Az éles kritikát a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék – valamennyi romániai bíróság számára kötelező – jogegységi határozata váltotta ki, amelynek értelmében az 1948-ban államosított ingatlanaikat visszaigénylő egyházaknak közvetlenül – például alapító okirattal – bizonyítaniuk kell az akár százötven éve telekkönyvezett iskoláik tulajdonjogát. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium restitúciója kapcsán az Erdélyi Református Egyházkerület által indított bírósági perek ellentmondó ítéleteire reagálni kívánó rendelkezés

drasztikusan megnehezíti az erdélyi magyar történelmi egyházak ingatlanainak amúgy is akadozó visszaigénylését.

Székely János ügyvéd, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári jogi szakának adjunktusa szerint a legfelsőbb

bíróság olyasmit vár el az egyházaktól, ami a 19. századi jogrendben nem is létezett.

A százötven évvel ezelőtti jogrendszer nem írta elő, hogy az egyházi iskola létrehozásához alapító okiratra lenne szükség.

Nagyenyed, Bethlen Gábor Kollégium (képek a Wikipediáról)

 

A jogegységi határozat célja elvileg az egységes jogértelmezés és joggyakorlat biztosítása, a legfelső ítélőszék mostani döntése esetében azonban egyetlen felperes, az Erdélyi Református Egyházkerület jogköveteléseire hivatkozva adnak utasítást a bizonyítás módjára a konkrét ügyeket elbíráló bíróságoknak. Székely János szerint a bukaresti legfelsőbb ítélőszék ezzel

túllépte alkotmányos jogkörét: nemcsak jogot értelmezett,

hanem meghatározta, hogy egyes bizonyítási eszközöket a bíróságok milyen módon értelmezzenek.

Kelemen Hunor szerint a legfelsőbb bíróság tagjai is tudják, hogy a kommunisták az egyházaktól kobozták el az ingatlanokat, amelyeket ők később visszakértek. Románia a 90-es évek elején hozott politikai döntéssel vállalta a kommunista rezsim által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását.

Aki ehhez harmincnégy év után az egyházaktól tizenkilencedik századi iratokat követel, azt rossz szándék vezérli.

„Ha egyetlen záradékkal meg lehet fordítani a történelem kerekét, akkor egyetlen ember, egyetlen intézmény vagy egyetlen egyház sem lehet biztos abban, hogy a tulajdonhoz való joga nem sérül”.

Gyulafehérvár, a Batthyaneum könyvtára – a főegyházmegye évek óta hiába pereli vissza

 

Tamás Sándor Kovászna megyei elnök arra emlékeztet, hogy Románia NATO- és Európai Uniós csatlakozása előtt komoly lépéseket tett a visszaszolgáltatások terén a restitutio in integrum (az előző állapotba való visszahelyezés) elvét követve. Markó Attila, a restitúciós bizottság volt tagja szerint ebben az időszakban a bizottsági üléseken szinte futószalagon haladt a kisebb-nagyobb épületek visszaszolgáltatása.

Románia addig tett eleget a restitúciós igényeknek, amíg sikerült felvételt nyernie a nemzetközi szervezetekbe

– állítja Tamás Sándor; 2007, az ország uniós csatlakozása után azonban a folyamat leállt, sőt bírósági úton visszafordították azt. Markó Attila szerint ez annak ellenére történt, hogy a mai napig érvényben van a törvény, a restitúciós bizottság működik, alkalmanként még egy-két épület vissza is kerül volt tulajdonosához, de közben 110-120 elutasító döntés születik, s a törvény jóhiszemű értelmezésének már vége.

Nyitókép: a nagyenyedi Kollégium 1858-ban