A cseh turizmus születése a XIX. század utolsó éveiben nagyjából egybeesett a csehszlovákizmus eszméjének megszületésével, így a cseh turisták – akik kezdetben azért főleg a cseh tartományokat és a birodalom ausztriai felét járták – Magyarországra, az akkori Uherskóba főként a szlovákok lakta északi vármegyék felfedezésére érkeztek. A Balaton, a Blatenské jezero, azaz a Sártó a cseh(szlovák) tájgondolkodás elválaszthatatlan eleme volt már a század eleje óta. A cseh és a szlovák nemzeti mozgalom számára a tó általában Zalavár, Mosaburg kapcsán Pribina nyitrai fejedelem fia, Kocel alsópannóniai grófságának történetével, Cirill és Metód térítésével egybefonódva jelent meg. Ezért emlegette a szláv kulturális kölcsönösség eszméjének megalkotója, Ján Kollár pesti szlovák evangélikus lelkész és a régió szláv régiségeit kereső Šafárik is.

A század végére már az érdeklődő cseh utazók is megérkeztek ide, bejárták a vidéket, felfedezték természeti szépségeit, hagyományait és társasági életét. Ekkortól jelenik meg a cseh leírásokban is a Kisfaludy teremtette balatoni magyar tájeszmény, a Lumír című cseh irodalmi lap 1880-as évfolyamában már a Badacsonyról látható éjszakai ezüsthídról olvashatunk a tó vizén, a füredi fürdőről, színházi előadásról, a tihanyi középkori emlékekről és az onnan csodált naplementéről. Ugyanezt írja meg, olvasottsága miatt a tó XX. századi legfontosabb csehszlovákiai népszerűsítőjévé vált Jaroslav Hašek is sokat idézett, a régi Magyarországról is szóló útleíró szatíráiban, amelynek válogatását nálunk A Balaton partján címmel adták ki, és a hatvanas években hálából emléktáblát is avattak érte Füreden a Švejk szerzőjének. A magyarországi viszonyokon gúnyolódó Hašeket is lenyűgözi a balatoni táj:

Csodaszép kilátás nyílt a vidékre. A lefelé hajló hegyoldalak zöldeskék köntöst öltöttek, a leveles szőlőtőkék végtelen sorokban húzódtak alá… A lejtőn mindenfelé csupa szőlőskert, a levélrengetegből itt-ott sárgán bukkant fel a csőszkunyhó zsúpteteje, … még odébb pedig a smaragdszínű legelőkről elhalón hangzott fel a kolompok csengése és a tehenek bőgése… A réteken túl nyújtózott a végtelenbe a Balaton tava, amint errefelé büszkén mondják, a „magyar tenger”. Hullámzó, zöld vizének tükre a láthatáron egybefolyt az ég szín kékjével…

Mégis, kevesen jutottak el ide, a tó megmaradt távoli, magyar egzotikumnak. A két világháború között, amikor már a magyar idegenforgalmi célok közé tartozott a hazai turizmus népszerűsítése, a csehszlovák közönség is megismerkedhetett a Balaton idegenforgalmi vonzerejével. Persze, érthető okokból, Csehszlovákiából nem jöttek látogatók tömegei. Az 1932-es Nemzetközi PEN Kongresszusra látogató cseh és szlovák írók viszont lelkes cikkekben, képriportokban számoltak be a nagy attrakcióról, az egynapos tavaszi balatoni látogatásról, a sétahajózásról, a fogasvacsoráról, a badacsonyi borkóstolásról.

A balatoni látogatás ezután szinte kötelező eleme lett egy-egy magyarországi útnak, de csehszlovákiai utazók csak a hatvanas évektől érkeztek nagy számban a Balatonhoz, majd a hetvenes években az egyik legfontosabb külföldi úti céllá is vált. A cseheket és a szlovákokat szívesen is látták. Hiszen a csehek képe éppen ebben az időszakban változott nálunk, az addigi negatív kép 68 után egyértelműen, máig tartóan pozitív lett. A Csehszlovákiából érkezők pedig saját normalizációs világukból kiszakadva egy kicsit a Nyugattal is találkozhattak itt, volt kóla, lángos, színes reklámok, nyugatnémet turisták, Omega, LGT stb.

Zájezd, zajazd, hirdette a felirat a csehszlovák Čedok utazási iroda autóbuszai elején, nyaranta a Balaton partján. A bársonyos forradalom előtti Csehszlovákiában ennél az állami utazási irodánál lehetett külföldi utazásokra előfizetni. A nem szocialista országokba igencsak korlátozott volt az utazási lehetőség, Jugoszláviát is csak 1962 és 1972 között lehetett szabadon választani – utána túlzott nyugati irányultsága miatt a cseh és a szlovák turisták már alig jutottak oda. Az úti célok között az NDK tengerpartja, a fekete-tengeri Szocsi szovjet üdülőhelye, a bolgár és a román tengerpart szerepelt, az egyéni utazás pedig lehetetlenül nehézkes volt, Lengyelországba, a Szovjetunióba csehszlovák állampolgár meghívólevél nélkül nem is mehetett. A Balaton az elérhető nyári úti célok csúcsát jelentette.

1989 után mindez eltűnt. Hogy egy cseh újságcikk címét idézzük, a Balaton 89 előtt álom volt, utána már inkább büntetés. A világ megnyílt a cseh és a szlovák turisták előtt, a csehszlovák korona szabadon beváltható lett, a cseh korona, a szlovák euró pedig már teljesen szabad utat biztosít. A legnépszerűbb a horvát tengerpart lett, az ide pihenni érkező csehek és szlovákok többsége már nem is sejti, hogy ez valaha tiltott, jugoszláv úti cél volt. Az aktív pihenést választók pedig a szlovén és az osztrák Alpokat járják. Már ha nem mennek ezeknél sokkal messzebbre. Érdekes látni, hogyan születik újjá a XIX. század, hogyan találnak természetesen rá az Adria-parti horvát, szlovén vidékekre a cseh és a szlovák turisták, hogyan éled újjá az adriai cseh hajózás, valamint a Júliai-Alpokban épített cseh(szlovák) menedékházak, turistakapcsolatok emléke.

A csehek azonban megfontolt polgárok, a kétezres évek első évtizedének végén kirobbant pénzügyi válság változást hozott utazási szokásaikban. A világ felfedezésére indult tömegek a spórolás polgári erényétől hajtva újra felfedezték Közép-Európa hozzájuk közelebbi vidékeit is. A nosztalgia, a retró és a közép-európai egzotikum felfedezésének vágyától hajtva ülnek fel csehek ifjabb és idősebb generációi a lengyel Hel-félszigetre induló vonatra, utaznak Dél-Szlovákiába, fedezik fel a már-már mediterrán hangulatot ébresztő párkányi fürdőt, és jönnek ismét a Balatonra. A magyar tenger képe pedig érdekesen átalakult. Néhány éve még az olcsó, „fapados”, retrónyaralást jelentette. Gyakran a csalódás élményével, a Balaton-parti drágaság, a rendezetlenség, a természetes állóvíz partján drága fizetős strandok ellentmondásával. Ám a cseh látogatók elkezdték felfedezni a tó környékét, az aktív, biciklis turizmus lehetőségeit, a Balaton-felvidék természeti szépségeit. Ma már a balatoni szállodák cseh és szlovák nyelven is kínálják csomagjaikat, a cseh és a szlovák vendégek érdeklődési körébe pedig a pihenés, a gasztronómia, a borvidékek felfedezése és az aktív turisztika mellett a kulturális turizmus is egyre nagyobb szerepet játszik. Felfedezik a szláv anyanyelvűeknek a csendesség jelentését is hordozó Tihany történelmi emlékeit, elbicikliznek a Kis-Balatonhoz, Zalavár történelmi emlékeit látni, Tapolcát a barlangjával, a hévízi tavat, a keszthelyi kastélyt, Badacsonyt a szőlőhegyeivel. Az egykori balatoni álom, amely 89 után elveszítette népszerűségét, mára talán ismét felfedezésre váró egzotikum lett.