A tüntetések a nyugati Mangisztau tartományban kezdődtek, miután a kormány eltörölte a sok helyen autóban üzemanyagként használt cseppfolyósított gáz maximált árát, s az így azonnal megduplázódott. Az utcai tiltakozások Kazahsztán több városára, köztük a legnagyobbra, Almatira is átterjedtek. A tüntetések rövid úton a kormány lemondásához vezettek. Kaszim-Zsomart Tokajev elnök az ügyvivő kormánnyal befagyasztatta a közüzemi szolgáltatások árát, személyi csődtörvény kidolgozását és a szegény családok lakbértámogatását rendelte el, azonban már a gyors és érdemi engedmények is kevésnek bizonyultak.
Stier Gábor szerint a hatalom szociális érzéketlenségével párosuló negatív világgazdasági trend komoly inflációhoz és áremelkedésekhez vezetett, így a népharag érthető. Főképp úgy, hogy egy ásványkincsekben és olajban gazdag országról, a közép-ázsiai régió külföldi befektetéseket leginkább vonzó, vezető gazdasági hatalmáról beszélünk. Ezzel tisztában vannak a kazahok is, akik azt is látják, hogy
a hatalom felső körei, és egy szűk réteg látványosan gazdagodik. A 150 ezer forintnak megfelelő átlagfizetésből vagy ennél is kevesebből élők dühe tehát nem véletlen.
A tüntetők egy része rendszerváltást követel, az 1993-as alkotmány visszaállítását, a képviseleti rendszer megreformálását. A botokkal és fémrudakkal felfegyverkezett kazahok betörtek az almati polgármesteri hivatalba, elfoglalták az elnöki rezidenciát és a helyi repülőteret. A városban sok bevásárlóközpontot és üzletet kifosztottak, köztük egy fegyverkereskedést is, számos bankautomatát feltörtek. A városháza előtti téren heves
tűzharc kezdődött a katonaság és felfegyverzett rendbontók között.
Aktau városában felgyújtották az állampárt székházát.
Tokajev szerint „minden olyan felhívás, amely kormányzati épületek megrohanására, megtámadására vonatkozik, teljesen illegális”, és kérte a lakosságot, hogy „ne kövesse azon destruktív személyek felhívásait, akik a stabilitás, illetve társadalmunk egységének bomlasztásában érdekeltek”.
A kazah biztonsági tanácsot elnöklő egykori elnök, Nurszultan Nazarbajev tétlen és szótlan maradt, össze sem is hívta a tanácsot. Tokajev végül átvette a tanács vezetését és ígéretet tett arra, hogy maximális keménységgel fog fellépni a tüntetőkkel szemben. Úgy tűnik, Nazarbajevet végképp eltávolították a hatalom közeléből. Ez egybecsenghet a tüntetők kívánságával, akik Nazarbajev tényleges távozását követelték és ledöntötték aranyszobrát is.
Tokajev talán már látja, hogy a társadalom belefáradt Nazarbajev három évtizede tartó országlásába – véli Stier Gábor. Ennek az elfáradásnak pedig nemcsak az oka, hanem már a célpontja is Kazahsztán első elnöke. Így jó eséllyel a népharag csillapításához elengedhetetlen, hogy Nazarbajev és családja az országot is elhagyja. Hóvári János, a Türk Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsa magyarországi Képviseleti Irodájának vezetője lapunknak elmondta, hogy
Nazarbajev már el is hagyta az országot és Dubajban tartózkodik.
A Belgiumban politikai menedékjogot kapott kazah emberi jogi és politikai aktivista, Bota Jardemalie szerint a rezsimet a lakosság szemében az exelnök és három lánya, valamint veje, Timur Kulibaev szimbolizálja. Utóbbinak monopóliuma van a gazdaság több ágazatában, különösen az olaj- és gáziparban, s az autógáz árának emelését is mindenki ennek tulajdonítja.
A tüntetéseknek és a sztrájkoknak komoly hatásuk lehet egy olyan országban, amely régóta politikai stabilitásával akart kitűnni a posztszovjet államok sorából. Ezzel Kazahsztán sok száz milliárd dollárnyi befektetést tudott az országba vonzani, főképp az olaj- és gáziparba. A stabilitás hiányában a befektetések is elapadhatnak.
Tokajev utasította a biztonsági erőket, hogy hozzanak intézkedéseket a csapatok harckészültségének és moráljának javítása érdekében. Az almati rendőrkapitányságot megtámadók közül több tucatnyi támadót likvidáltak. További csapatok érkeztek a térre, és megkezdték a terület megtisztítását a zavargásokat szítóktól. A belügyminisztérium közlése szerint az összecsapásokban a biztonsági erők legalább nyolc tagja életét vesztette.
Az Oroszország vezette, több egykori szovjetköztársaságot tömörítő katonai szövetség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) államfőinek segítségét kérte Tokajev az országát fenyegető „terrorveszély” ellen. A szervezet kollektív biztonsági tanácsa úgy döntött, hogy békefenntartókat küld Kazahsztánba a stabilizáció érdekében. Katonai repülőgépekkel orosz légideszant csapatokat szállítanak Kazahsztánba a KBSZSZ békefenntartó erőinek részeként. A rend helyreállítását a jelek szerint az Egyesült Államok sem ellenzi különösebben,
az amerikai külügyminisztérium csak annyit közölt, hogy az orosz csapatok tevékenységét „szoros figyelemmel kíséri”,
és figyelni fognak „az emberi jogok bármilyen megsértésére”.
Stier Gábor szerint a rendszer a mostani felkelést akár le is verheti, így megszilárdíthatja a hatalmat, ám ahhoz, hogy az államot működtesse, hosszú távon elengedhetetlen a politikai berendezkedés átalakítása. Mindenekelőtt azonban a társadalommal kötött szerződés helyreállítása. Mert
egy hibrid rendszer csak úgy működhet, ha a lakosság a szabadságjogok szűkítésért cserébe legalább viszonylagos jólétben él.
Kazahsztánban ezt annak ellenére elfelejtették, hogy az ország adottságai, ásványkincsei, olaja ezt lehetővé is tenné. Ehhez persze némi önmérséklet és politikai pragmatizmus kell. És nem szabad félni a szelepek kinyitásától sem. Mert a társadalom teljes lefojtása már Közép-Ázsiában sem működik.
