Az 1996 óta minden évben ­– kivételt képeznek a Covid miatt „lezárt” évek – július utolsó szerdájától kezdődően 10 napig tartó összművészeti tábor szerveződik a kászoni hegyekben, Székelyföldön, Hargita megyében. A tábor az agglomerációtól és mindenfajta kommunikációs hálózatoktól elszakadó vadregényes tájon, az erdélyi fenyvesek között zajlik. A természettel való együttélés, az organikus formák és mintázatok, a közösségi programok, az elcsendesülés, a kísérletezés és a művészet szabadságának, felszabadulásának lehetősége rendszerint termékeny hatással van az alkotói munkálatokra. 

Az idei tábor 9 különböző alkotóműhellyel, emellett pedig számos szakmai fórummal, előadással és performansszal várta a kultúra és művészet iránt érdeklődőket. A tábort július 27-én Miquèu Montanaro francia zenész, dalszerző, trubadúr önálló estje nyitotta.

A zeneműhely Márkos Albert zeneszerző és csellista vezetésével ­­– elsősorban Samuel Beckettből inspirálódva – Word and Music/ Zene és szöveg elnevezéssel a zenei dallamosság és a lexikális értelem játékával kísérletezett. Számos frappánsan megzenésített szöveget és zenés performanszt adtak elő a tábor szinte minden estéjén.

A vizuális műhely Kopacz Kund képzőművész mentorálásával elsősorban a természet változatos formavilágának és mintáinak tanulmányozásával és felhasználásával készítette alkotásait, melyet a tábor utolsó napján a Vizuális séta alatt tekinthettek meg a résztvevők. Többek között megépült egy monumentális installáció kövek és agyag felhasználásával az erdő egy parányi földcsuszamlásának mélyedésébe, mely különböző perspektívákból más-más formát mutatott, – elölnézetből két tökéletes párhuzamos vonal közé illesztett domborzatminta lett láthatóvá, azonban felülnézetből a felület körvonalának erősen váltakozó és véletlenszerű jellege volt megfigyelhető – reflektálva ezzel a térképkészítés dimenziótranszformációjára. Emellett egy sajátos interaktív kiállítás is szerepet kapott a tábor utolsó éjszakáján, amely a Feszty-körképből inspirálódva a tábor egyéni történetiségét igyekezett rögzíteni és narrálni figuratív módon. Az installációt egy különálló pinceteremben állították fel, melynek különleges megvilágítása révén a szemlélők árnyéka is szükségszerűen a falra vetődött a kiállítás megtekintésekor a többi alak mellé. A kiállítás tere a korai barlangrajzok atmoszféráját is megkísérelte integrálni nem pusztán alakjával és a megvilágítás tüzet imitáló jellegével, de egy, a természet hangjait felhasználó hanginstalláció révén is, amely egy algoritmus segítségével véletlenszerűen játszotta le a helyi élővilág felvett morajlásait, s melyet a terem akusztikája meglehetősen előnyös módon segített érvényre juttatni. A kiállítás interaktív jellegének köszönhetően a megnyitót követően minden résztvevő kedve szerint egészíthette ki a Mural címet viselő munkát, így a kiállítás egy hajnalig tartó, a festés szabadságát ünneplő happeningbe torkolt.

 

Fogarasi Gergely rendező irányítása alatt készültek el a tábor filmes műhelyének munkái, melyek elsősorban az „objektív dokumentum / objektív szubjektum” vezérgondolata mentén a filmkészítés ellentmondásos jellegét hangsúlyozták a belső szubjektív elképzelések objektív módon történő reprezentálásával. Mindemellett természetesen helyet kaptak a különböző animációs munkák is.  

Az íróműhely Murányi Sándor Olivér író vezetésével az írás és olvasás szoros kapcsolatát állította fókuszba. Tóth Krisztina, Nádas és Eszterházy szövegek közös tanulmányozása mellett nagy szerepet kapott a novella- és haikuírás. Számos itt született verset egy összművészeti projekt részeként megzenésített a zenei műhely, illetve a filmes műhely egy munkája is felhasználta/integrálta az alkotások egy részét.

A tábor tematikáját az összes műhely közül a Pálfalusi Zsolt vezette filozófiaműhely követte a legszorosabban, hiszen a műhelymunka során elsősorban Jacques Derrida A halál adománya című írását boncolgatták, mely a vonzó, ugyanakkor rettentő titokkal, a mysterium tremendummal foglalkozik Kierkegaard Félelem és reszketés című munkája nyomán, kitérve a rettegés fiziológiai, fenomenológiai természetére, a szorongásra, valamint a titok rejtettségének kérdéskörére.

Lukács Ádám koreográfus a táncműhely irányítását vállalta, melynek tetőpontja a zeneműhellyel közös performanszban csúcsosodott ki. A fotóműhely elsősorban a dokumentumfotózás műfaját juttatta érvényre Márkos Tamás fényképész segítségével. A műhelytagok által készített fényképekről kiállítást, illetve egy slideshowt mutattak be.  Az építészműhely Benedek Elemér építész segítségével egy közös projektben organikus anyagokból – kő, fa, moha ­– tetőszerkezetet készített egy, a korábbi években épült kemence fölé, míg a kézműves műhelyben Pusztai Fruzsina képzőművész vezetésével különböző kreatív keramikus munkák készültek, melyeket a táborban színeztek, mázoltak és égettek ki közösen a műhely résztvevői.

 

A táborban hagyományként évről évre kitüntetett szerepet kap az Élboy címet viselő kísérleti színház, melyet jobbára Szabó Attila rendező, a Miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója képvisel.

Az idén ellátogató vendégelőadók közül Erőss István Munkácsy-díjas képzőművész, grafikusművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora is szakmai fórumot tartott, előadásában a Land art sajátosságairól, kiváló nemzetközi alkotásairól és saját munkásságáról is beszélt. Losonczi Béla festőművész bőröndkiállítása különleges struktúrákat, vázszerű, valószerűtlen, ugyanakkor ismerős szerkezeteket, fogaskerék mintázatokat megjelenítő festményeit egyedi képi világ, színhasználat és formavilág jellemzi. A képek döntően határozott vonalvezetése, a harsány, élénk és tompa színek játékának kellemes harmóniája a jobbára figuratív formák hangsúlyát engedik leolvasni a festő zömében különböző egyedi történettel bíró matériákra, faanyagokra készített festményeiről.

A filozófiai szakmai fórumon Mester Béla a magyar filozófiatörténetről, Pálfalusi Zsolt a klímaszorongásról, valamint az avantgárd és baloldal kapcsolatáról tartott előadást.

Mindezek mellett Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes is odalátogatott, kötetlen hangulatban mesélve Minimum Party-s korai emlékeiről és arról, karrierje kezdetén mit jelentett számára ez az alkotói közösség.

A tábort megelőző napokban váratlan és megrendítő módon a tábor egy oszlopos tagja, illetve a tábort szervező házaspár közeli hozzátartozója, Lőrincz Gyula képzőművész életét vesztette. Köszönet jár a szervezőknek, akik a tragédia ellenére is folytatták a munkát, és habár a tábor hangulata nem lehetett teljesen felhőtlen, mégis sokak számára igen építő, tanulságos és felszabadító volt. A róla való megemlékezés és a neki való tiszteletadás nyomán egy, az idei táborban a háborús helyzetre való reflexióként Gyula által felhasználni tervezett táblát rögzítettek a ház bejárata föle, amelyen ez áll: „Adăpost”, azaz „Menedékhely”.