Ahhoz képest, hogy Pedro Sánchez az önkormányzati választásokon elszenvedett súlyos vereség után, előre menekülve íratta ki az előrehozott parlamenti választásokat, akár a spanyol szocialista kormányfő győzelmeként is értékelhető a jelenlegi politikai patthelyzet. A Néppárt (PP) ugyan első lett a júliusi megmérettetésen, de messze nem olyan arányban, mint az előzetes felmérések fényében remélte. A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) sikeresen riogatta a választókat azzal, hogy nagy ellenfelük országos szinten is a radikális jobboldali Vox-szal lép szövetségre, amint azt tartományi szinten már megtette.
A bal- és a jobboldal is igyekszik megszerezni a kisebb pártok támogatását, amire a szocialistáknak van több esélye. Az eddig is a szocialistákkal együttműködő regionális
baszk és katalán pártok ugyanis még a gondolatát is elutasítják a Néppárttal, de kiváltképp a radikális nacionalista Vox-szal való kormányzásnak.
Jó oka van erre különösképpen a katalán függetlenségpárti erőknek, miután 2017-ben a néppárti kormány próbálta karhatalmi erőszakkal megakadályozni az 2017-es, az alkotmánybíróság által egyébként előre illegálisnak minősített népszavazást.
Pedro Sánchez hívei körében (Wikipedia)
Ezért a már az előző ciklusban is a függetlenségpárti Katalán Republikánus Baloldallal (ERC) együttműködő Sáncheznek van nagyobb esélye kormányalakításra. Ezúttal azonban rá van szorulva az Együtt Katalóniáért (Junts per Catalunya) támogatására is, a párt vezetője, Carles Puigdemont azonban a tárgyalások kezdetén csak azzal a feltétellel látszott hajlandónak Sánchezt újabb kormányfői megbízatáshoz segíteni, ha ő maga és az illegálisnak minősített függetlenségi népszavazás megrendezése miatt vele együtt börtönbüntetésre ítélt társai is amnesztiát kapnak, emellett Katalónia törvényesen megtarthatja az elszakadásáról szóló népszavazást. Ez utóbbi követelés azonban az alkotmány szerint nem teljesíthető.
A progresszív kormányzás folytatása érdekében Sánchezék készek voltak minden lehetőség megvizsgálására, a szeparatista erőkkel való megegyezésnek azonban a párton belül is komoly ellenzői voltak. Felipe González, aki 1982-től 1996-ig volt Spanyolország szocialista miniszterelnöke, közölte, hogy már a júliusi előrehozott parlamenti választásokon is „nehezére esett” saját pártjára szavazni. Abban egyetért Sánchezzel, hogy a katalán konfliktust hátra kell hagyni, de szerinte az amnesztiának és az önrendelkezésnek az alaptörvény keretein belül sosem volt helye.
Alfonso Guerra egykori szocialista alelnök arra kérte Sánchezt, hogy ne tegyen eleget a katalánok követelésének. Kasztília-La Mancha, Asztúria és Aragónia szocialista vezetői sem támogatták a hatalomért cserébe kötendő egyezséget.
Puigdemont feleségével (Wikipedia, Fotó: Jordi Bedmar)
Miután a felmérések szerint a spanyolok hetven százaléka ellenzi az amnesztiát, Sánchez pártszavazást tartatott a kérdésről, amelyen 87 százalék támogatta a függetlenségpártiakkal közös kormányzást.
Hosszas alkudozás után végül megszületett a megállapodás a katalán republikánusok és a PSOE között. Pedro Sánchez miniszterelnökké választása fejében a börtönbüntetésre ítélt függetlenségpárti politikusok amnesztiát kapnak, köztük Carles Puigdemont is, aki 2017-ben kikiáltotta Katalónia függetlenségét, majd a letartóztatás elől Brüsszelbe menekült.
A legvitatottabb katalán követelés,
a függetlenségről szóló népszavazás kiírása nem lett része az egyezségnek, helyette Sanchez komoly gazdasági engedményeket vállalt.
Madrid többek között elengedi Katalónia adósságának ötödét, emellett átengedi a régió vasúthálózatát a katalán kormánynak. Ez utóbbit a spanyol kormányok mindeddig visszautasították, mert az elszakadás valóságos és szimbolikus lépésének tekintették.
Alberto Núñez Feijóo, a Néppárt vezetője
Míg a baloldal szerint a megállapodással megnyílik a lehetőség Madrid és Barcelona kiegyezésére, a jobboldal a spanyol érdekek elárulásával vádolja Sánchezt. Alberto Núnez Feijóo, a Néppárt vezetője előre hozott választást követel arra hivatkozva, hogy „ha Sánchez az amnesztiatörvényt is beemelte volna kampányába, akkor más lett volna a választások végeredménye”.
A jobboldali pártok országszerte tüntetéseket szerveznek, több jobboldali vezetésű régió vezetője pedig közölte:
ha a katalánok tartozásának egy részét elengedik, erre ők is igényt tartanak.
A Néppárt azt tervezi, hogy a jobboldali többségű felsőházban minden lehetséges eszközzel akadályozni fogja az amnesztiatörvény elfogadását.
Nyitókép: Pedro Sánchez és legnagyobb riválisa, Alberto Núnez Feijóo
