Egyik leghosszabb, tizenkét napos apostoli látogatását kezdte meg a Szentatya, amelynek során Délkelet-Ázsia négy országát keresi fel. Ferenc pápa kiemelt figyelmet szentel a többnyire kisebbségben lévő
ázsiai katolikusoknak, akik számarányuknál jelentősen nagyobb szerepet játszanak az oktatás és a jótékonyság terén.
Az ázsiai egyházak fontosnak tartják a vallások közötti párbeszédet, ami a mostani utazás központi témája lesz.
A Fülöp-szigetekről nézve
Szingapúr maga az elérhetetlen álom.
Kis trópusi sziget, amelyet a nagy szomszéd, Malajzia kitaszított magából, mostanra azonban a világ egyik leggazdagabb államává vált. Szingapúr nemcsak gazdag, hanem rendkívül fegyelmezett és ezért biztonságos is. Magam többször is jártam ott, hiszen sokáig Magyarország szingapúri nagykövetsége látta el a tizenötször nagyobb Fülöp-szigeteket is, ahol most lakom. A fegyelmezettség olykor nyomasztó, de itt
éjszaka is nyugodtan ki lehet menni az utcára, ami Délkelet-Ázsiában ritkaság.
Viszont megdöbbentő, hogy milyen sok idős helybelit lehet látni a repülőtéren és az utcákon, akiknek nyugdíja ebben a nagyon gazdag országban nem elég a megélhetéshez, ezért még idős korban is dolgozniuk kell.
Szingapúr mára az építészet és a kultúra zarándokhelyévé vált, hiszen a jómódú ország szívesen áldoz mindennek a bemutatására. Az egykori brit gyarmat az évtizedek során a legkülönbözőbb népek olvasztótégelyévé vált. A terület maláj őslakossága mellett a helyi adottságokban jó kereskedelmi lehetőséget megsejtő kínai kereskedőkön kívül Indiából idehívott népességre is támaszkodhattak a brit gyarmattartók.
A Jó Pásztor székesegyház, Szingapúr legrégebbi római katolikus temploma (Wikipedia, fotó: Nguyễn Bình An)
Különleges földrajzi helyzete jó esélyeket hordozott magában a katolikus egyház számára, hiszen a brit gyarmattartók keresztények voltak. Egy 2016-os jelentés szerint Szingapúr katolikus lakossága meghaladta a háromszázhetvenhárom ezret. Egy újabb, 2020-as népszámlálás szerint
a szingapúriak 18,9 százaléka kereszténynek vallja magát, ezen belül 37,1 százalékuk katolikus, 62,9 százalék protestáns.
Malajzia, azaz a Maláj félsziget nagy állama, illetve két kisebb szomszédja, Szingapúr és Brunei közösen alkotnak püspöki konferenciát, s ez beilleszti Szingapúrt a környező államok közösségébe. William Goh bíboros, szingapúri érsek a konferencia alelnöke.
Régebben sokkal inkább a megosztottság nyomta rá bélyegét Szingapúr katolikus életére, ahol két egymással vetélkedő szervezet működött. Egyik a Thaiföldhöz kapcsolódó francia misszió volt, az itteni katolikus egyház megalapítójaként elismert Jean-Marie Beurel francia atya (1813–1872) vezetésével, aki több katolikus templom és az első katolikus missziós iskolák létrehozása által vált híressé. A másik szervezet pedig a Makaóból és Goából irányított portugál misszió volt, melynek épületei szintén csodálatot keltenek ma is.
Jean-Marie Beurel (1813–1872), a szingapúri francia misszió alapítója
A két misszió Szingapúr katolikus közösségeit hosszú ideig egymástól eltávolította, elsősorban faji hovatartozás alapján. Eurázsiai, brit és Indiából bevándorolt tamil katolikusok alkották a fő csoportokat. Idővel a Kínából idetelepült lakosok is kezdték felvenni a katolikus vallást. Az említett szegregáció megfelelt a városállamban keveredő sokfajta népesség általános életmódjának. Aki ma körbesétál Szingapúrban, azonnal látja, hogy manapság még sokkal többfajta népesség lakja a várost. Nyilván, hiszen ki ne akarna egy nagyon gazdag és tökéletesen biztonságos helyen lakni? Viszont éppen ezek miatt
erősödik a materializmus, és ezzel párhuzamosan az az érzéketlenség, mellyel a gazdag Szingapúr a környező országok nehéz viszonyai iránt viseltetik.
Örömmel látjuk azonban a Szingapúri Főegyházmegye honlapján, hogy milyen fontosnak tartják a hitterjesztést azok számára, akik még nem ismerik a katolicizmust.
William Goh Seng Chye szingapuri bíboros érsek (középen, Wikipedia)
Szingapúr azt várja a pápalátogatástól, hogy a városállam különleges közössége jobban beilleszkedjen a katolikus világ egészébe. És természetesen, hogy az itt biztosított elegáns, jól jövedelmező tevékenységek mellett megerősödjön bennük a lelki értékek iránti elkötelezettség is. „Harmincnyolc éve annak, hogy Krisztus földi helytartója legutóbb Szingapúrba látogatott. Szent II. János Pál pápa 1986. november 20-án tisztelt meg bennünket a látogatásával.
Remélem, hogy a mostani Szentatya, Ferenc pápa látogatása megújítja majd a szingapúri katolikusok buzgóságát és egyesíti őket hitben és küldetésben,
ami nagyon fontos a mai nagyon nehéz időkben” – olvashatjuk William Goh bíboros érsek üdvözlő szavait a Szingapúri Főegyházmegye honlapján.
Jean-Marie Beurel (1813–1872) francia katolikus pap Szingapúrban végzett hatékony missziós munkát. A Párizsi Külmissziók Társasága (franciául: Société des Missions Etrangères de Paris, röviden M.E.P.), amelynek tagja volt, olyan francia egyházmegyés papokból áll, akik elkötelezték magukat a külföldi missziós munkára. Abban az időben a különböző nemzeteknek megvoltak a maguk társaságai, akik az adott nemzet katolikusait képviselve indultak távoli misszióikba. Beurel atyát huszonhat évesen a Társaság thaiföldi missziójába osztották be, végül a brit gyarmatra, Szingapúrba küldték, amely akkoriban a thaiföldi misszió egyik kihelyezett állomása volt. (Csak vessünk egy pillantást a térképre, hogy lássuk a távolságot Thaiföld és Szingapúr között!) Érkezése után nagy lelkesedéssel és a különleges helyi viszonyok iránti érzékenységgel kezdett bele a katolikus hit terjesztésébe. Ma Szingapúr legtöbb látogatójának megmutatják Beurel atya munkájának fizikai emlékeit, a csodálatos szakrális épületeket. De sokkal fontosabb a lelki építkezés; képes volt megteremteni a szingapúri katolikus öntudatot, amelyet a mai napig érezhetünk a városban. Beurel atya 1868-ban betegsége miatt visszatért Franciaországba, s Párizsban halt meg.
Nyitókép: A Jó Pásztor székesegyház (Wikipedia)
