Jogi szakértők és szülői jogvédő szervezetek komoly aggodalmuknak adnak hangot egy kaliforniai törvényjavaslat miatt, amely lehetővé tenné, hogy
a helyi bíróságok megvonják a szülő vagy a törvényes gyám felügyeleti jogát – még a nem Kaliforniában élőkét is! –,
abból a célból, hogy a gyermek a szülők akarata ellenére „nemi hovatartozást megerősítő egészségügyi ellátáshoz” juthasson, beleértve a pubertást blokkoló hormonkezelést és a műtéti eljárásokat is.
Az állam törvényhozása által már elfogadott és Gavin Newsom kormányzó aláírására váró törvényjavaslat „ideiglenes sürgősségi joghatóságot” biztosítana az államnak a „nemi hovatartozást megerősítő ellátást” igénylő kiskorúak esetében, felülbírálva a szülőket, akik elleneznék az efféle beavatkozást. A törvényjavaslat megtiltja a kaliforniai bíróságoknak, hogy nemváltó műtétek esetében a szülőknek hozzáférést engedjenek gyermekük egészségügyi adataihoz.
Ha tehát például egy kiskorút egy családtagja vagy ismerőse
Kaliforniába viszi, hogy ott a szülők tudta nélkül vagy akarata ellenére nemátalakító beavatkozásnak vessék alá, a szülők ezzel szemben tehetetlenek,
sőt még felvilágosítást sem kaphatnak arról, mit tettek gyermekükkel.
Matt Sharp, a Szabadságvédő Szövetség (Alliance Defending Freedom, amerikai konzervatív keresztény jogi érdekképviseleti csoport) vezető jogtanácsosa szerint
az intézkedés nemcsak a szülők alkotmányos jogait sértené, hanem éles szembefordulást, szakítást jelentene az ilyen ügyek korábbi bírósági kezelésével is,
hiszen eddig egyértelmű volt, hogy gyermekfelügyeleti ügyekben a szülő és a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróságnak kell döntést hoznia. Az intézkedés tehát nemcsak a szülői jogokat vonná el, hanem illetéktelenül beavatkozna a más államok bíróságai által hozott felügyeleti határozatokba is.
Greg Burt, a Kaliforniai Családi Tanács (California Family Council) igazgatója szerint a jogszabály következtében
a szülők szerte az országban elveszíthetik felügyeleti jogukat, ha gyermekük valamilyen módon Kaliforniába érkezik.
Michelle Moschella, az Amerikai Katolikus Egyetem (The Catholic University of America) családdal és szülői jogokkal foglalkozó filozófiaprofesszora szerint a kaliforniai jogszabály radikálisan aláássa a szülői jogokat, különösen az orvosi döntéshozatal területén. A törvényjavaslat arra ösztönzi a gyermekeket, akik szüleinek aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy a nemváltó beavatkozások valóban az ő érdekeiket szolgálják-e, hogy meneküljenek el otthonról, és államuk határain túl kapjanak pubertásgátlókat vagy más „nemi megerősítő orvosi beavatkozást”.
Scott Wiener, Kalifornia állam szenátora, a törvényjavaslat előterjesztője indoklásában a kiskorúak nemváltását tiltó texasi irányelvre hivatkozva, azt állítja, hogy az intézkedés menedékállamá teszi Kaliforniát a transzgyerekek és szüleik számára.
Bár az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American College of Pediatricians) állásfoglalása szerint
a nemi zavart átélő gyermekek 80-95 százaléka végül elfogadja biológiai nemét,
Kalifornia minden amerikai gyermek számára felajánlaná a nemváltó beavatkozásokat, Sharon Supp, a National Review publicistája szerint akkor is, talán különösen akkor, ha a szülei tiltakoznak ez ellen. Azok a bátor szülők pedig, akik ellenzik gyermekük lelkének és testének erőszakos megrontását, a bíróságok, a rendőrség és a gyermekvédelmi szolgálatok teljes erejével találják szemben magukat.
A kaliforniai törvényjavaslat
a családon belüli erőszakkal azonosan ítéli meg azt, ha a gyermeket szülei nem engedik „nemi hovatartozást megerősítő egészségügyi ellátásban” részesíteni;
mindkét esetben ugyanolyan módon biztosítva az államnak „ideiglenes sürgősségi joghatóságot”.
Moschella felhívja a figyelmet, hogy a bántalmazás és az elhanyagolás jogi definíciói az állami beavatkozást a szülők magatartásával kapcsolatos nagyon világos bizonyítékokhoz kötik. Amikor például a bíróságok a gyermek egészségének védelme érdekében felülbírálják a szülők döntését, alapvetően nem szokott semmilyen kétség felmerülni a gyógyító beavatkozás hatékonyságáról, sem annak szükségességéről.
Az úgynevezett gendermegerősítő beavatkozásokról/terápiáról azonban hihetetlenül éles vita folyik tudományos körökben.
Matt Sharp arra emlékeztet, hogy azok az államok, amelyek kiskorúak számára tiltják ezeket a kezeléseket, olyan kutatási eredményekre hivatkoznak, amelyek e kezeléseket súlyosan aggályosnak találták. A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (National Health Service) a közelmúltban bezárta a vitatott megítélésű Tavistock Klinikát, amely gyermekek ezreinek nyújtott „nemi identitást megerősítő ellátást” és pubertásgátlókat, mert nem álltak rendelkezésre adatok a kezelés hosszú távú biztonságáról.
Dr. Hilary Cass, a Királyi Gyermekgyógyászati és Gyermekegészségügyi Kollégium (Royal College of Paediatrics and Child Health) volt vezetője, akit a klinika „nemi hovatartozást megerősítő” gyakorlata által felvetett kérdések kivizsgálásával bíztak meg, jelentésében rámutatott, hogy
a pubertásgátló szerek gyermekekre, például az agyuk fejlődésére gyakorolt hatását még nem vizsgálták meg kellő tudományos alapossággal.
Dr. Cass szerint a Tavistock Klinika orvosai gyakran elmulasztották kivizsgálni és kezelni az olyan mögöttes mentális egészségügyi problémákat, mint a depresszió, az autizmus vagy a korábbi bántalmazások és traumák története.
Sue Evans ápolónő, aki korábban a Tavistock Klinikán dolgozott, elmondta, hogy
transzgender érdekvédelmi csoportok nyomást gyakoroltak az orvosokra,
bírálva szakmai álláspontjukat, amely szerint a nemi diszfória mentális betegség, és a pubertásblokkolók gyorsabb bevezetését sürgették, olykor
egyenesen diktálva a klinikusoknak a páciensek ellátásával kapcsolatos elvárásaikat.
Mint a vizsgálat során kiderült, a klinikán már tízéves gyermekek esetében is alkalmaztak pubertásblokkolót.
Dr. Cass megállapításai összhangban állnak a finn és svéd egészségügyi tanács következtetéseivel is. A finn irányelvek szerint a szilárdan megalapozott transznemű identitásúak esetében a felnőttkor elérése előtt megfontolandó a hormonális beavatkozás, de azt nagy körültekintéssel kell végezni, és nem szabad visszafordíthatatlan kezelést folytatni.
A Biden-kormányzat Egészségügyi és Humánszolgáltatási minisztériuma (Health and Human Services’ Office) ezzel szemben,
bár elismerte, hogy a „nemi identitást megerősítő” műtétek egyáltalán nem, s a hormonterápia is csak részben visszafordítható, továbbra is már a korai serdülőkortól kezdve ajánlja ezeket.
Sharp szerint a felnőttek maguk dönthetnek ezekben az ügyekben, kiskorúak esetében azonban ne tegyünk olyasmit, ami egyre több bizonyíték szerint káros a gyerekek számára.
Chloe Cole, egy 18 éves kaliforniai nő szerint – aki már megbánta, hogy 15 éves korában nemi diszfóriára hivatkozva eltávolították a melleit – a tervezett
jogszabály megnyitja a zsilipeket a hozzá hasonló zavarodott gyermekek előtt, hogy olyan nemátalakító beavatkozásoknak vessék alá őket, amit sokan már nagyon megbántak.
„Én vagyok a kanári a szénbányában” – figyelmeztet egy bányászati metaforával.
Bár Moschella szerint a kaliforniai törvényjavaslat a legnyilvánvalóbb és legradikálisabb példája annak, hogy a genderideológia aláássa a szülői jogokat, de számos más állam politikája sem áll messze ettől. Oregon például megengedi a kiskorúak számára, hogy
15 éves korukban szülői beleegyezés vagy értesítés nélkül essenek át nemváltó műtéten.
A szülőknek tudatában kell lenniük, hogy egyes államok a zaklatott tinédzsereket arra biztatják, hogy meneküljenek el, és vegyenek részt mindenféle, az életüket hosszú távon negatívan befolyásoló káros cselekedetekben.
Kaliforniában 21 éves kor előtt senki nem vásárolhat dohányterméket, nem fogyaszthat alkoholt, 18 éven aluliakat nem szabad tetoválni, csak 16 éves kor fölött lehet jogosítványt szerezni, a tizenkét évesek azonban már szedhetnek mérgező gyógyszereket a pubertás mesterséges elnyomására, sőt megcsonkíthatják magukat az egészséges mell vagy nemi szervek eltávolításával. A szüleiknek pedig minderről nem lesz tudomásuk és beleszólásuk sem, s nincs hová fordulniuk segítségért.
Nyitókép: Transz Menet demonstráció (Wikipedia)
