nyitra megyében az MKP megnyerte volna azt. Amennyiben a parlamenti és az EP-választás, magyarországi mintára, Szlovákiában is több választókerületben (akár egyéniekben) zajlana, például járási vagy kistérségi viszonylatban, jelentősen nőne az MKP (újabban a Szövetség) választási eredményessége. Hiszen nem egyetlen „arc” által megjelenített párt, számos személyiség alkotja, akik különböző megyékben, járásokban élnek. Ám éppen emiatt valószínűtlen, hogy megváltozzon az országos választások rendszere Szlovákiában. Hisz az aktuális kormánypártok többségének arculata egy-egy vezérre épül. Van másik ok is: a felvidéki magyarságra és a felvidéki magyar pártokra a szlovák pártok – szinte kivétel nélkül – szlovák nemzetstratégiai kockázatként tekintenek. Tudják, a választási szabályok ilyen irányú módosítása nekünk, felvidéki magyaroknak kedvezne, és mivel a szlovák pártok többségét vezetőjük jeleníti meg, egyelőre elképzelhetetlen Szlovákiában a választási szabályok módosítása.

 
A Szövetségnek akkor lesz esélye a – különösen a megyei és a helyi önkormányzati – választásokon, ha tevékenységének gerincét az MKP-tól örökölt nemzeti keresztény konzervatív irányvonal uralja. Nyilván lesz helye a liberális vagy a vegyes (magyar–szlovák–ruszin) irányvonalnak is, ám a fenti közvélemény-kutatási eredmények alapján bölcsen teszi majd az Összefogás vezetése, ha politizálásának súlypontját – a többi irányvonal felkarolása mellett – az MKP-tól örökli.  A 2020 februárjában lezajlott paralmenti választás eredménye is ezt igazolta. Két, bennünket érintő alapvetés sem kerülhető meg. A Lajtától nyugatra tevékenykedő, számbeli kisebbségben élő közösségek többsége rájött, felesleges luxus számára a többpártrendszer. Egyszerűen létfenntartási ösztönük nem engedi, hogy több párt képviselje őket. Ezt kellett volna korábban, és ezt kellene ma is megszívlelni. A második alapvetés: Felvidéken szinte megoldhatatlan feladvány az eredményes, hatékony egypárti politizálás, mivel a felvidéki magyar környezet politikai szempontból rendkívül megosztott. Egyik szélén a mélymagyar közösség, másik szélén a vegyes érzelmű, beolvadásra kész emberek. Közöttük pedig a piros-fehér-zöld tíz árnyalata – a harsánytól a fakóig. Az utóbbi tizenkét év folyamán kiderült: kevesen vagyunk ahhoz, hogy az egyes árnyalatokat más-más párt képviselje, a világnézet különbözősége alapján.

A közeljövőt érintő legfőbb kockázati tényezők a következők: 

  1. Az utóbbi évek parlamenti választásaitól – noha választási lehetőségük volt a felvidéki magyaroknak –, a megosztottság miatt egyre többen távol maradtak. Mostantól csak a Szövetség szólítja meg őket a magyar térfélen. Eljönnek-e majd választani a korábban elmaradók? A magyar gyűjtőpártra szavaznak-e majd? Vagy végérvényesen fanyalogni fogunk és lemorzsolódunk?
  2. Ha a Szövetség arculata erőteljesebben elmozdul a globalista liberális és/vagy vegyes irányba, szinte borítékolható, hogy az ezzel egyet nem értők zászlót bontanak, s nemzeti, felvidéki magyar pártot alapítanak. Szertefoszlik az óhaj, hogy a következő választáson egyetlen magyar választási lista legyen. Sokak szerint – a korábbi megosztottság helyett – ez az eredményesség záloga.
  3. Ha a Szövetség arculatát döntően az MKP-örökség fogja jellemezni, lesznek-e partnerei a szlovák politikai térfélen? Lesz-e lehetősége érvényesülni az országos politikában? Korábban, 2007-től (Bugár Béla leváltásától az MKP elnöki székéből), illetve 2010-től nem engedték meg azt az MKP-nak.

A felsoroltak ellenére optimista vagyok. Ma úgy látom, az egyesülés inkább segíti, mint akadályozza majd a felvidéki magyar politikai érvényesülést, ha igaz, hogy számos magyar ember a megosztottság miatt nem szavazott. A bő egy év múlva esedékes önkormányzati választás lesz az első próba, amely irányt mutathat a parlamenti választásokig. Választ adhat arra, vajon 2021-ben helyesen döntöttünk-e, vagy teljes irányváltás szükséges-e. A sikeres parlamenti választás azonban nem cél, csupán eszköz. Célunk magyar közösségünk, régióink, szülőföldünk hatékony, méltó képviselete.

A szerző a korábbi MKP alelnöke, a Szövetség Országos Elnökségének tagja.