A grúziai parlamenti választásokat a hivatalos eredmény szerint 54 százalékkal a kormányzó Grúz Álom párt nyerte meg, a négy ellenzéki párt együttesen a szavazatok 37 százalékát kapta. Az ellenzék, amely a fővárosban jobb eredményt ért el a kormánypártnál, azonnal választási csalást kiáltott, s a Franciaország korábbi tbiliszi nagykövetéből 2004-ben egyik napról a másikra grúz külügyminiszterré, majd 2018-ban államelnökké vált Szalome Zurabisvili már a szavazóhelyiségek bezárása előtt bejelentette az ellenzék győzelmét. Az elnök szerint „nagyon nyugtalanító erőszakos incidensek” történtek néhány szavazóhelyiségben.

Szalome Zurabisvili francia nagykövetből lett grúz köztársasági elnök (Wikipédia)

 

Tina Bokucsava, az Egység–Nemzet Mozgalom irányítója szerint a grúz emberek „az európai jövőre szavaztak, ezért nem fogadjuk el a választási bizottság által közzétett meghamisított eredményeket”. Az ellenzék arra hivatkozik, hogy az általuk megrendelt közvélemény-kutatások jóval gyengébb támogatottságot mértek a Grúz Álomnak.

Antonio López-Istúriz White, az Európai Parlament delegációjának vezetője szerint a Grúz Álom a kampány során „ellenséges retorikát használt”, továbbá „orosz dezinformációt és összeesküvés-elméleteket terjesztett a szavazás manipulálása érdekében”. A választási megfigyelőszervezetek európai hálózata szerint „polarizált és korlátozó környezet jellemezte a szavazást, ami aláásta az átláthatóságot”.

Az EBESZ ötszázhuszonkilenc megfigyelőjének (köztük európai parlamenti és NATO-megfigyelők) jelentése azonban több kritikai észrevétel mellett sem számolt be választási csalásokról. A szervezet jelentése szerint

„a választások napja általában jól szervezett és rendezett volt, de feszült légkör jellemezte”.

Bár a szavazás titkossága gyakran sérült, és a szavazókra nyomást gyakoroltak, az EBESZ összességében úgy értékel, hogy a választás demokratikus volt, sokszínűség jellemezte. A médiapluralizmus demokratikus normák szerinti kampányt tett lehetővé. (Most először elektronikus szavazatszámláló rendszert használtak papíralapú biztonsági támogatással.)

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója

félrevezetőnek tartja azt a narratívát, hogy a Grúz Álom győzelmével az európai integráció ügye szenvedett volna vereséget.

Emlékeztet arra, hogy a nyugati integráció folyamatában Grúzia a Grúz Álom kormányzása idején érte el a legfontosabb eredményeket. Megkapták az európai vízummentességet, megkötötték a társulási megállapodást, megkapták az EU-tagjelölt státuszt, és az idén megnyitották a csatlakozási tárgyalásokat is.

A Grúz Álom európai uniós szimbólumok és zászlók előtt kampányolt,

és kampányába is beépítette az EU-hoz való (fokozatos) csatlakozást.

Bidzina Ivanisvili a lengyel szenátusban – az üzleti kapcsolatok miatt is érdekeltek a normális viszony fenntartásában Oroszországgal (Wikipédia)

 

A kormánypárt ugyanakkor óvatos egymás mellett élésre törekszik Oroszországgal, amely mindig ott lesz a szomszédságukban, ellentétben az Európai Unióval, amellyel közös határuk sincsen. Brüsszel, London és Washington pedig nagyon messze vannak. A pragmatikus együttműködés mellett szól, hogy egyes grúz üzleti körök, Bidzina Ivanisvilivel az élen, üzleti kapcsolataik miatt is érdekeltek a normális viszony fenntartásában a nagy szomszéddal. A Grúz Álom kormányzása idején indult újra a kétoldalú kereskedelem a két ország között, s ismét vannak repülőjáratok Moszkva és Tbiliszi között. Politikájuk lényege ugyanakkor a lassú közeledés az EU-hoz és a NATO-hoz, a Moszkvával való üzleti és gazdasági kapcsolatok fenntartása mellett. Amint Orbán Viktor tbiliszi látogatásán felhívta rá a figyelmet, Grúzia talán az egyetlen olyan ország a világon, amelynek az alkotmányába bele van írva, hogy minden kormánynak törekednie kell az európai uniós tagságra.

Grúziában

az oroszok utálatánál csak az oroszoktól való félelem érzése erősebb,

amit Bendarzsevszkij Anton szerint a Grúz Álom ügyesen kihasznált. Az elmúlt bő évszázad során a grúzok mindig rosszul jöttek ki az oroszokkal folytatott összeütközésekből. Ezért a kormánypárt negatív példaként hivatkozott az ukrajnai háborúra, lerombolt ukrán városok képeit mutatva a tévében: akarjátok-e azt, amit az ukránok kaptak? Az érzületükben oroszellenes grúzok félnek a háborútól, amelyből már ízelítőt kaphattak 2008-ban, amikor Miheil Szaakasvili volt Amerika-barát elnök meggondolatlanul felrúgta az oszétiai status quót, mire az oroszok néhány napos villámháborúban Tbiliszi határáig nyomultak, s csak Sarkozy francia elnök békediplomáciájának hatására vonultak ki az országból. A választók többsége inkább kerülné a feszültséget Moszkvával, hogy békében élhessen.

Bendarzsevszkij Anton árnyalja azt a vélekedést is, hogy melyik erő demokratikus, és melyik nem. A Nyugat-barát, erős amerikai kapcsolatokat ápoló Szaakasvili tízéves kormányzása során sokkal durvábbá vált, mint amit a Grúz Álomtól most látunk.

Korlátozta a szólásszabadságot, keményen lépett fel ellenzékével szemben, rendőri erőszakkal oszlatott fel tömeges tüntetéseket,

s 2012-ben fény derült a grúziai börtönökben lévő fogvatartottak kínzására is. Nem véletlen, hogy pártja a mostani választásokon csupán tíz százalékot szerzett.

Tbilisziben

több ezer ellenzéki tüntető tiltakozott a hivatalos választási eredmények ellen. A demonstráción részt vett Szalome Zurabisvili köztársasági elnök is,

aki a nemzetközi közösség „nagyon erős nyomásgyakorlását” kérte, hogy kikényszerítse a szerinte manipulált parlamenti választások felülvizsgálatát. Zurabisvili elképzelése szerint ezt európai és amerikai partnerek segítségével egy nemzetközi vizsgálat támogatná. Bár a grúz választási bizottság elrendelte a szavazatok részleges újraszámlálását, Zurabisvili semmit sem vár egy olyan központi választási bizottságtól, „amely teljesen a hatalmon lévő párt kezében van”.

Irakli Kobakhidze miniszterelnök: Szabálytalanságok minden országban előfordulnak (fotó: Haim Zach/GPO/Wikipédia)

 

A szintén aggályait megfogalmazó Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ellenben a grúz hatóságoktól várja a helyzet tisztázását: a választási bizottságnak és az illetékes hatóságoknak ki kell vizsgálniuk a szabálytalanságokat, a szavazókra nehezedő nyomásgyakorlások és megfélemlítések jelentett eseteit, amelyek „befolyásolják a választási folyamatba vetett bizalmat”. Borrell fontosnak tartja, hogy a tiltakozások és a kormány ezekre adott válaszai is békések maradjanak.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is leszögezte, hogy ki kell vizsgálni az állítólagos szabálytalanságokat. Irakli Kobakhidze grúz miniszterelnök rámutat: szabálytalanságok minden országban előfordulnak, ugyanakkor visszautasította a szavazathamisításra és erőszakra vonatkozó vádakat. Antony Blinken amerikai külügyminiszter közölte: „Bár

a nemzetközi és helyi megfigyelők egyetértettek abban, hogy a választások napja általánosságban jól zajlott,

tudomásul vesszük a szabálytalanságokról és szórványos erőszakról szóló jelentéseket.” Washington csatlakozik a nemzetközi és helyi megfigyelők felhívásához, hogy teljeskörűen vizsgálják ki a választással kapcsolatos jogsértésekről szóló jelentéseket.

 

Nyitókép: A grúziai parlamenti választások eredménye miatt tüntetők egyike Tbilisziben (fotó: Zurab Cercvadze/MTI/AP)