Az afrikai politikus a briteket is
az elefántcsont-importtilalom tervétől igyekezett eltéríteni.
A hatásvadász tálalás mögött azonban komoly probléma rejtezik. A világ elefántpopulációjának harmadát birtokló dél-afrikai országra ugyanis súlyos teherként nehezedik a föld e fontos természeti örökségének védelme, s úgy érzik, hogy a gazdag államok zöldpolitikusai csak nehezítik a helyzetüket.
Mokgweetsi Masisi botswanai elnök népe körében (az elnök Facebook-oldaláról)
A százharmincezer botswanai elefántnak jelentős a területigénye, hatalmas mennyiségű növényre és vízre van szükségük. A túlszaporodó elefántcsordák rontják a környezet állapotát, s egyre gyakrabban kerülnek konfliktusba a helyi közösségekkel.
Elpusztítják a termést, az otthonokat, sőt az embereket is eltapossák.
A botswanai parlament (Wikipedia)
Észszerű vadgazdálkodásra,
állományszabályozásra van szükség, aminek része a bérvadásztatás. Gazdag európai vadászok tekintélyes pénzt hajlandók fizetni egy-egy trófeáért,
ha azonban azokat nem vihetik haza, a turisztikának ez a jövedelmező ága ellehetetlenül, komoly gazdasági kárt okozva az érintett államoknak.
Turisták a Chobe Nemzeti Parkban (Wikipedia)
Európai természetvédők is hangsúlyozzák, hogy életképes alternatíva híján a trófeavadászat tilalma károsítja a helyi közösségeket és a biológiai sokféleséget is veszélyezteti.
A baloldali zöldpolitikusok azonban megvitatni sem hajlandók az afrikaiak problémáit,
csupán azt hajtogatják, amit Peter Dowd brit munkáspárti képviselő: „nem akarjuk ezeket az undorító trófeákat ebben az országban”.
Nyitókép: botswanai elefántok (Wikipedia)