Szentestére, ahogy mindenhol szokás, a lengyelek is feldíszítik a karácsonyfát – a jegenye- vagy lucfenyőt. A színes csecsebecsékkel, papírangyalokkal, mézeskalácsokkal, diókkal és színes papírból készült láncokkal gazdagon feldíszített karácsonyfa, a choinka az élet fáját, a folytonos újjászületést és a gyökerekhez visszatérést jelképezi. Az egész házat kellemes fenyőillat lengi be. Végül, amikor az első csillag felragyog az égen, megjelennek a karácsonyfa alatt az ajándékok. Az ajándékokat mindenfelé másvalaki hozza: Szent Miklós – św. Mikołaj, a Kisded – Dzieciatko, a télapó öltözetű, Csillaglénynek nevezett apó – Gwiazdor vagy az Angyal – Aniołek… Minden lengyel régióban más: Közép-, Északkelet- és Kelet-Lengyelországban Szent Miklós, Nagy-Lengyelországban, Kujáviában, Kasubföldön és Nyugat-Pomerániában a Gwiazdorral találkozhatunk, Felső-Sziléziában a Kisded, a Kisjézus hozza a karácsonyi ajándékokat, Kis-Lengyelországban és tescheni Sziléziában az Angyal felelős az ajándékokért, a keleti részeken pedig a Télapó – Dziadek Mróz.
Az ajándékok kibontása előtt a lengyelek a karácsonyi ünnepi vacsorához ülnek. A fehér abrosz alá szénát tesznek, a szokás minden bizonnyal pogány gyökerű, a terményhez kötődő decemberi ünnepből származik. Ma Jézus születését jelképezi a nagy szegénységben, az istállóban, a jászolban. A családtagok közös imával kezdik a vacsorát, felolvasnak egy-egy, Jézus születését elbeszélő bibliai részt, és megemlékeznek azokról a rokonokról, akik idén már hiányoznak a vigília, a szenteste asztalától. Megtörik a pap által korábban megáldott, búzalisztből és vízből készült ostyát, és boldog karácsonyt kívánnak egymásnak. Az ostya a kiengesztelődést és a megbocsátást jelképezi, megható pillanat ez, hisz mindenki megbocsátja szeretteik hibáit.
A hagyomány szerint tizenkétféle ételnek kell az asztalra kerülnie. Persze Lengyelország különböző részein különböző ételeknek. Ilyenek lehetnek például a vörös borscs böjti galuskával, a gombaleves, a rántott ponty, a káposztás-gombás pierogi, a mákos tészta, az aszalt gyümölcsből készült kompót, a hering, az ólengyel mézeskalács és a mákos kalács… A hagyomány szerint mind a tizenkét ételt meg kell kóstolni, ami egész évre, azaz mind a tizenkét hónapra egészséget ad. Persze a tizenkettes szám a tizenkét apostolra is utal. A karácsonyi vacsora során almát, diót és mézet is szoktak enni, hogy egész évben egészségesek maradjanak. Az asztalnál egy hely szabadon marad – az eltévedt vándor számára, de azoknak a családtagoknak is, akik nem tudtak eljönni a közös karácsonyi vacsorára, illetve a közös asztaltól hiányzó elhunyt hozzátartozóknak.
A hagyomány szerint szenteste az állatok emberi hangon beszélnek. A karácsonyi vacsora után a gazdák kimentek az istállóba és a csűrbe, megkínálták az állatokat a maradék étellel a szenteste vacsoraasztaláról, kifejezve ezzel köszönetüket az egész éves segítségükért és a földeken végzett odaadó munkájukért. Az állatok iránti tisztelet kifejezésében az is megjelent, hogy ők, a hagyomány szerint a szamár, a ló, az ökör és a birka fogadták elsőként az istállóban az újszülött Úr Jézust.
Más szokások, babonák is kapcsolódnak karácsony estéjéhez. A karácsonyi ponty erszénybe rejtett pikkelye a gazdagságot és a bőséget biztosította, a kútba dobott ostyamorzsa egész évben tisztán tartotta a vizet. A népszokás szerint szenteste, vacsora idején résnyire nyitva kellett hagyni ablakot, ajtót, így a halottak szelleme szabadon csatlakozhatott a lakomához. Ősi szláv és pogány hagyományok jelentek meg ezekben. Ugyanígy fontosak voltak a szenteste szokás szerint asztalra kerülő mákos és gombás, a halottak világára utaló ételek. A mák a gazdagság és a jólét, a dió az egészség és az élet szimbóluma is. Hitték, az egész év olyan lesz, mint a szenteste – tehát nem volt szabad tétlenkedni, takarítani, pénzt kölcsönkérni, a gyerekeknek pedig szófogadóknak kellett lenniük, és segíteniük a felnőtteknek. Az ostyaevés a karácsonyi vacsora alkalmával egész évre egészséget adott, aki pedig megosztotta az ostyáját, a következő szentestéig nem éhezett meg. Lengyelország egyes vidékein a karácsonyi vacsora után kivettek egy száraz szénaszálat az abrosz alól – ha hosszú és egyenes volt, azt jelentette, hogy az ember jólétben és boldogságban él majd kései öregségéig, de ha ferdét és rövidet húzott ki, szomorú és nyomorteli sors várt rá. A karácsonyi vacsora után a fiatal fiúk kimentek a ház elé, és hangosan kiabáltak: „Ho, ho, ho… hooo!!!!” – ahonnan a visszhang visszaverődött, onnan jött majd a választottjuk.
A gyerekek a karácsonyi énekek eléneklése után bonthatták ki ajándékaikat. A hagyományos lengyel karácsonyi énekeket, a koledákat minden hívő és gyakorló katolikus ismeri. Ezek az énekek azonban a lengyel nyelv emlékei is. A legrégebbi, az Áldott légy, angyali király (Zdrów bądź, królu anjelski) a XV. század első felére datálható. A mai lengyel művelődésben több mint ötszáz hagyományos karácsonyi ének és pásztorjáték maradt fenn.
Szenteste, éjfélkor a lengyelül pasterkának nevezett ünnepi misét, az éjféli misét mutatják be. Elnevezésében a középkorig visszanyúló régi lengyel hagyomány maradt fenn, az újszülöttet elsőként meglátogató pásztorok érkezésére utal. Az éjféli mise az egyik legfontosabb lengyel karácsonyi hagyomány. A templomok, ahová általában a karácsonyi hangulatú, havas tájban gyalog mennek az emberek, tele vannak. Gyönyörű, sokszor mechanikus szerkezetekkel mozgatott betlehemek vannak a templomokban, a gyerekek nagy örömére. Néha a betlehemek a templom előtt állnak, Szűz Mária és Szent József életnagyságú alakjaival, mellettük élő birkák, nyulak, szamarak és kecskék. És az ünnepi hangulatban mindenfelé karácsonyi énekeket, koledákat hallani.
A koledások, a népviseletes fiatal fiúk karácsonykor házról házra járnak, koledákat énekelnek, és komikus jeleneteket vagy betlehemes játékot, jasełkát adnak elő. A jasełka Jézus jászolban születéséről szóló történet. Van, aki angyalnak öltözik, van, aki ördögnek, köztük a gonosz Heródes királynak és mindenféle állatnak is. A koledások december 25-én és 26-án látogattak el a házakhoz.
December 25-e a családdal és a legközelebbi barátokkal való találkozás ideje. December 26-a Szent István, az első mártír emléknapja. A mise alatt a hívek a korábban megáldott zabbal hintik meg a papot és a ministránsokat Szent István mártírhalála, megkövezése emlékére. E napon a mise után ünnepi ebéd következik, régi lengyel recept szerint készített töltött pulyka vagy liba.
A január 6-ára eső Urunk megjelenése, Objawienie Pańskie, azaz a vízkereszt ünnepe is a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik. Lengyelországban munkaszüneti nap. Ennek az ünnepnek, melyet általában Háromkirályoknak is neveznek, nagy hagyománya van. Ezen a napon a templomokat és a házakat megáldják, krétával az ajtó fölé írják a K + M + B kezdőbetűket és az aktuális évszámot, a három, az újszülött Jézust a betlehemi csillagot követve meglátogató keleti bölcs – lengyelül Kacpar, Melchior és Baltazar – hódolatának emlékére. Sok helyen helyesen a C + M + B betűk (latinul Christus Mansionem Benedicat, azaz „Krisztus, áldd meg ezt a házat”) jelennek meg az ajtó felett. A lengyel városok és falvak utcáin Háromkirályok-körmenet, más néven a Háromkirályok felvonulását tartják. Ezek utcai jasełkák, betlehemes játékok, amikor koledákat, karácsonyi énekeket énekelnek, és cukorkát osztanak a gyerekeknek. A menet élén három, Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak öltözött férfi vonul.
Borítókép: Betlehemverseny Krakkóban
