„Próbáljuk meg még egyszer” – mondja Francisco Antonio Estepa atya, a cebui verbita egyetem (Fülöp-szigetek) elnöke. A tizennégyezer fős felsőoktatási intézménynek fontos vendége van: Tóth Titanilla manilai magyar nagykövet, aki meghívta a cebui Rubik-kockázók egyesületének három képviselőjét. Egyikük, Jasper Lee Marbella szinte hihetetlen sebességgel forgatja vissza a sokszínű kockát eredeti helyzetébe. Az első sikeres menet után az elnök még egyszer, személyesen szeretne megbizonyosodni a fiatalember szokatlan képességének erejéről. Háta mögé húzódik, majd hosszú perceken át forgatja a kockát. Jasper elismerően néz az elnökre, amikor visszakapja az eszközt. Igen, ez most már nehezebb feladat. Mégis, néhány másodpercen belül a kocka ismét tiszta oldalszínekben villog.

Jasper Tóth Titanilla nagykövet és Francisco Antonio Estepa egyetemi elnök társaságában (képek a szerző archívumából)

 

„Ez a játék igazi hungarikum” – mondja a nagykövet asszony. Ezért hozták ide a fővárosból egy egész Rubik-kiállítás posztereit. Ezért támogatja a nagykövetség a Fülöp-szigetek különböző részein működő kockázó egyesületeket. A játékosok sokszor

ebből tudják meg, hogy a kocka magyar találmány. Ekkor kezdenek el érdeklődni az ország iránt,

ahol az egyszerűséget a lehetőségek csillagászati számával kombináló alkotás megszületett.

A bemutató színhelye a verbita University of San Carlos Egyetem könyvtára. Az itt olvasó és tanuló hallgatók gyorsan otthagyják könyveiket, és csatlakoznak a Jaspert bámuló társaikhoz. Engem is elvarázsolnak villámgyorsan mozgó, hosszú ujjai, melyek nyomán gyorsan letisztulnak a kocka vibráló színei. A csodálók úgy körülveszik a három kockázót, hogy én már nem is tudok feltenni nekik újabb kérdéseket.

Jasper teljesítménye

Egy kávézóban, nyugodt körülmények között találkozom Jasperrel, a verbita egyetem huszonegy éves informatika szakos hallgatójával. „A családban hárman vagyunk gyerekek, én vagyok a középső. A szüleim a közeli nemzetközi repülőtér biztonsági szolgálatánál dolgoznak” – meséli önmagáról. „Gyerekkoromban nem igazán tudtam arról, hogy a YouTube sokféle játékra is fel tud készíteni. Viszont iskolám, a Savio Szent Domonkos Általános- és Középiskola (Lapu-Lapu City, Cebu), egyszerre csak

meghirdetett egy Rubik-kocka versenyt. Indultam, és meglepetésre győztem. Akkor tizenhárom éves voltam.

Azóta is lázba hoz minden verseny. Kétszer voltam nemzeti bajnok, illetve eddig tizenkét pódiumos helyezést (arany, ezüst, bronz) értem el. Főleg itt, Cebuban álltam ki, de voltam már a fővárosban és más szigeteken is.”

Azóta is lázba hozza minden verseny

 

Kezdi sorolni eredményeit a különböző kategóriákban. „Az az igazság, hogy már nem én vagyok a legjobb Cebuban. Ez a nagyon fiatalok játéka. A mostani bajnok, Leo Borromeo még csak középiskolás.” Hozzáteszi, hogy a versenyeken már a „kocka megkeverését” sem ember végzi, mint az egyetemi elnök a bemutatón, hanem arra

külön szoftver van, amely véletlenszerűen generálja a feladatokat.

Külön ismerteti, hogy az elért teljesítményt hogyan is mérik. Igen, hozzá hasonlóan számos olyan kifejezést, rövidítést használ a gyorskockázás („speedcubing”) világa, amelyeket a kívülállók nem értenek. Ezért nem is firtatom a szakkifejezések pontos értelmét, hanem inkább arra koncentrálok, ami az Országút olvasói számára érdekes lehet.

A kockázók közössége

A Kockázók Egyesülete egyre több tagot számlál Cebuban és az egész Fülöp-szigeteken. Hányan is vagytok? „Nehéz megmondani a pontos számot. Ezer körül lehetünk. Csoportjaink szinte minden hétvégén összejönnek, de verseny idején különösen. Emellett mindenki naponta gyakorol, legalább egy-két órát.

Ez nemcsak hobbi vagy sportág, ahogyan szeretnénk nevezni, hanem közösség.

És ez tényleg így van – valóban közösséget alkotunk”, magyarázza Jasper. „Amely felülemelkedik a versenyeken szokásos irigységen vagy féltékenységen. Ennyiből mi mások vagyunk, mint a többi játék hívei.”

Valóban közösséget alkotnak

 

Nincs olyan, hogy pénz zavarja meg a közösségi érzést? „A kockázás, legalábbis jelenleg, nonprofit verseny. Nagyon kevés anyagi vonatkozása van, sokunkat ez is vonz benne” – mosolyodik el Jasper. De hogyan is van ez? „Nálunk igazából a versenyző fizet. És még ha nyer is, alig részesül anyagi előnyben. Esetleg a kockagyártó cégektől csurran-cseppen valami, vagy egy-egy személyes indíttatású szponzortól... 

De mi nem a pénzért játszunk! Őszintén szólva, ez a szüleink számára sokszor furcsa

vagy éppen zavaró, mert gyermekük rengeteg időt tölt valamivel, ami nekik pénzbe kerül, és úgy tűnik, hogy ez a befektetés mintha soha nem térülne meg.”

Utána kifejti, hogy a kockázásnak ugyan megvan a terminológiája, de még nem elismert sport. „Ha pedig >>csak<< hobby, akkor pedig még a versenyek színhelyeit is a játékosoknak kell biztosítaniuk. Néha a bevásárlóközpontok bocsátanak helyet rendelkezésünkre jutányosan. Talán azért, mert sokszor a rokonok, ismerősök, barátok eljönnek és megnéznek bennünket” – fejezi ki reményét, hogy a kockázás egyszer bevonul a sportok sorába.

Embert építő teljesítmény

Informatikus hallgató vagy, az évfolyam egyik legjobbja. Amikor rád nézek, ahogyan az ujjaid mozognak, olyan, mintha egy számítógép dolgozna. Nem szokták neked mondani ezt? – kérdezem. „Informatikai tanulmányaim valamelyest támogatják a kockázást” – gondolkodik el Jasper. „De egyáltalán

nem érzem úgy, mintha kockázás közben átváltoznék számítógéppé, bár sokan ezt gondolhatják, amikor villámgyorsan forgó ujjaimat látják.

Kicsit titokzatos számukra, mert a be nem avatottak nem látnak rajtunk olyan jellegű gondolkodást, mint amikor matematikai példákon törjük a fejünket. Csak pörögnek az ujjaink. Mégis minden rajtam, az emberen keresztül zajlik le. Ezt érzik a többiek is. Ezért vagyunk mi, kockázók mind barátok, mert a megoldási folyamat mindannyiunk személyes érzése. Tanúsíthatom, hogy a kockázásnak kevés köze van a mesterséges intelligenciához, a számítógépekhez. Ez mélységesen emberi sport.”

S hogy milyen emberi képességre van szükség elsősorban a nyeréshez? „Legfontosabb az eltökéltség, utána pedig az, hogy gyorsan tanuljunk algoritmusokat, illetve gondolkodásunkat azonnal át tudjuk váltani ujjmozdulatokba. Szélesebb összefüggésben pedig a kritikus gondolkodás, az elemző fejtörés.”

A szemtől a kézig

Jasper elmagyarázza, hogy mennyire fontos az ember összeszedettsége. A gyakorlati sikerhez az a fontos, hogy a játékos azonnal észrevegye a kockalapok összetétele mögött rejlő mintázatot vagy sémát (pattern). Ez villan be az agyába, és erre reagál, amikor mozgatja a kockát. Vannak ugyan kidolgozott módszerek a kocka eredeti helyzetbe hozására, amelyeket a számítógép is használhat. Nekem a sakk jut eszembe, hiszen az is szellemi sport. „Próbáltam a sakkot, de nem voltam benne különösebben sikeres. Más a sakk! Itt,a kockázásban

a szem és a kéz közötti intenzív kapcsolaton múlik minden.

A sakkban több szerepe van a köztes gondolkodásnak, én így érzem. A sakkban hosszabb időre kell látni a lépéseket.”

Minden a szem és a kéz közötti intenzív kapcsolaton múlik

 

A kockánál egy-egy pattern láttán a tapasztalt és tehetséges játékosnak azonnal beugrik, hogy mit kell tennie. És a helyes pattern intuitív felismerését a későbbi elemzés is helyesnek mondja ki. „Nekem ez a képességem. Örülök, hogy megtaláltam azt a sportot – ez ugyanis valóban sport –,  amely éppen az én képességeimnek való.  És sokan vagyunk hasonlóak. Sok fiatal filippínót érdekel ez a fajta gyors problémamegoldás. Hogy hogyan lehetünk még gyorsabbak. És a mai rohanó világban egyre természetesebb, hogy már

a másodperc töredékéért is érdemes küzdeni.”

Végezetül azt szeretném megérdeklődni Jaspertől, hogy mit tud Magyarországról? „Csak annyit, hogy Rubik magyar volt. Most azonban, hogy a magyar nagykövetség felvette velünk a kapcsolatot, kezd érdekelni az ország, ahol ez a zseniális találmány megszületett. Örülnénk, ha tudnának többet segíteni, például színhelyekkel, díjakkal. Szponzorálhatnának egy-egy versenyt” – javasolja. Bízzunk benne, hogy bár a Rubik-kocka kalandos története során sokszor elvesztette magyar jellegét, most mégis felhívja a népek figyelmét a magyarokra, erre a kivételesen kreatív és tehetséges népre.

 

Nyitókép: Pixabay