A két éve a Magyar Közösség Pártja (MKP), a Most-Híd szlovák–magyar vegyes párt és az ezek egyesülését szorgalmazó fiatalabb politikusokból alakult Összefogás mozgalom által hosszas alkudozás után létrehozott Szövetség 4,38 százalékos eredményt ért el, a feloldhatatlannak bizonyult belső konfliktusok miatt az egységpártot újra elhagyó vezető Híd-politikusok és a politikába visszatérni próbáló Mikuláš Dzurinda volt miniszterelnök pártjának alkalmi koalíciója, a Kékek Most-Híd 0,26, Simon Zsolt volt hidas politikus Magyar Fórumának több kisebb szlovák párttal alkotott konglomerátuma 0,11 százalékot kapott.

Látható, hogy együttes eredményük is kevesebb az ötszázalékos parlamenti küszöbnél, és látható az is, hogy igaznak bizonyult a Szövetség egyik fő kampányüzenete:

a szlovákiai magyar politikai elit, a megyei politikusok, polgármesterek döntő többségét egyesítő,

a nagy múltú, az egész Felvidéket behálózó Csemadok kulturális-közösségi szervezet által is támogatott pártjuknak van csak reális esélye a parlamentbe való bekerülésre. Berényi József, a Szövetség legerősebb, konzervatív platformjának vezetője keserűen ironikus grafikával szemléltette az előre sejthető, a két törpepárt vezetői által azonban makacsul tagadott és sajnálatos módon egyes közvélemény-kutatók által pontatlanul vagy akár manipuláltan tükrözött erőviszonyokat: a mérleg egyik serpenyőjében a valódi súlyt képviselő 4,38 került, míg a másikba a 0,26 és a 0,11 százalék által szimbolizált lufi.

Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke szavaz (Facebook)

 

Arra azonban elegendő lehetett a részleges megosztottság, hogy

elvegye a magyarok egy részének kedvét a szavazástól, amit a déli, jelentős részben magyarok lakta járásokban tapasztalható alacsony részvételi arány

is jelez (a Dunaszerdahelyi járásban például csupán 48 százalék, szemben a 68 százalékos országos értékkel). A magyar egység, ha tartalmilag majdnem meg is valósult, a széthúzást – vagy jóhiszemű megközelítésben a pluralizmust – megjelenítő két törpepárt léte emellett önmagában is arra ösztönözhette a magyar párt bejutásában nemigen bízó, főként városi, részben asszimilálódó szavazókat, hogy a számukra szimpatikus programot képviselő és/vagy rokonszenves politikusokat felvonultató szlovák pártokra szavazzanak, főként akkor, ha azok magyar szereplőket is listájukra vettek. Ez világosan kitűnik a preferenciaszavazatok számából, illetve abból, hogy konkrétan

lesznek magyar nemzetiségű vagy magyarul beszélő, a magyar érdekek megjelenítésére vállalkozó képviselők a szlovák pártok frakcióiban.

Az OĽaNO listáján induló Grendel Gábor, az előző parlament egyik alelnökének nevét több mint 28 ezren, Tankó Viliam vágai magyar anyanyelvű bokszolóét, ugyancsak az OĽaNO listáján több mint húszezren karikázták be, ami összemérhető a Szövetség több vezető politikusa, így Orosz Örs Összefogás-platformelnök 21 ezres vagy Berényi József 18 ezres eredményével. Náluk több preferenciaszavazatot a magyar politikusok közül csak Forró Krisztián, a Szövetség elnöke (56 ezer) és az előző ciklusban az OĽaNO politikusaként országos ismertséget szerzett, magyar ügyekben rendkívül aktív, s végül a Szövetség színeiben induló Gyimesi György (31 ezer) ért el.

Gyimesi György és Berényi József (a mikrofonnál) (Facebook)

 

Gyimesi eredménye abból a szempontból is sokatmondó, hogy a (hivatalosan) az ő Szövetséghez csatlakozása miatt távozó hidas politikusok ehhez képest elenyésző támogatottságot tudtak felmutatni: Sólymos László, aki kilépéséig a Szövetség országos tanácsának hidas elnöke volt, 2439, Rigó Konrád volt hidas platformelnök 1034 karikát szerzett, s a Szövetség listáján való szereplést elutasító Simon Zsolt is csak 1395-öt ért el. Valósnak bizonyult tehát a Szövetség politikusainak az az állítása is, hogy

Gyimesi érkezésével, a hidasok távozásával a párt nem gyengült, hanem erősödött, miközben még a belső konfliktusok is megszűntek.

Vagy inkább külső támadásokká váltak.

Forró Krisztián, a Szövetség elnöke első értékelésében ennek is tulajdonította a felvidéki magyarság egy részének elbizonytalanodását, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem sikerült kellőképpen mobilizálni a magyar választókat. A jövőt illetően mindazonáltal kiemelte és reménykeltőnek tartja, hogy 2010, az MKP parlamentből való kiesése óta magyar párt ilyen eredményt még nem tudott produkálni. Megmutatkozott, hogy

a magyar közösségben van erő, van lehetőség; egy 8,5 százalékos közösségnek helye van a parlamentben.

A végül elértnél jobb eredmény szerinte azért is maradt el, mert a közvélemény-kutató ügynökségek felmérései manipulálták a közvéleményt. Közülük többen egy-két százalék körül mérték a Szövetség támogatottságát (két riválisát szintén), és ezzel is befolyásolták a választókat.

Forró Krisztián pártelnök és felesége

 

Berényi József az ellendrukker „neoliberális szlov-magy média” felelősségét emelte ki, amely a választások után is csak a Szövetség be nem kerülésével foglalkozik, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy akiket korábban futtattak, megsemmisítő vereséget szenvedtek. Forró Krisztián a Berényi által kárhoztatott „szlov-magy média” zászlóshajójának, az Új Szónak nyilatkozva szintén rámutat: egyes médiumok azt próbálták sulykolni, hogy a pártból távozó néhány személy mekkora veszteséget jelent. A választás azonban a súlytalanságukat igazolta.

Mózes Szabolcs, a Szövetség Összefogás platformhoz tartozó alelnöke attól tart, hogy az etnikai politizálásnak véglegesen vége. Gyimesi György és Nagy József ellenben leszögezték, hogy folytatni kell a munkát. A szlovák pártokra ugyanis – ahogy Forró Krisztián még a választás előtt többször is figyelmeztette a magyar választókat – nem bízhatják magukat, mivel azok mindig csak a választások előtt akarják megszólítani a magyar közösséget, azután rendre megfeledkeznek róluk.

„A szlovák pártok rajtunk nem fognak segíteni, sem gazdasági szempontból, sem a megmaradásunk szempontjából,

minden csak az ígérgetés szintjén marad.”

Balogh Csaba pozsonyi magyar nagykövet szerint amíg nem beszélhetünk a magyar közösség teljes jogegyenlőségéről, addig van létjogosultsága az etnikai politikának. Az egyén szabadságjogai terén Szlovákia ugyan jól áll, hiszen lehet egy magyar származású ember Szlovákia miniszterelnöke, azonban a közösségre koncentrálva nem lehet megkerülni a kérdést, vajon a félmillió magyar államalkotó tényező vagy háborús bűnös?

 

Nyitókép: A Szövetség komáromi választási gyűlése