Az afrikai politikus a briteket is

az elefántcsont-importtilalom tervétől igyekezett eltéríteni.

A hatásvadász tálalás mögött azonban komoly probléma rejtezik. A világ elefántpopulációjának harmadát birtokló dél-afrikai országra ugyanis súlyos teherként nehezedik a föld e fontos természeti örökségének védelme, s úgy érzik, hogy a gazdag államok zöldpolitikusai csak nehezítik a helyzetüket.

Mokgweetsi Masisi botswanai elnök népe körében (az elnök Facebook-oldaláról)

 

A százharmincezer botswanai elefántnak jelentős a területigénye, hatalmas mennyiségű növényre és vízre van szükségük. A túlszaporodó elefántcsordák rontják a környezet állapotát, s egyre gyakrabban kerülnek konfliktusba a helyi közösségekkel.

Elpusztítják a termést, az otthonokat, sőt az embereket is eltapossák.

A botswanai parlament (Wikipedia)

 

Észszerű vadgazdálkodásra,

állományszabályozásra van szükség, aminek része a bérvadásztatás. Gazdag európai vadászok tekintélyes pénzt hajlandók fizetni egy-egy trófeáért,

ha azonban azokat nem vihetik haza, a turisztikának ez a jövedelmező ága ellehetetlenül, komoly gazdasági kárt okozva az érintett államoknak.

Turisták a Chobe Nemzeti Parkban (Wikipedia)

 

Európai természetvédők is hangsúlyozzák, hogy életképes alternatíva híján a trófeavadászat tilalma károsítja a helyi közösségeket és a biológiai sokféleséget is veszélyezteti.

A baloldali zöldpolitikusok azonban megvitatni sem hajlandók az afrikaiak problémáit,

csupán azt hajtogatják, amit Peter Dowd brit munkáspárti képviselő: „nem akarjuk ezeket az undorító trófeákat ebben az országban”.

 

Nyitókép: botswanai elefántok (Wikipedia)