Az új titulust a püspök a sziget északi partján fekvő Campofelice di Roccellában, egy új templom alapkövének elhelyezésekor hirdette ki.

Giuseppe Marciante püspök (képek a Wikipediáról)

 

A szervezett bűnözéstől leginkább terhelt olasz régióban a kilencvenes években gyilkolták meg a maffia elleni küzdelemben élenjáró Giuseppe Puglisi palermói papot és Rosario Livatino agrigentói bírót.

Puglisi atyát 2013-ban avatták boldoggá. Ő volt a maffia első olyan áldozata, akit vértanúként kanonizált a katolikus egyház, a 2021-ben oltárra emelt Livitano pedig a második.

A pap „bűnlajstroma” hosszú volt: szentbeszédeiben nyíltan szólt a szicíliai társadalomba mélyen beágyazódott, a kereszténységgel szöges ellentétben álló alvilágról, nem fogadott el maffiózó családoktól pénzadományokat, és nem engedte, hogy a nagy vallási körmenetek élén a maffiafőnökök vonulhassanak.

Óvta a fiatalokat a bűnszövetkezet könnyű meggazdagodást ígérő csábításától, s visszautasította, hogy templomát a maffia irányítása alatt álló egyik építkezési vállalkozás restaurálja. Sok halálos fenyegetést kapott. Gyilkosainak tárgyalása során az egyik bűnöző azt vallotta, hogy a meggyilkolása előtti pillanatban az atya így szólt: „Már vártam magukat.”

Rosario Livatino, a megvesztegethetetlen vértanú bíró

 

Livatino bíró a szicíliai Agrigentóban számos maffiaperben vett részt. Dacolva minden fenyegetéssel, ő is megvesztegethetetlen volt.

II. János Pál, miután találkozott a meggyilkolt bíró szüleivel, kiközösítéssel fenyegette meg a maffiatagokat:

„A kereszten meghalt és feltámadt Krisztus nevében, aki az Út, az Igazság és az Élet, felszólítom a felelősöket, hogy térjetek meg! Az isteni igazságszolgáltatást nem kerülhetik el.”

Nagy lendületet adtak a szicíliai közélet megtisztításán fáradozóknak a pápa szavai, és ehhez lelki támaszt is kaptak a vértanú példaképek kanonizálásával. Azonban még hosszú az út. Legfontosabb feladat a gyermekek nevelése – mondják a szakemberek –, ugyanis míg a diákok kétharmada a közoktatásban ugyan hall a maffia elleni küzdelem fontosságáról, a családi beszélgetések során mindössze töredékük kap ehhez megerősítést.

 

Nyitókép: Giuseppe Puglisi sírja