Sok chilei az érvényben lévő neoliberális szellemiségű alkotmányt okolja a világon a legnagyobbak közé tartozó társadalmi egyenlőtlenségéért. Milton Friedman tanítványai, a „chicagói fiúk” Augusto Pinochet uralma alatt itt próbálták ki a gyakorlatban a neoliberális teóriát, amely szerint a dinamikus fejlődés számára minimális államot és maximális piacot kell teremteni. Lengyel Miklós értékelése szerint
a kísérlet egy határig sikeresnek bizonyult, miután a szociális tiltakozást a diktatúra lehetetlenné tette.
Annak bukása után azonban mind nyilvánvalóbbá váltak a siker mögött a gondok: amíg a szupergazdagok gyarapodnak, addig a bérből és fizetésből élők egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.
Amikor 2019-ben
a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek miatt chileiek tömegei vonultak utcára,
a politikai válság megoldására hívták össze az alkotmányozó testületet. A Pinochet-korszak alkotmányához képest a tervezet számos szociális jogot rögzít, köztük például a közfinanszírozott nemzeti egészségügyi szolgálatot. Az év eleji közvélemény-kutatások a tervbe vett népszavazáson az új alkotmánytervezetet támogató egyértelmű többséget jeleztek, időközben azonban a felmérések jelentős véleményváltozást mutattak;
a túlzottan ideologikusnak ítélt szöveggel szembeni ellenállás egyre erősödött,
ami összefügghet a közelmúltban hivatalba lépett, diákvezérből lett radikális baloldali Gabriel Boric elnök vezette kormány iránti növekvő elégedetlenséggel is.
Az alkotmányozó konventben a baloldaliak domináltak, a progresszív szöveg azonban nem nyerte el a centristák és a konzervatívok támogatását. A chilei katolikus püspöki konferencia értékelése szerint a javasolt alkotmányszöveget nem övezi széles körű elfogadottság. A választók két, erősen polarizált álláspont közül választhattak, ami megnehezítette az állampolgárok döntését.
A chileiek az utóbbi években a centrista erők helyett a radikális pártok felé fordultak. José Antonio Kast, akivel szemben a kevésbé esélyesnek tartott Gabriel Boric végül megnyerte az elnökválasztást, nyíltan védelmébe vette Pinochet tábornok 1973-ban kezdődött diktatúráját.
Pinochet tábornok a CIA-vel együttműködve véresen leszámolt Salvador Allende demokratikus választáson hatalomra jutott szocialista rendszerével,
amely az ország meghatározó ágazata, a rézbányászat államosításának tervével komoly amerikai tőkeérdekeket sértett.
Gabriel Boric, a márciusban hivatalba lépett új elnök európai típusú szociáldemokrácia bevezetését ígérte, miközben a jobboldal és a „régi gárda” továbbra is erős Chilében. Boric egyik legfőbb politikai törekvése egy új progresszív, ökológiai és feminista alkotmány elfogadtatása.
Chile katolikus püspökei méltatták a dokumentum közjó iránti elkötelezettségét, nagyra értékelték, hogy az
garantálná az olyan alapvető emberi és szociális jogok széles körét, mint az oktatáshoz, munkához, a tisztességes lakhatáshoz, a tulajdonhoz, egészséghez
és jóléthez, az egyenlőséghez és megkülönböztetésmentességhez, valamint a biztonsághoz való jogot, s támogatták a környezetvédelemmel és az őslakosok jogaival kapcsolatos változásokat is. Bár ezen törekvések valóra válásáig még hosszú út vezet, deklarációjuk a közjó iránti elkötelezettségről tanúskodik, különös tekintettel a legtöbbet szenvedőkre. Az egyház társadalmi tanítására utalva a püspökök kiemelik az őslakos népeket megillető jogok elismerésének értékét, rámutatva, hogy törekvéseiket, életüket és kultúrájukat a múltban számos chilei sokszor figyelmen kívül hagyta.
Juan Ignacio González, San Bernardo püspöke is úgy látja, hogy
az elutasított tervezetben vannak megőrzendő elemek, például az őslakos népekkel való kiegyezés,
a decentralizáció, a környezet védelme, a szociális jogok kiterjesztése.
A püspökök ugyanakkor határozottan tiltakoztak az abortusz liberalizálása és az eutanázia legalizálása ellen,
valamint bírálták az olyan rendelkezéseket, amelyek újradefiniálják a család hagyományos fogalmát, korlátozva a szülők jogát, hogy gyermekeiket meggyőződésüknek és értékeiknek, valamint a vallásszabadságnak megfelelően neveljék.
Isauro Covili Linfati, Iquique püspöke szerint bár a demokrácia győzött, elégedettek nem lehetnek, s az eredményből le kell vonni a tanulságokat.
Az új alkotmány szövegének megalkotásakor egy kisebbség a saját vízióját és akaratát akarta rákényszeríteni mindenkire.
Bár az alkotmánynak a nemzet egységét kellene megteremtenie, a tervezet kidolgozása során fontos intézmények véleményét nem hallgatták meg, köztük a katolikus egyházét sem. Bár a dokumentum nagyon jó témákat tartalmaz, a választók többsége – különösen az abortusz és az eutanázia megengedő szabályozása miatt – nem fogadta el. A püspök azt kérte, hogy az igazság és az igazságosság által vezettetve a chileiek legyenek képesek száműzni az elmúlt hónapokban tapasztalt, a chileiek lelkétől idegen fundamentalizmust, erőszakot, intoleranciát és ideológiai bezárkózást.
Covili Linfati püspök szerint
a választók elutasító döntése nem a hatályos alkotmány megtartását jelenti, hanem egy új és jobb dokumentum megírására kell törekedni, amely megteremti a nemzet egységét,
és a nagy többség által elfogadott országvíziót eredményez. A püspök bízik benne, hogy Gabriel Boric elnök kellő nagylelkűséggel képes lesz megérteni és kezelni az ebből fakadó kihívásokat. Fernando Chomali Garib concepcióni érsek, a püspöki konferencia alelnöke szerint Chilének a jövőbe tekintve számos téren előre kell lépnie. Több püspök nyilatkozatban buzdította a chileieket, hogy találjanak közös hangot olyan kérdésekben, mint az őslakosok jogai, a környezetvédelem és az állam nagyobb szerepvállalása az egészségügyhöz és az oktatáshoz való igazságosabb hozzáférés biztosítása érdekében.
A püspökök megerősítik elkötelezettségüket, hogy a rendkívül polarizált nemzetben az egység és a béke munkálói legyenek. Nagylelkűségre és párbeszédre van szükség, ezért mindenkit, különösen a közéleti és politikai pozíciókat betöltőket arra kérik, gondolkodjanak együtt arról, mi vezethet
egy igazságosabb, testvéribb, kevésbé egyenlőtlen és barátságos Chiléhez,
amely jobb lehetőségeket biztosít minden lakójának.
Chomali érsek pozitívumnak tartja, hogy minden chilei új alkotmányt akar, és már körvonalazódik az elfogadás módja is. Ez a demokratikus gyakorlat jó kezdet ahhoz, hogy az ország maga mögött hagyja a megosztottságot, és a különféle államhatalmi ágak együtt dolgozzanak a béke helyreállításán. Az érsek egyetértést sürgetett abban, hogy
a társadalom leghátrányosabb helyzetű tagjainak kell elsőbbséget élvezniük.
Arra is reflektálni kell, hogyan alakulhatott ki ilyen mértékű társadalmi polarizáció. A múlt és a jelen elemzése nélkül nem tekinthetünk a jövőbe. Az a társadalom, amelyben mindenki csak a saját érdekeit nézi, darabjaira hullik, s kudarcra van ítélve.
