Miközben a Kárpát-medencében komoly állami programok keretében próbálják megóvni és felújítani az egyház épített örökségét, a szekularizáció előrehaladottabb fázisában járó Nyugat-Európa több országában az elnéptelenedő istentiszteleti helyek új, profán szerepét keresik, sőt komolyan felmerül

a funkciójukat vesztő templomok lebontása is.

A francia kormány is arra készül, hogy lebontat több ezer, az 1800-as években épült, „csekély történelmi vagy kulturális értékkel” rendelkező templomot, mivel nem kíván több milliárd eurót költeni a fenntartásukra.

„Van egy tizenkilencedik századi kulturális örökség, amely iránt nem nagy az érdeklődés” – állította a közelmúltban Roselyne Bachelot, Emmanuel Macron korábbi kulturális minisztere egy televíziós műsorban. Az egykor jobbközép kormányokban is szerepet vállaló politikus elismeri ezeknek az épületeknek az

„erős érzelmi konnotációját”, „ott kereszteltük meg gyermekeinket, vagy temettük el nagyapáinkat”,

mégis úgy látja, hogy nemet kell mondani bizonyos „örökségvédelmi érdek nélküli” épületek helyreállítására. Ehhez ugyanis 2050-ig több tízmilliárd euróra lenne szükség. „Sajnálom, de ez nem lehetséges” – jelenti ki.

Roselyne Bachelot (Wikipedia)

 

Bachelot szerint utódainak „nagy bátorságra lesz szükségük”,

hogy nemet mondjanak az ilyen templomok „meggondolatlan megmentésére”.

Ha a polgárok és a helyi közösségek meg akarják őrizni ezeket az épületeket, azok minden terhét magukra kell vállalniuk. A templomot kezelő magánszemélyeknek, intézményeknek és vállalkozásoknak lehetőségük lenne megmenteni az épületeket, de az államtól nem várhatják ezt.

Franciaország területén mintegy negyvenötezer templom és kápolna található, melyek közül negyvenezer állami, illetve önkormányzati tulajdonban áll; mindazok, amelyeket az egyházak és az állam szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény előtt építettek. A kisebb önkormányzatok általában gondozzák az egyházi épületeket, a problémát inkább a városi templomok és a gyakran elhagyott helyeken álló, többnyire magánkápolnák jelentik, különösen, ha nem állnak műemléki védettség alatt.

Bachelot javaslata nem az egyházak vagy a vallás ellen irányul, inkább az államot tehermentesítené a helyreállítás költségeitől. Sok francia, köztük

nem hívők is tiltakoznak a volt miniszter elképzelése ellen, azzal érvelve, hogy a templomok városaik, falvaik örökségéhez tartoznak.

Guillaume Poitrinal, a francia helyi örökség védelmére és fejlesztésére 1996-ban törvénnyel létrehozott független nonprofit szervezet, a Fondation du patrimoine (Örökség Alapítvány) elnöke szerint Roselyne Bachelot sosem érdeklődött a helyi örökség iránt, amely pedig a közös identitás és történelem hordozója. Gilbert Collard, az Éric Zemmour által alapított Reconquête (Visszahódítás) nevű jobboldali párt európai parlamenti képviselője megdöbbent azon, hogy miközben Franciaországban gombamód szaporodnak a mecsetek, Roselyne Bachelot túl magasnak találja a (katolikus) templomok számát.

Mások ellenben helyeslik a volt miniszter kijelentéseit, akik szerint a XIX. század „ultrakatolikus korszakában mindenütt banális templomokat emeltek a forradalom által kiváltott elkereszténytelenítés ellen”. Az „okos védelmi politika” megvalósítása érdekében szükségesnek látják „azonosítani a korszak legfigyelemreméltóbb épületeit vagy a stílusok és vallási gyakorlatok közül a legreprezentatívabbakat”.

Caen, Notre Dame de la Gloriette (Wikipedia)

 

A vallási épített örökség védelmezői próbálnak a máskülönben pusztulásra ítélt épületeknek új szerepet találni. Az eredeti rendeltetéshez legközelebbi megoldás, ami szerencsés esetben akár a liturgikus használat lehetőségét is fenntarthatja, ha

az épületeket megnyitják a hely szellemét tiszteletben tartó kulturális programok, tevékenységek – egyházi zenei koncertek, Biblia ihlette színielőadások –

számára. Caenben a Notre-Dame-de-la-Gloriette-templom például hangversenyteremként is üzemel.Bertrand de Feydeau, az Örökség Alapítvány alelnöke szerint az istentiszteletek látogatottságának csökkenése ellenére a spiritualitás iránti igény talán soha nem volt nagyobb, mint napjainkban. Az alapítvány ezért 2022 novemberében Szezám néven díjat alapított

a templomok spirituális, közösségi szerepét tiszteletben tartó fejlesztések ösztönzésére.

Bertrand de Feydeau szerint sok lehetőség kínálkozik, mert többnyire jó elhelyezkedésű, nagy terekről van szó. Az idei évben öt kezdeményezés részesülhet húsz-húszezer eurós támogatásban, olyan elképzelések, amelyek összeegyeztethetők az épület vallási céljával és építészeti értékével.

A vendée-i Mortagne-sur-Sèvre-ben található Saint-Hilaire-templom az idegenforgalmi szezonban Vendée Vitrail néven az ólomüveg-művészetről szóló kiállításnak ad helyet. Bemutatja az üvegfestészet történetét, a festett üvegablakok készítésének menetét, s dokumentumfilm segítségével a vendée-i templomokat, a térség üvegkészítő mestereinek munkáit, és többek között itt tekinthető meg az a párizsi Notre-Dame-katedrális számára készült üvegablak, amelyet a második világháború során dobozba mentettek, majd feledésbe merült.

Az Haute-Saône megyei Luxeuil-les-Bains-ben az 1956-ban a Chauliat testvérek, Le Corbusier tanítványai által épített, különleges ólomüveg ablakairól ismert

Notre-Dame-des-Ailes-kápolnát egy vállalkozó vette bérbe, 2019-ben restaurálta, és művészeti galériává, valamint aukciós teremmé alakította.

Éric Chavane, a projekt ötletgazdája Pierre Simonet régiségkereskedővel emellett „antikbolhapiacot” is üzemeltet az épületben, ahol a látogatók XVI. Lajos stílusú bútorokat, festményeket, vázákat találhatnak, s nemcsak vásárlók, hanem eladók is lehetnek. „Veszünk, eladunk, letétbe helyezünk.”

Chapelle Notre Dame des Ailes Luxeuil-les-Bains-ban (Wikipedia)

 

Pontivyben az önkormányzat egy régi kápolnában alakította ki a székhelyét, tárgyalótermekkel, kiállításokkal és fogadásokkal rehabilitálva az épületet. A calvadosi Émiéville polgármesterének a Covid–19 járvány időszakában az az ötlete támadt, hogy a település háromszáz négyzetméter alapterületű

templomában szervezi meg az önkormányzati tanács üléseit, ahol az ajánlott egészségügyi távolságtartás könnyebben biztosítható.

Van, hogy az önkormányzatok úgy döntenek, inkább eladják az épületeket, hogy megszabaduljanak fenntartásuk terheitől. Az új tulajdonosok azután sokféle célra hasznosíthatják őket. Párizs 8. kerületében, a rue de Saint-Petersburgon a Szeplőtelen Szűz oblátusai szerzetesi kongregációjának 1860-ban épült egykori temploma például Climbing District néven ma már falmászóteremként szolgál, miközben sok liturgikus alkotás még mindig ott látható a mászófalak között.

A caeni Charité-kápolnát, amelyet már tíz éve nem használtak istentiszteletekre, 2020-ban Basic Fit néven fitneszteremmé alakították. Laurent Berthout, a Bayeux Lisieux-i egyházmegye papja némi szomorúsággal tapasztalja, hogy a vallási közösségek nem újulnak meg. Az orsolyiták történelmi gyülekezete is utolsó óráit éli Caenben.

A pap azonban annak örül, hogy az épületek, bár új szerepkörben, de megmaradnak.

Az új fitneszterembe látogatók elsőként az ólomüveg ablakokat veszik észre, majd az épület lenyűgöző magasságát. A Szűzanya szobra pedig mindig szeretettel várja a sportolókat a létesítmény bejáratánál. „Remélem, érzik ennek a templomnak a békéjét.”

A környékbeliek különösebben nem nehezményezik a változást. Még ha a tornaterem nem a remélt megoldás is – bemutatóteremnek vagy hangversenyteremnek, ami korábban szóba került, jobban örülnének –, de legalább az épület jó állapotban fennmaradhat.

 

Nyitókép: Caen, Notre Dame de la Gloriette (Wikipedia)