Annak idején az ellenállásban küzdő különböző partizáncsoportok jellemzően három frontvonalon voltak aktívak. Egyfelől belső háborút vívtak az olasz fasiszták és az uralkodó társadalmi elit osztálya, másfelől külsőt a német megszállás ellen. Ugyanakkor az egységes ellenállás korántsem volt ideológiailag teljesen homogén, hiszen – példaként – a kommunista párt csoportjai mindhárom, a katolikus vagy monarchista partizánok ebből csak egy vagy két fronton irányítottak támadást. Jóllehet a különböző politikai pártokhoz – Kereszténydemokrata, Szocialista, Liberális, Kommunista, Monarchista – tartozó partizáncsoportok ideológiai nézetei nem mindig egyeztek meg, s emiatt konfliktusba is kerülhettek egymással, általánosságban az ellenállás mégis egységes volt, lokálisan Nemzeti Felszabadító Bizottságokban együtt dolgozva szervezték stratégiai és kommunikációs-adminisztratív munkájukat. Emellett a felszabadulás érdekében más aktivista és föld alatti mozgalmak, adott esetben terrorista csoportok is igyekeztek szabotálni a rezsimnek és szövetségeseinek akcióit, aminek a közmegítélése sok esetben túlzott agresszivitás, ám ezt a háborús helyzet némiképp indokolta.

Az ellenállási mozgalom Észak-Olaszország központjai közül elsőként április 21-én, Bologna városának felszabadítását érte el, amit nem pusztán ekként, de forradalomként is ünnepeltek – mint később Genovában és Torinóban.

Az olasz nemzeti identitás kialakulásának útja nem volt rövid és rögöktől mentes. Habár a félsziget egységesítésére és egyesítésére már korábban is voltak törekvések. Gondolhatunk akár a közismert, XIV. századtól kezdődően kialakított irodalmi hagyományra, Dante vagy Machiavelli művészetére, amely ugyan a regionálisan jelentősen különböző dialektusok széthúzó jellegét igyekezett leküzdeni a formális, közös olasz nyelv használatával, bár ez jellemzően inkább a magasabb társadalmi osztályok és az értelmiségi elit összetartozását segítette elő. A legerősebb kapocs, egységesítő erő a széttöredezett állam részei között a közös katolikus vallás, az intézményesített egyház volt, mely azonban nem pusztán egy ország tagjait fogta össze, így érdemben nem mozgatta előre a nemzetállami ideológia térnyerését. Az ipari forradalom okozta gazdasági átalakulás, az urbanizáció nyilvánvalóan szorgalmazta a feudális rendszer leváltását, a vidéki társadalom felbomlása egy kapitalista gazdaság kibontakozását segítette elő. A politikai és katonai egyesítés történeti időszakát a Risorgimento, azaz „feltámadás” fogalmával jellemezték, mely az elgyengülő nemzet újraéledésére utalt a XIX. századi olasz politikai közélet nyelvhasználatában.

Mindamellett, hogy az olasz nemzetállam a XIX. század második felére stabilizálódott, az olasz nemzeti identitás továbbra is meglehetősen gyengének bizonyult. Az első világháború tapasztalatai azonban kedvező termőtalajt szolgáltattak a fasiszta nemzeti ideológiák népszerűsödésének. A lövészárkokban harcoló katonák közös traumatapasztalata, a militáris mentalitás és a nemzetek közötti harc generálta közösségi szellem jó lehetőséget teremtett a különböző társadalmi osztályok egységesítésére a patriotizmus és nacionalizmus keretrendszerében. A háborút követő években jelentkező speciális harcias ideológia (Combattentismo) erősen befolyásolta a fasizmus legitimációját és a szocializmus delegitimációját. Később kitört a második világháború, amelyben Olaszország a hitleri Németország szövetségese lett. Ám a Mussolini által vezetett rezsim 1945-ben elbukott, április 25-én a Nemzeti Felszabadító Bizottság bejelentette az olasz ellenállási mozgalom győzelmét a fasiszta diktatúra fölött. 

Bolognában idén városszerte különböző kulturális és közösségi programok várták az ünneplő tömeget, egymást érő koncertek, kulturális előadások, közös felvonulás és megannyi ad hoc csoportosulás vett részt a tiszteletnyilvánítás és az emlékezés sajátos olasz hangulatának megteremtésében.

A város főterén, a Piazza Maggiorén tartott megemlékezésen, az ellenállás bolognai áldozatai emlékművének megkoszorúzását lezárandó, a városi kórus és a tömeg együttesen énekelte el a partizánok emblematikus dalát, a Bella Ciaót. A Via del Pratellón – mely nem csak igen hosszú múltra tekint vissza, de a 60-as évektől jellemzően politikai mozgalmak és kulturális kezdeményezések székhelyéül szolgált – végig sétálva az ember szinte időkapszulában érezhette magát, amikor a nyomtatott újságok már talán kissé hajlott korú rikkancsai között haladva megpillantotta az ellenállást ünneplő installációkat, kifüggesztett jelmondatok és zászlók alatt kézműves és különböző mozgalmi standok körül gyülekező tömegeket. A nap előrehaladtával az utca arculata is megváltozott, a korábban többnyire kisgyermekes, de minden generációból érkező sokaságot felváltotta a jobbára egyetemista fiatalság, a komolyabb múltidéző rendezvény helyét pedig átvette a zenei koncertek fesztiválos hangulatú modern dionüsziája.

Tudnunk kell, hogy az olasz közvélemény a mai napig megosztott a felszabadulás napját illetően, hiszen vannak olyan szélsőséges ideológiákat vallók, akik szerint a fasizmus Olaszország egységét és megerősödését segítette elő, s így az április 25-i napot nem tartják ünneplésre méltónak. Ezen nézetek képviselői az idei évfordulót a Covid–19 vírus okozta korlátozások alól való felszabadulás megünneplésére szánták.

Az olasz ellenállás nem kimondottan a nacionalizmus vagy nemzeti összetartozás ellen irányult, hanem az azt propagáló és kihasználó fasiszta diktatúra ellen, így amikor a felszabadulást ünneplő tömeg végig vonult a Via dell’Indipendenzán, a szolidaritás jegyében harsogták az alapvetően mindenkit megillető közös jogok, a szabadság és az egyenlőség himnuszát, emlékeztetve magukat arra: ez csakis aktív, közösségi összefogással, egymásra támaszkodva maradhat fenn. Az idei bolognai ünnepség a szabad élet lehetőségét megteremtő szubverzív, áldozatokat is megkövetelő aktivista mozgalom teljesítményéről emlékezett meg egy olyan városban, ahol a nagyszámú hazai és nemzetközi diákság kulturális és nemzetiségi diverzitása találkozik a lokálpatrióta és büszke olasz mentalitással – amelyek békében elférnek egymás mellett a város szűk utcáinak tömegében.