A trianoni döntést követő határátrendeződés, majd a második világháború után a csehszlovákiai magyar közösség egyik legnagyobb kihívását saját értelmiségének és vezetői rétegének kitermelése jelentette. A fokozatosan szárba szökkenő klubmozgalmak, közösségi terek többek között ezt a hiányt pótolták: a sokadik és elsőgenerációs értelmiségiek az egyetemre kerülve, egymás körében szocializálódva találtak közös kapcsolódási pontokat, szerveztek önképzőköröket, a magyar önazonosságukra építő aktivisták sok esetben később is vezetői szerepet töltöttek be a közösségükben.

Röviden megemlékezve az első Csehszlovák Köztársaság alatti kezdetekről, Czáboczky Szabolcs elsősorban a kommunizmus ötvenes éveiben formálódó, majd a normalizálódó csehszlovákiai közegben tevékenykedő magyar diákkezdeményezésekre összpontosít. Szóba kerülnek az ötvenes évek végén alakuló, fokozatosan intézményesedő ifjúsági klubok, a hetvenes évek önszerveződő Nyári Ifjúsági Találkozói, a diákaktivisták és egyetemisták mentorai, kapcsolódásuk jobb- és baloldali ideológiákhoz, valamint külön esettanulmányként Nyitra és Kassa diákélete. A kötet a klubmozgalmi örökséget napjainkban is ápoló Diákhálózat nyolcvanas évekbeli megalakulásának bemutatásával zárul, beleértve a felvidéki magyar diákaktivisták szerepvállalását a politikai változások előkészítésében.

A szerző által vizsgált, csaknem harminc éven átívelő időszak visszatérő jellemzője a ciklikusság. Új generációk jelennek meg és tűnnek el, korábbi aktivisták vállalnak szerepet mentorként, a fiatal egyetemisták pedig a változó környezet ellenére folyamatosan ugyanazokkal a problémákkal találkoznak: a hatékony önszerveződés dilemmáit oldják, támpontokat keresnek a közösségépítéshez, folyamatosan újrafogalmazzák kapcsolatukat a szlovákiai magyar közösség ernyőszervezetének számító Csemadokkal, ideológiai és személyes nézetkülönbségeket rendeznek, hidalnak át, megpróbálják kijátszani a kommunista, kisebbségekre gyanakvón tekintő rendszer korlátait és ellenőrző mechanizmusait. A diákmozgalmi aktivisták szocializációja szintén sajátos módon zajlik: mivel a klubok vezetősége dinamikusan cserélődött, a tisztségek vállalása pedig anyagi előnyök helyett munkával járt, több más szerveződéssel ellentétben a klubokban meritokratikus, teljesítményalapú közeg alakult ki.

A kötet komoly erénye, hogy a szlovákiai magyar ügyekben tájékozott és a laikus olvasókat egyaránt leköti. Aki tisztában van a felvidéki politikai és társadalmi környezettel, visszamenőleg fedezi fel, milyen környezetben és körülmények között kezdte közéleti pályafutását a szlovákiai magyar elit több képviselője. Az egyes fejezetekben feltűnnek a jövő szlovákiai magyar politikusai, tudósai, közszereplői, helyi szervezők, és – a közösség jellegzetességeiből adódóan – akár személyes és családi ismerősök is. A számos aktivista szerepeltetése felvet ugyanakkor egy problémát: a könyv határait feszegeti, de a névmutatón kívül érdemes lett volna kidolgozni a gyakran szereplő személyiségek rövid profilját, hogy a laikus olvasók is megértsék szerepvállalásuk jelentőségét. A (cseh)szlovákiai magyar közélettel ismerkedő érdeklődők leginkább a korszellem és a közösségi problémák érthető leírását, a felvidéki magyar események nemzetközi kontextusba helyezését, a gördülékeny stílust és a regényességet, valamint a gazdagon hivatkozott irodalmat értékelhetik.