Az értelmetlen halál fényében már nem arról esik szó, hogy ez volt az intézmény egyetlen, még renoválásra váró épülete, az összes többi magyar–magyar összefogással a közelmúltban megújult. Megindult a felelősök keresése; a gyanú szerint a kivitelező a tervekben meghatározott
1,10 méteres maximális mélység helyett két méter mélyre, az alapozás aljáig ásott le.
A baleset mindazonáltal teret adott politikai leszámolási kísérleteknek is. Az oktatási miniszter a vizsgálat elé vágva a tulajdonos katolikus egyház és a városi önkormányzat felelősségére célozgatott, egyes sajtóorgánumok anyaországi közszereplőket igyekeztek hírbe hozni.
Markó Attila, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntő (restitúciós) bizottság volt tagja, akit e tevékenysége kapcsán korábban koholt vádakkal börtönbüntetésre ítéltek, majd rehabilitáltak, arra figyelmeztet, hogy a tragédia ürügyén az amúgy is akadályozott restitúció kerülhet célkeresztbe.
A román médiában a katolikus egyház felelősségét emlegetők arról nem beszélnek, hogyan hagyta korábban leromlani az állam ezeket az épületeket,
melyeknek felújítására azóta sem ad támogatást, s nem szolgáltatták vissza az intézmények fenntartását 1948 előtt szolgáló egyházi tulajdonokat sem.
Az egyházak azonban az önkormányzatokkal összefogva, magyar állami segítséggel csupán az utóbbi néhány évben Erdély-szerte tucatszámra újították fel iskolaépületeiket, melyek a magyar közösség megmaradását is szolgálják. Ismerve a román állam hozzáállását, Markó az erdélyi magyar oktatási és szociális intézményeket a magyar egyházak kezében látná a legnagyobb biztonságban.
Nyitókép: a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium kollégiumának összeomlott épületrésze (MTI fotó/Veres Nándor)
