Amikor Irán és Szaúd-Arábia a közelmúltban kínai közvetítéssel megállapodott a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról, több térségi elemző is annak a reményének adott hangot, hogy az egyezmény kedvezően befolyásolhatja más térségbeli országok jövőjét is. Elsősorban
a polgárháború sújtotta Jemenben láttak esélyt a békés megoldásra, de Libanonban is elképzelhetőnek tartották a politikai patthelyzet feloldódását.
Irán és Szaúd-Arábia szomszédos regionális középhatalomként természetes módon is rivalizál egymással, amit az etnikai (perzsa–arab) mellett a vallási (síita–szunnita) ellentét is megalapoz. Az ellenségeskedés a térség több országában vezetett az irániak, illetve szaúdiak által támogatott milíciák és kormányok által vívott proxy háborúkhoz. A diplomáciai kapcsolatok 2016-ban szakadtak meg, miután Szaúd-Arábiában terrorizmus vádjával kivégezték Nimr al-Nimr síita ajatollahot, a szaúdi síita kisebbség egyik vezetőjét, amire válaszul Teheránban a tüntetők megrohamozták a szaúdi nagykövetséget.
Teherán (Wikipédia)
Az egyre élesebb, már-már közvetlen fegyveres konfliktussal fenyegető iráni–szaúdi szembenállás aligha volt az irániak elszigetelésében és a zsíros szaúdi fegyverüzletekben érintett Egyesült Államok ellenére, ellenben komoly
nehézségeket okozott a mindkét olajhatalommal élénk kereskedelmi kapcsolatokat építő Kínának, amely Szaúd-Arábiából és Iránból is több olajat importál, mint bármely más ország.
Ez tehette szükségessé és lehetővé, hogy Peking végül tárgyalóasztalhoz ültesse Rijádot és Teheránt. Az amerikai szankciók miatt nemzetközileg mindjobban elszigetelődő Iránnak Kína fontos gazdasági és politikai partnere; 2021-ben huszonöt évre szóló stratégiai keretegyezményt írtak alá. Szaúd-Arábia ugyanakkor látványosan elhidegült az Egyesült Államoktól.
Amikor például Joe Biden elnök tavaly nyáron Rijádba utazva személyesen próbálta rávenni Mohamed koronaherceget az olajtermelés felpörgetésére, hogy a kongresszusi választások előtt az infláció mérséklésével javíthassa pártja esélyeit,
a szaúdiak nyíltan megtagadták a kérés teljesítését,
sőt, később a kitermelés visszafogásáról is döntöttek, mégpedig Oroszországgal egyetértve.
Mohamed bin Szalmán asz-Szaúd koronaherceg (Wikipédia)
Ezek után került sor Pekingben a látványos kiegyezésre, amikor Ali Samkani, az iráni nemzetbiztonsági tanács titkára, valamint Muszaid bin Mohamed al-Aiban szaúd-arábiai nemzetbiztonsági tanácsadó Vang Ji államtanácsos, a kínai diplomácia irányítója jelenlétében aláírta az egyezményt a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről, továbbá megállapodtak egy 2001-ben aláírt biztonsági együttműködési, valamint egy kereskedelmi és gazdasági szerződés aktiválásáról is.
Kína ezzel megmutatta, hogy az amerikai érdekszférának tekintett Közel-Keleten is számolni kell vele.
Jaír Lapid volt izraeli miniszterelnök az izraeli külpolitika teljes kudarcának, Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai elemző az amerikai diplomácia Waterloojának nevezte az egyezséget. A közel-keleti viszonyok átrendezése keresztülhúzhatja Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő számításait, aki azért kívánná normalizálni a zsidó állam kapcsolatait Szaúd-Arábiával, hogy Rijád szövetségese legyen Irán feltartóztatásában. A pekingi egyezséggel ez az elképzelés illuzórikussá válhat. A megegyezés világossá tette, hogy Szaúd-Arábia a nagyhatalmi vetélkedésben nem kíván egyik oldalra sem állni.
Rijád, Szaúd-Arábia fővárosa
Horváth Levente korábbi sanghaji főkonzul arra emlékeztet, hogy
az Egyesült Államok aktív szerepvállalása óta forrong a közel-keleti régió, Kína viszont a békítő szerepében jelent meg.
És ez a békítő szerep már konkrét előrelépéshez is vezetett. A nemzetközi Vöröskereszt segítségével nagyszabású fogolycsere kezdődött a jemeni kormány és a síita húszi lázadók között. A felek egyezségének részeként bizalomépítő gesztusként közel kilencszáz embert engedtek el. A húszik megüzenték a jemeni kormányt támogató Szaúd-Arábiának, hogy kölcsönösségi alapon hajlandók az összes hadifogoly elengedésére is.
A térségbeli szembenállás enyhülésének újabb jelentős lépéseként Szaúd-Arábiába látogatott a szíriai külügyminiszter, ahol bejelentették, hogy tíz év után helyreállítják a konzuli kapcsolatokat a két állam között, s újraindul a légi közlekedés is. Tárgyalásokat folytattak a szíriai válság átfogó politikai rendezésének lehetőségéről is, s az arab államok már arról egyeztetnek, milyen feltételekkel vennék vissza Szíriát az Arab Ligába, amelynek májusban lesz a soron következő ülése.
Nyitókép: Tiltakozó demonstráció Nimr al-Nimr ajatollah kivégzése után az iráni Mashradban (Wikpédia)
