Idén márciusban, iraki apostoli látogatásáról hazatérőben Ferenc pápa a repülőgépen tartott sajtókonferenciáján szólt először a szlovák fővárosba, Pozsonyba tervezett látogatásáról. Újságírói kérdésre válaszolva jelentette be, hogy szeptemberben részt vesz az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén Budapesten, s a két főváros, Budapest és Pozsony közelsége miatt a szentmise után Pozsonyban is látogatást tesz. A meglepetésként elhangzó hírt követően, július 4-én a vatikáni Apostoli Palota ablakából elmondott vasárnap déli beszédében erősítette meg Ferenc pápa, hogy szeptember 12–15. között apostoli látogatást tesz Szlovákiába. A Vatikán által közzétett tájékoztató beszámolt arról, hogy Szlovákia köztársasági elnöke,
Zuzana Čaputova, valamint a Szlovák Püspöki Konferencia meghívását elfogadva Ferenc pápa Pozsonyt, Eperjest, Kassát és Sasvárt keresi fel.

Napvilágot látott az apostoli út logója és jelmondata is, s megkezdődtek a további előkészületek, a lelki felkészülés; az idő szűkösségére való tekintettel a sokrétű intenzív munka, az önkéntestoborzás, a pápalátogatás helyszíneinek, találkozóinak, liturgiájának előkészítése. A szervezők munkáját a járványhelyzet alakulásának bizonytalansága is nehezítette, ám lelkesen és fáradságot nem kímélve láttak hozzá a feladatokhoz.

A július 21-én közzétett jelmondat és logó mintegy a lelki előkészület irányát is megadta. A Ferenc pápa 34. apostoli útjának jelmondatául választott „Máriával és Józseffel a Jézushoz vezető úton” gondolata utal a szlovák nép mély Mária-tiszteletére és az épp zajló Szent József-évre is. Mi, magyarok is büszkék vagyunk saját ősi Mária-tiszteletünkre, arra, hogy a Boldogasszonyra bízott nép vagyunk. Így szlovák testvéreinkkel együtt a Szűzanya oltalma alatt szeretnénk Fiához közeledni.
A Szentszék tájékoztatása szerint a mottó azt a kívánságot fejezte ki, hogy Ferenc pápa jelenléte erősítse meg a hitet és újítsa meg Jézus követésének vágyát az emberek szívében. Az apostoli út logója is utalt a látogatás témájára: egy szív alsó csücskéből kiinduló út a kereszthez vezető utat szimbolizálja, és kifejezi Máriának, Szlovákia patrónájának és Józsefnek szeretetét Jézus iránt.
A logóban látható hét csillag a Hétfájdalmú Szűzanyára, azaz Szlovákia fő védőszentjére utal, a logó színei, a fehér, a piros és a kék a szlovák zászló színeit, a fehér és a sárga pedig a vatikáni színeket jelentik.

A pápalátogatást lelki felkészülés is megelőzte a nyári hónapokban. A templomokban rendszeresen, a szokottnál is nagyobb buzgósággal imádkoztunk Ferenc pápáért, péteri szolgálatáért, látogatásának lelki gyümölcseiért és a társadalom számára is sok lelki jót remélő útjáért. Imádkoztunk számára a Szentlélek ajándékaiért, hogy helyesen, bölcsen, Isten akarata szerint tudja vezetni a rábízott nyájat. A média és világháló által kínált lehetőségekkel is élve számos kezdeményezés kívánta az emberekhez közelebb hozni Ferenc pápa tanítását, gondolatait. A szlovák katolikus televízió rendszeresen sugárzott műsorokat Ferenc pápával és látogatásával kapcsolatban. A szlovák püspökök körlevelekben is buzdították a híveket a készület időszakában a pápalátogatáson való részvételre, vagy legalább a médián keresztül annak imádságos figyelemmel kísérésére.

Szeptember 12-én a Budapesten celebrált Statio Orbis zárómise után, amellyel véget ért a Magyarországon 1938 után immár második alkalommal megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, Ferenc pápa a magyar fővárosból a magyar történelemhez szintén szorosan kapcsolódó Pozsonyba repült. A Szentatya hivatalos küldöttségével és nyolcvan újságíróval érkezett. A pozsonyi repülőtéren a köztársasági elnökön kívül az ország miniszterelnöke, a szlovák parlament elnöke, további politikusok, s természetesen a szlovák püspökök fogadták. Jelen volt Pozsony főpolgármestere, számos világi hívő, köztük fiatalok és gyerekek is. Az ország katolikus templomainak harangjai is jelezték Ferenc pápa megérkezését Szlovákiába, valamint érte mondott fohászra hívták mindazokat, akik a harangzúgást hallották. Örömteli volt az esemény, hiszen tizennyolc év után, valamint a járványhelyzet nem könnyű időszakát követően jött hozzánk Krisztus földi helytartója. Igaz, sokan ott voltunk az aznapi budapesti szentmiséjén is, vagy épp a 2019-es csíksomlyói szentmiséjén, de jó volt őt a Felvidéken is üdvözölni.

A repülőtérről a pozsonyi nunciatúra épületébe vezetett az egyházfő útja, ahol ökumenikus találkozóra került sor. Ivan Eľko, a Szlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke üdvözölte Ferenc pápát. A katolikus püspöki konferencia megfigyelői státussal rendelkezik ebben a Tanácsban. Az ökumenikus találkozón mondott beszédében a Szentatya az út folytatására buzdította a jelenlévőket s az általuk képviselt közösségeket. Az ökumenikus utat értékes kincsnek nevezte, amit nem szabad feladni. Kiemelte egymás segítésének fontosságát. (Jegyezzük meg: a legutóbbi népszámlálás alkalmával, 2011-ben Szlovákia lakosságának 75,97 százaléka vallotta magát valamelyik vallási felekezethez tartozónak. Közülük több mint 3,3 millióan, azaz a vallási felekezethez tartozók 81,64 százaléka római katolikus, 7,71 százaléka evangélikus, 5,05 százaléka görögkatolikus, 2,41 százaléka református, 1,2 százaléka ortodox, valamint 2 százalékuk egyéb vallási felekezetet jelölt meg. Az idei népszámlálási adatok még nem ismertek.)

Ugyancsak vasárnap találkozott Ferenc pápa jezsuita rendtársaival is. A szlovák jezsuita tartományfőnök, Jozef Šofranko elmondása szerint spontán, mélyen testvéri volt ez a találkozó, mindannyian átérezték rendtársuk barátságát. Pápaként, az egyház fejeként, de egyben rendtársukként fordult hozzájuk, mint egy közülük.

A következő napot Ferenc pápa Pozsonyban töltötte. Szeptember 13-i hivatalos programjának első állomása az Elnöki Palota volt. A köztársasági elnökkel folytatott beszélgetése után a palota kertjében szólt az állami vezetőkhöz, a diplomáciai testület tagjaihoz, utalva a béke és a testvériség fontosságára is.

Püspökök, papok, a női és a férfi szerzetesrendek tagjai, hitoktatók és azok az önkéntesek, akik szolgálatot teljesítettek a koronázódómban, köztük a szlovákiai Máltai Szeretetszolgálat számos tagja vett részt azon a találkozón, melyre hétfőn délelőtt a Szent Márton-székesegyházban került sor. Magam is jelen lehettem, örültem a lehetőségnek. Ferenc pápa érkezését taps kísérte, örömmel fogadtuk az azóta szentté avatott II. János Pált követően a jelenlegi Péter-utódot a magyar történelemhez is olyan szorosan kapcsolódó pozsonyi dómban. Zvolenský érsek atya köszöntötte a Szentatyát, aki ezután beszédet mondott, majd áldását adta ránk. Derűs légkörben zajlott a találkozó, a Szentatya figyelemfelkeltően és olykor a korábban előkészített beszédét kibővítve szólt hozzánk. Közvetlen hangnemben beszélt például a homíliák tartalmáról, hogy azok befogadhatók és könnyen megjegyezhetők legyenek. Hangsúlyozta a szabadság fontosságát az evangélium „leleményes” hirdetésének lehetőségéről, valamint köszönetét fejezte ki szolgálatunkért, illetve hozzátette, hogy már előre köszönetet mond jövőbeli munkánkért is, amit reményei szerint az épp elhangzottakat is megszívlelve folytatunk.

Hétfői programjának következő állomásaként délután négykor Ferenc pápa az egyik pozsonyi lakótelep házai közt működő Betlehem elnevezésű központba ment. A pozsonyligetfalui központot a Szeretet Misszionáriusai, vagyis Szent Kalkuttai Teréz anya nővérei működtetik. Hajléktalanokkal, szegényekkel, a társadalom peremére szorult legelesettebbekkel foglalkoznak itt már húsz esztendeje. Jelenleg hét szerzetes nővér él a házban, melynek középpontja a kápolna a tabernákulummal. Itt merítenek erőt nem könnyű szolgálatukhoz, ahhoz, hogy a szenvedő emberben a szenvedő Krisztust lássák. Van köztük lengyel, mexikói, kenyai, indiai, bangladesi és Srí Lankáról származó. Ismerve Ferenc pápa irányvonalát, egyáltalán nem volt meglepő, hogy szlovákiai látogatása során szeretett volna fizikailag is közel lenni azokhoz, akik sokak által megvetettek, lenézettek, akiknek emberi szemszögből tekintve csődbe ment az életük és az utcára kerültek, valamint azokkal, akik velük szeretettel foglalkoznak. Bevallom, hozzám is közel áll ez a központ, már kispapként is volt alkalmam itt egy iskolaéven át hétvégi szolgálatot teljesíteni.
Rómában tanulva a Vatikán melletti házukban is fel szoktam keresni Teréz anya nővéreit. Mióta pedig Pozsonyban szolgálok magyar lelkipásztorként, évente szervezünk gyűjtést számukra, s közösségünk nevében viszünk hozzájuk adományokat. Tudom, többen egyénileg is rendszeresen támogatják nagyrabecsülendő, áldozatos szolgálatukat. Sok magyar hajléktalan is az oltalmuk alatt áll, szükség esetén engem hívnak a nővérek, ha magyar nyelvű gyóntatást, beszélgetést, betegellátást igényel náluk valaki.

A hétfői program a zsidó hitközség tagjaival megélt testvéri találkozóval folytatódott. A Szentatyát Richard Duda, a Szlovákiai Zsidó Közösségek Uniójának elnöke köszöntötte. Majd a holokauszt szörnyűségét elítélő Ferenc pápa arra intett: „A zsidó testvérek történelme a mi történelmünk, és fájdalmaik a mi fájdalmaink is. Emlékeznünk kell!”

Szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén a Szentatya Kelet-Szlovákiát látogatta meg, Eperjest és Kassát. Eperjesen Aranyszájú Szent János Isteni Liturgiáját vezette, ugyanis Szlovákiában, nagyrészt a keleti régióban görögkatolikus hívek is élnek. Kassán egy roma lakónegyedet keresett fel, illetve a fiatalok számára szerveztek találkozót vele. Ezek a találkozók Ferenc pápa gondolkodásmódját ismerve, nem véletlenül kerültek bele az apostoli út programjába. A történelem során sokat szenvedett görögkatolikusok, a számos esetben beilleszkedni képtelen és szegénységben, írástudatlanságban élő romák, vagy épp az egyház és az egész társadalom jövőjét is jelentő ifjúság számára fontos pillanat volt Krisztus földi helytartójának közelsége – együttérzésével, szolidaritásával, atyai szeretetével és lelkesítésével.

Szeptember 15-e a Hétfájdalmú Szűzanya, Szlovákia fővédőszentjének ünnepe munkaszüneti nap az országban. Ezen a napon imádkozott Ferenc pápa a magyar alapítású pálos rend által létesített Mária-kegyhelyen, a sasvári bazilikában a Fájdalmas Anya előtt, utána pedig a település határában felállított szabadtéri oltárnál mutatott be szentmisét. Vele koncelebrálhattam én is. Ebben a szentmisében hangzott el egy magyar nyelvű egyetemes könyörgés, melyet pozsonyi magyar közösségünk egyik egyetemista ministránsa olvasott fel. Nekünk, magyaroknak különösképpen is megdobbant a szívünk anyanyelvünket hallva, s bizonyára sokan voltunk így, hiszen a már kiértékelt 2011-es népszámlálás szerint több mint négyszázötvenezer magyar él a mai Szlovákia területén, azaz az ország összlakosságának 8,5 százaléka vallotta magát tíz évvel ezelőtt magyarnak. Kíváncsian, s egyben bizakodva várjuk a néhány hónappal ezelőtt folytatott népszámlálás összegzés alatt álló eredményeinek nyilvánosságra hozatalát. Ferenc pápa ezen a pálos búcsújáró helyen is köszönetét fejezte ki a Szűzanyának, hogy sikeresen esett át az elmúlt hetekben egy műtéti beavatkozáson, valamint a hasonló helyzetben levőket, minden beteget és szenvedőt is közös Égi Édesanyánk oltalmába ajánlott.

A sasvári szentmisét követően a Szentatya a pozsonyi repülőtérről indult vissza az Örök Városba, illetve a Vatikánba szeptember 15-én kora délután. Mi itt maradtunk, s most feladatunk visszatérve útmutatásához elgondolkodni azon, hol és hogyan tudjuk a péteri tanítással – mely Krisztus evangéliumán alapszik – még jobban áthatni életünket, annak minden területét, hogy a lelki szabadság, egymásra figyelés, karitatív szeretet, közös út jellemezze azt a helyet, ahová az isteni Gondviselés rendelt minket…