Marton Bernát ciszterci szerzetes, dallasi nyugalmazott iskolaigazgató közelről ismeri azt a szürreális világot, ahol a fegyveres
bűnözőkkel utcai harcot folytató rendőrök nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint az állami iskolák diákjai.
A statisztikák rémisztő adatai legalábbis ezt jelzik. Már a legutóbbi, a texasi Uvalde városában huszonegy áldozatot követelő vérengzést megelőzően is tizenöten haltak meg az idén az amerikai iskolákban történt fegyveres támadások során, miközben munkáját végezve összesen húsz rendőr vált gyilkosság áldozatává.
Az iskolai tömeggyilkosságok elkövetői átlagosnak tűnő, ám iskolai vagy családi sérelmeket elszenvedett, labilis mentális állapotú kamasz fiúk. Marton Bernát szerint a betegség otthon kezdődik. Salvador Ramosnak,
az uvaldei tömeggyilkosnak például nem volt apja, az anyja drogos, a nagyapja büntetett előéletű volt,
a nagyszülei próbálták őt fölnevelni. Ramos „hálából” lelőtte a nagyanyját is (aki túlélte a támadást), s ezután indult végzetes útjára.
E tömeggyilkosok meghökkentően egyszerűen juthattak fegyverhez, mégpedig többnyire katonai célokra kifejlesztett, hosszú csövű félautomata ismétlőpuskákhoz. Fegyverviselésre minden tizennyolc évnél idősebb polgár jogosult, s ehhez mindössze egy hatoldalas kérdőívet kell kitölteniük, olyan kérdésekre válaszolva, mint hogy voltak-e büntetve, élnek-e kábítószerrel – ám a válaszok igazságtartalmát senki nem ellenőrzi.
Az Uvaldéban lövöldöző fiú egy nappal tizennyolcadik életéve betöltése után vette meg első fegyverét, a gyilkossághoz használt AR–15-ös félautomata puskát a hozzá való töltényekkel. Ő is kitöltötte a kérdőívet, de ennek tartalmáról semmit nem lehet tudni, mert a média nem számolt be róla.
Magyarországról nézve felfoghatatlan, miért állnak a tengerentúlon tehetetlenül egy ilyen nyomasztó társadalmi problémával szemben, aminek Európában észszerű szabályozással mindenütt könnyedén elejét tudják venni. Hazánkban is kifejezetten ritka a lőfegyverrel elkövetett súlyos bűncselekmény, miután a legális fegyvertartás minden mozzanata szigorúan szabályozott. A fegyverviselési engedélyért folyamodónak elméleti és gyakorlati vizsgákat kell letennie, sportorvosi és pszichológiai vizsgálaton kell átesnie.
A gyakorlott oktatók nálunk könnyen kiszűrik, ha pszichés problémákkal küzdő ember akar nagy tűzerejű fegyverhez jutni.
Az Egyesült Államokban viszont a szabad fegyverviselés kultúrája a függetlenségi háború idejére megy vissza. Az alkotmány 1791-es második kiegészítése szerint az amerikai állampolgároknak joguk van a fegyverviseléshez és fegyvertartáshoz. James Madison, az alkotmánykiegészítés szövegezője a függetlenségi háború tapasztalatainak birtokában a szabad állam biztonságának védelmezőiként tekintett a fegyveres milíciákra. Az ilyen csoportok tagjainak ezért joguk volt a fegyverbirtokláshoz, miközben 1775 előtt ezzel a joggal csak a brit katonaság rendelkezett.
világos a szabad fegyverviselés célja: az esetleges tirannussal szemben (az adott korban az angol király ellen) megvédhessék magukat. Jogos a kérdés: hol van ma az angol király és hol van a milícia,
Marton Bernát emlékeztet rá, hogy Amerikában szinte mindenkinek van puskája; 330 millió polgárra 393 millió lőfegyver jut, s teljesen elfogadott, hogy gyermeke tizenkettedik születésnapjára az apa vesz egy 22-es kaliberű puskát, megmutatva neki, hogyan kell azt használni céllövésre, nyúl- vagy őzvadászatra. Korábban mégsem voltak ilyen szörnyű mészárlások. Ma azonban Amerikában már mindenféle fegyvert legálisan be lehet szerezni, géppisztolyt, sőt golyószórót is. De vajon kinek van szüksége arra, hogy amikor vadászni megy vaddisznókra vagy őzekre, egyetlen mozdulattal egy egész tárat belelőjön?
Marton Bernát szerint
ez egy feje tetejére állt, beteg világ. Az amerikai társadalom át van itatva erőszakkal. Filmek, videójátékok ezrei táplálják a brutalitást.
Az internet tele van az öncélú gyilkolásra alapuló, teljesen élethű lövöldözős játékokkal. „Lősz, lősz és lősz” – és elmosódik a különbség a játék és a véres valóság között, amikor tényleg meggyilkolnak valakit. A tömegmészárlások tettesei egyre fiatalabbak, és sajnos az áldozataik is. Ez szörnyűség. Az alkoholfogyasztás korhatára huszonegy év, de fegyvert már tizennyolc éves korában bárki vehet.
Korlátozásokra egyébként van mód.
A fegyverhordozási engedély nem terjed ki a templomokra, iskolákra és könyvtárakra, és a tulajdonos megtilthatja például, hogy az éttermébe fegyverrel belépjenek.
Texasban van egy Buda nevű, magyar gyökerű kisváros, ahol a helyi kocsma ajtajára ki is írták, hogy fegyverrel belépni tilos. Lassan azonban már a helyenként bevezetett korlátozások sem hatásosak. Chicagóban és New Yorkban például Texasnál jóval szigorúbb fegyverviselési szabályok érvényesek, Chicagóban mégis az elmúlt évben nyolcszáz halálos lövöldözés történt.
A republikánusok már régóta azt követelik, hogy fegyverezzék fel az iskolaőröket. „Ki tud megállítani egy rossz fickót fegyverrel a kezében? Egy jó ember, aki szintén fegyvert visel” – szól az Amerikai Fegyverszövetség (NRA) egyik jelmondata. A négymillió tagot számláló
NRA az egyik legnagyobb lobbierővel bíró szervezet a washingtoni törvényhozásban. A jelölteket támogatva vagy ellenezve érdemben képes befolyásolni a helyi, állami és szövetségi választásokat,
általános vélekedés szerint támogatásuk nélkül, főként akaratuk ellenére republikánus jelölt nem győzhet. A szervezet a törvényhozás befolyásolásán kívül precedensértékű perek kezdeményezésével is képviseli a fegyveripar érdekeit.
Marton Bernát szerint a dallasi cisztercita gimnáziumban nincs szükség fegyverre. Egy színes bőrű volt rendőrt alkalmaznak, hogy vigyázzon a gyerekekre, s az iskola egyetlen bejáratánál csak személyazonosító igazolvány felmutatásával lehet belépni. Ez a rendszer jól működik. Emellett, bár nem gondolják, hogy fegyveres merénylettől kellene tartaniuk, igyekeznek minden lehetőségre felkészülni. Havonta polgári védelmi gyakorlatot tartanak, ami nemcsak arról szól, hogy mit kell tenni tornádó vagy földrengés esetén, hanem arról is, hogy mi a teendő, ha egy fegyveresen támadó jelenne meg az iskola területén. Uvaldéban sajnos ebből a szempontból sem voltak kellően felkészültek.
Ez a San Antoniótól délnyugatra százhúsz kilométerre, a mexikói határhoz közel fekvő, meglehetősen szerény költségvetéssel gazdálkodó város nem rendelkezik megfelelő rendőri erőkkel, s nyolc iskolájukban mindössze négy szakemberük van, akiknek a mentálisan problémás gyermekekkel kellene foglalkozniuk. Nem tudtak így kellő figyelmet fordítani a mostani lövöldözőre sem, aki lényegében beszámíthatatlannak volt tekinthető. Marton Bernát számára teljesen érthetetlen, hogy amikor
Amerika negyvenmilliárd dollárnyi katonai és egyéb támogatást tud Ukrajnának fölajánlani,
a dél-texasi települések olyan szegények, hogy képtelenek felvenni a normális, biztonságos működéshez szükséges számú alkalmazottat.
Nyitókép: NRA-ellenes tüntetés az iskolák biztonságáért (Wikipédia)
