A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az olimpiai eszme jegyében úgy döntött, hogy bizonyos feltételek mellett – nem támogathatják aktívan az ukrajnai háborút és teljes mértékben megfelelnek a doppingellenes szabályoknak – orosz és fehérorosz sportolók részt vehetnek a 2024-es párizsi olimpián. Előzőleg az Ázsiai Olimpiai Tanács fordult kérvénnyel a NOB-hoz az orosz és fehérorosz sportolók érdekében.
A játékok szervezőbizottsága tiszteletben tartja a NOB döntését, amelyet az Egyesült Államok Olimpiai és Paralimpiai Bizottsága is támogat,
mivel az amerikai sportolók a világ legjobbjai ellen akarnak versenyezni. Az Orosz Olimpiai Bizottság, noha tisztában lehet azzal, hogy ennél többet semmiképpen nem érhet el, feltehetőleg a forma kedvéért kifogásolta a határozatot, megengedhetetlennek minősítve, hogy a politika beavatkozzon a sportba.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette: amennyiben oroszok rajthoz állhatnak, az ukrán sportolók bojkottálják az olimpiát.
Az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke körlevélben kérte a többi tagszervezetet, csatlakozzanak a bojkottfelhíváshoz.
Ennek csupán Lettország, Litvánia és Lengyelország tett eleget.
(Pixabay)
A brit kormány közben arra ösztönzi az olimpiát szponzoráló nagy nemzetközi cégeket, gyakoroljanak nyomást a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra, hogy mégse engedje indulni az orosz és a belarusz sportolókat a nyári olimpiai játékokon. Lucy Frazer brit kulturális miniszter elutasítja, hogy „az orosz és belarusz rezsim a sportot saját propagandacéljaira használja”.
Thomas Bach, a NOB főtitkára felszólította Ukrajnát, hogy hagyjon fel a bojkottfenyegetéssel.
Ellenkezik ugyanis az olimpiai charta szellemiségével, hogy pusztán állampolgársága miatt bárkit megfosszanak a versenyzés jogától.
Thomas Bach szerint nem a kormányok feladata eldönteni, hogy ki milyen sportversenyen vehet részt. A NOB célja az egyesítés, nem pedig a konfrontáció.
Az Afrikai Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetségének tagszövetségei egyhangúlag úgy foglaltak állást, hogy az orosz és belarusz sportolók az identitás minden jele nélkül részt vehessenek a párizsi olimpián.
„A sportolók semmiképpen sem fizethetik meg egy konfliktus súlyos árát, bármi és bárhol is legyen az.”
Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke szerint amíg nincs béke, addig teljességgel elfogadhatatlan, hogy sportolók orosz zászló alatt versenyezzenek. A NOB felvetését viszont, hogy azokat, akik nem támogatják a háborút és nem tehetnek semmiről, semleges zászló alatt visszaintegrálják a sportba, teljes szívvel tudják támogatni.
Gyulay szerint a bojkottok sohasem érték el a céljukat, csak a sportolókat büntették. „Személyes érintettségem okán is beszélhetek a bojkottról, 1984-ben Dunavarsányban készültem Los Angelesre, nagyon utaztam volna, akárcsak a főtitkárunk, Fábián Laci, aki valószínűleg nyert is volna. Én tudtam, hogy megyek még olimpiára, de
Vaskuti István ott sírt mellettem, a románok és a szerbek meg kimentek…”
1980-ban az Egyesült Államok kezdeményezésére, a Szovjetunió afganisztáni bevonulására hivatkozva hatvanöt ország bojkottálta a moszkvai olimpiát. Válaszul 1984-ben a Szovjetunió és Románia kivételével a KGST-országok maradtak távol a Los Angeles-i olimpiáról. A döntés számos magyar sportoló pályafutását törte ketté.
