A 178-ról 179-re forduló tél kemény lehetett, mert Laugariciónál (Trencsén) megállította a Vág folyó völgyében, északi irányba tartó római előrenyomulást. Valószínűleg a későbbi várnak helyet adó sziklatömb alatt, még a nagy hidegek megérkezése előtt vert tábort az aquincumi Legio II. Adiutrix nyolcszázötvenöt katonája, Marcus Valerius Maximianus, Marcus Aurelius császár hű legátusának vezetésével. Legalábbis ez a szám szerepel az egyenetlen sziklába vésett, nagybetűs feliraton, aminek – bár többen, köztük Bél Mátyás is megemlékezett róla – egészen 1854-ig senki nem tulajdonított nagy jelentőséget.
Az akkor éppen Tátra nevű szálló a vár tövében (képek a Wikipédiáról)
Talán nem is látták meg az itt élők, mi van ott a sziklán, hiszen más, hasonló római vésetekhez képest elég elnagyolt munkát végeztek itt a legionáriusok. Már a téglalap alakú, a nagybetűs írásnak helyt adó felületet is alig-alig dolgozták meg, nem vésték simára a hajdani kőfaragók. Maga a felirat pedig a jól ismert
római kapitális betűkből áll, amit állítólag éppen az ilyen, sziklába, kőbe rótt feliratok kedvéért alkottak
meg. Eme írás betűi pedig nincsenek vastagon és mélyen vésve, így nem is olyan látványosak, szembeötlőek egy ilyen egyenetlen felületen.
A jelenleg Sisi magyar királynőről elnevezett Hotel Erzsébet második emeletéről, üveg mögül megtekinthető feliratot korábban a szálló helyén álló, Fekete Csillag nevű vendéglő tetőzete is takarhatta. Az viszont biztos, hogy a hotelt 1901-re felépítő, a Ferenc Józseftől báróságot nyerő Armin Popper ügyelt arra, hogy látható legyen a kőbe vésett írás. (Hogy aztán a későbbiekben Popper elkártyázta a vagyonát a hotellel együtt, az már egy másik történet. 1919-ben már a Tátra Banké az épület, át is nevezik Tátra Hotelnek, amely néven egészen a felújításáig, 2012-ig üzemel.)
Elég keveset tudunk arról, hogyan is történt meg a felirat 1854-es újrafelfedezése. Az biztos, hogy 1893-ban, az Archeológiai Értesítőbe annak főszerkesztője, Hampel József és a nagy német ókortörténész, Theodor Mommsen közös cikket írt róla német nyelven, A trencséni sziklafelirat jelentése címmel. Az ő zárójeles, utólagos kiegészítésekkel ellátott olvasatukban a felirat jelentése a következő:
VICTORIAE
AVGVSTORV(m)
EXERCITUS QVI LAV
GARICIONE SEDIT MIL(ites)
L(egionis) II DCCCLV
(Marcus Valerius) MAXIMIANUS LEG(atus) LEG
(ionis) II AD(iutricis) CVR(avit) F(aciendum)
Magyarul „Császárok győzelmének ajánlotta a II. légió 855 katonája, azon seregből mely Laugaricióban volt. Készíttette Marcus Valerius Maximianus, a II. segédlégió legátusa” lenne a véset jelentése, ami igaz is lehet.
Theodor Mommsen átirata
Ha többet akarunk megtudni minderről, akkor egészen Marcus Aurelius (uralkodott 161 és 180 között) 166-tól 180-ig zajló markomann háborújának idejéig kell visszamennünk az időben. A feliraton szereplő magas rangú katonatiszt, Marcus Valerius Maximianus a kutatások szerint a Dráva partján, Poetovio (Ptuj) városában született, ott, ahol 69-ben császárrá tették Vespasianust a légiók.
Maximianus életéről a numídiai (Algéria) Zana városában, egy keresztény templom falában megtalált szobrának talapzata mesél. Eszerint katonai karrierje keleten, a 162 és 166 között a parthusok ellen vívott háborúkban indult. Innen került aztán Pannóniába már lovassági parancsnokként, ugyanakkor az itteni dunai hadihajók is az irányítása alá tartoztak. 175-ben mint lovassági prefektus, tehát parancsnok van ott a Marcus Aurelius téves halálhírére felkelést szervező, majd a saját katonái által megölt Avidius Cassius ellen induló seregben. A zanai szobortalapzaton lévő felirat szerint a markomann háborúkban, vélhetően
lóháton vívott párbajban legyőzi az egyik germán törzs vezetőjét, Valaót,
Marcus Aurelius pedig nekiajándékozza a germán vezér lovát és teljes fegyverzetét.
Jelenet a markomann háborúkból: Marcus Aurelius megkegyelmez a germán vezéreknek
A filozófus császár kedvelhette Maximianust, hiszen ezután prokulátorként vele tetet rendet a meggyengült belbiztonságú Macedonia, Thracia, Dacia és Moesia provinciákban.
Bekerül a szenátorok közé is,
ugyanakkor hűséggel szolgálja a Marcus Aureliust követő Commodust is, aki a szarmaták ellen vívott háborújában veszi majd hasznát katonai tapasztalatainak. Maximius a felirat szerint elnyeri a konzuli címet is, majd szokás szerint proconsul, helytartó lesz Africa provinciában. Valószínűleg itt is éri a halál az öreg katonát, de minderről semmit sem tudnánk ama szobrának talapzatán lévő felirat nélkül.
Arról, hogy kik voltak, honnan jöttek a vele, valószínűleg fenyőtörzsekből épített, mohával szigetelt gerendaházakban kitelelő katonák, elég keveset tudunk. A sziklába vésett feliraton szereplő csapattestet, a Legio II. Adiutrix nevű egységet még Vespasianus hozta létre 70-ben, Ravennában. Majd a germaniai és a britanniai harcok után kerültek katonái Pannóniába. 106-tól
Aquincum, a mai Óbuda volt az állomáshelyük, feladatuk pedig ezután a dunai limes, a határ védelme
lett. Marcus Valerius Maximianus valószínűleg csak rövid ideig volt a vezetőjük, és az sem biztos, hogy azt a telet katonái között, ott, a trencséni vár alatt fagyoskodta végig.
