Miklósvár, a színmagyar, alig félezres falucska éke volt egykoron, s lett napjainkra újra a Kálnokyak reneszánsz vadászkastélya. A kastélyhoz tartozó helytörténeti kiállítás és étterem mellett leparkolva néhány lejért még ízes erdélyi beszédű fiatalember is az utazó mellé szegődhet, aki végigkalauzolja a kétszintes épületen, minden helyiségéről elmondva valami érdekeset. Bevezetésként megtudhatjuk, hogy az 1987-ben a változások szelét megérző két gróf, Kálnoky Tibor és Farkas Németországból egyszerű turistaként érkezett Miklósvárra, hogy szemügyre vegye, mi is maradt a jeles család hajdani vadászkastélyából. Elszomorító látvány fogadta őket.

A Kálnoky família előnevét a Sepsiszentgyörgytől hat kilométerre északra fekvő Köröspatakról kapta. Itt van most is a családi fészek, innen terjesztette ki 1588-ban Kálnoky Bálint a birtokát Miklósvárra és környékére. A falucskát

1211-ben Castrum Sanct Nicolai néven emlegeti egy II. András királyunk által kiadott oklevél,

így elsőként lett leírva e hely neve Erdély falvai között. Történt ez pedig abból az apropóból, hogy az uralkodó a Barcaságba telepítette a teuton lovagokat, és Miklósvárnál húzta meg azok földjének északi határát.

Az elnevezését a hely minden bizonnyal egy templomerődről kapta, aminek maradékait a krónika szerint 1771-ben bontották el, hogy felépülhessen a mai barokk istenháza. Ekkor már vagy ötszáz éve birtokosok voltak erre a Kálnokyak, akiket még IV. Béla emelt fel és adott nekik javakat 1252-ben Sebes környékén. Ezt adták el 1291-ben egy tehetős szásznak, és vettek helyette földeket Háromszéken.

Kálnoky Sámuel erdélyi főkapitány, alkancellár és kincstartó

 

A grófi címet később a várrobantó I. Lipóthoz haláláig hű, buzgó katolikus Kálnoky Sámuel (1640–1706) szerezte meg a családnak. Komoly érdemei voltak a Thököly elleni harcokban, a fejedelem öt évre fogságra is vettette, de aztán hűségéért erdélyi főkapitány, alkancellár és kincstartó lett belőle. Ő volt az, aki elkergette az evangélikus lelkészt Miklósvárról, 1697-ben pedig

Lipót császártól megérkezett a családi címer tetejére a kilencágú grófi korona.

A miklósvári birtokot még 1588-ban Kálnoky Bálint szerezte meg, és felhúzott ide egy udvarházat, amelyet István nevű fia építtetett át 1648-ban egy téglalap alaprajzú, kétszintes vadászkastéllyá. Délkeleti és északnyugati oldalára, védelmi célból idővel két sokszög alaprajzú bástya is épült. A nyugati, timpanonos, oszlopos főbejáratot már a Kálnoky Franciska révén birtokba kerülő Seethal Ferenc emelteti egy 1902 és 1905 zajló átépítés során, s ekkor készül el a két saroklépcsőház is a bástyák oldalára.

A timpanonos, oszlopos főbejáratot Seethal Ferenc emelteti

 

Az épület ékessége, a kőből faragott ágyúcsövön nyugvó zárt, reneszánsz erkély és az e stílusban megfaragott ajtó- és ablakkeretek sem az 1638-as, vagy mások szerint 1648-as építkezés során születhettek, hanem később, nyugalmasabb időkben. A román impérium alatt azután, 1939-ben Eugen Savu bukaresti pénzügyminiszter vásárolja meg a kastélyt, tőle államosítják majd el a kommunisták a második világégés után.

Velük pedig eljön az épület hanyatlása is, hiszen a közösben nem nagyon tudnak mit kezdeni az épülettel.

Varrodát rendeznek be benne, a földszintet és a pincét zöldség- és terménytárolóvá nevezik ki,

de természetesen a helyi termelőszövetkezet is irodákat kap a kastélyban. A berendezést, ahogyan az szokott lenni, széthordták, majd tönkremegy a hetvenes évekre a pincéje, később a tetőtéri lakterek is.

Középen a reneszánsz erkély – meglátták a kastélyban a lehetőséget

 

Ilyen állapotban találja a két grófi turista, akik mégis meglátják a lehetőséget benne. Mivel pedig vissza nem szerezhetik, az új tulajdonossal, Barót város önkormányzatával egyeznek meg, hogy

kilencvenkilenc évre haszonbérletbe veszik az épületet és a hozzá tartozó, hajdan híres szépségű angolparkot.

A szerződés meg is köttetett, és megérkezett a Norvég Alap 1,3 millió eurója is, így 2015-ben, Derzsi Sámuel baróti mérnök felügyeletével, helyi mestereket és segéderőt alkalmazva (egyedül a kőrestaurátor, Nagy Bertalan jött Magyarországról) megkezdődött a felújítás.

Amikor elkészült az új, reneszánsz ruhát kapott épület, hosszas levéltári kutatások után létrehozták benne az Erdélyi Élet Múzeumát. A bútorzatot hozománylevelek felhasználásával gyűjtötték össze,

sok eredeti darabot pedig a faluban találtak meg és vásároltak vissza.

A hét helyiségben berendezett múzeum működő cserépkályháit a régiek töredékeiből vett minták alapján készítette el a bikkfalvi Péter Albert kályharestaurátor.

Restaurált cserépkályha, a falon nemesi címerek

 

A kastélybemutató séta az északnyugati épületrészben a biedermeier szalonban indul, itt, a hajdani toronyban találjuk a működő fürdőszobát is, XIX. századi felszereléssel.

Az eredeti, jobbára perzsaszőnyegekkel borított nagyteremben voltak az ünnepi étkezések,

itt található Kálnoky Sámuel újrafestett portréja is. Ezután jön a varrószoba, majd a fegyverterem, ahová a francia párbajpisztolyok és a kaukázusi kard mellé elférne még néhány gyilkos eszköz.

Az asszonyélet mindennapjai

 

Az ezután következő ónémet szalon falain ott sorakoznak az erdélyi nemesi családok címerei. A földszinten

a rekonstrukció történetéről látható egy részletes tablókiállítás,

a pincében pedig többek között egy működő konyhát alakítottak ki. Végül a 2018-as átadás után az állandó kiállítással és időszaki tárlatokkal, rendezvényekkel hasznosított kastéllyal szemben a fiatal gróf egy hófehér rendezvénysátrat is felállított, ahol kétszázötven embert is le tudnak ültetni.