„Bármilyen fájdalmat is hordozunk, meg kell tanulnunk boldognak lenni” – hangzik el a tavaly májusban bemutatott A boldogság ügynöke című magyar–bhutáni dokumentumfilmben, melynek rendezői, Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya, főszereplője pedig Amber Gurung boldogságügynök, aki társával együtt járja be Bhután egymástól elszigetelt falvait, hogy egy négyórás, kilenc témakört, száznegyvennyolc kérdést tartalmazó adatlap segítségével
felmérjék az ott élők boldogságszintjét, amit figyelembe vesznek a fejlesztési terveiknél.
Amíg a világ más részein a gazdasági termelés mérőszáma a GDP (egy főre jutó bruttó hazai termék), addig a nyolcszázezer lelket számláló himalájai királyságban az emberek testi és mentális egészségét tükröző GNP (bruttó nemzeti boldogság) a mérvadó az országos szakpolitikában és a közös javak gyarapodásában. Amint a bhutáni király bölcsen megállapítja: „Piacon nem lehet boldogságot venni.”
Hogy mitől boldogok a bhutániak? Erre a kérdésre a filmben megszólalók különféle válaszokat adnak: egyikük azzal elégedett, hogy falun lakhat, vagy fejőstehenet tarthat, másikuk gyermeke születését vagy három felesége eltartását nevezi meg örömforrásnak. A 2023-as felmérés szerint
az összlakosság 93,6 százaléka boldog, s ezzel az eredménnyel világelsőnek számítanak.
A gazdasági és politikai tényezőket preferáló ENSZ-felmérés, a World Happiness Report címmel évről évre megjelentetett országlista élén azonban Finnország áll immár hetedik alkalommal, megelőzve a korábbi csúcstartó Dániát, melynek fővárosában, Koppenhágában messze földön híres Boldogságkutató Intézet (Happiness Research Institute), valamint Boldogság Múzeum (The Happiness Museum) is létezik.
Az új város látképe (© Brick Visual)
Az India és Kína tibeti régiója által körülölelt, a Himalája keleti nyúlványától délre elhelyezkedő Bhutánt a Mennydörgő Sárkány Földjének is nevezik, ahol a kulturális értékek a természet tiszteletével ötvöződnek. A folyókban és erdőkben bővelkedő édenkert a bolygó egyik legelzártabb országának számít, ahol a televíziózás és az internetezés az ezredfordulóig ismeretlen volt, sőt, a beengedett turisták számát is korlátozták, hogy hagyományaikat, kultúrájukat, természeti kincseiket háborítatlanul megőrizhessék. A változás azonban egy világvégi helyen is elkerülhetetlen. Ezt tapasztalja Valcsicsák Zoltán, a Magyar–Bhutáni Baráti Társaság elnöke is, aki 2011 óta évente legalább egy-két hónapot tölt az egzotikus országban egyedül vagy turistacsoporttal, s akinek Álmomban Bhutánban ébredtem című könyve bestseller lett.
Bhutánban van a világ legfiatalabb parlamentáris demokráciája, alkotmányos monarchia, ahol 2008 óta már négy sikeres választást tartottak – mondja Valcsicsák Zoltán. – Az ország jelenlegi, sorban ötödik királya a negyvennégy éves Jigme Khesar Namgyel Wangchuck, akinek javára apja, páratlan módon, önként lemondott a trónról. A fiatal és jóképű király 2011-ben feleségül vette élete szerelmét, a királyi légitársaság egyik pilótájának lányát. Uralkodása alatt gyökeres változások indultak el, átalakította a közoktatási rendszert, elterjesztette az angol nyelvet, fejlesztette a városokat, és létrehozta a világ első hivatalos karbonnegatív országát. Most újra mert nagyot gondolni! Hosszas egyeztetések után úgy gondolta, jobb, ha saját maga kezdi megvalósítani az álmait.
Király körút (© BIG_Bjarke Ingels Group)
Különleges közigazgatási övezetté nyilvánította az ország déli részén, az indiai határon található, tízezres lakosú Gelephu városkát övező két nemzeti park kétezer-ötszáz négyzetkilométernyi területét, ahol a bhutáni hagyományokat, a spirituális örökséget, a bruttó nemzeti boldogságindexet, a természetközeli és a modern életvitelt ötvözve a nulláról építtet fel egy „okosvárost”, melynek lélekszáma egymillióra is emelkedhet, nem beszélve a térség hatalmas gazdasági és szellemi fellendüléséről. A projekt neve: Gelephu Mindfulness City. A király minden tétet erre a gigaberuházásra tett fel, ami egyaránt nagy kihívás megrendelőnek, tervezőnek és kivitelezőnek.
Őfelsége a 116. Nemzeti Ünnepen harmincezres közönség előtt beszélt először a jövő városáról, amely India északkeleti államain keresztül gazdasági folyosót nyit Dél-Ázsia és Délkelet-Ázsia között. A terület jogi függetlenséggel és végrehajtói autonómiával rendelkezik majd, ahol az üzleti tevékenységet folytató vállalatok előzetes jóváhagyás alapján kezdhetnek munkához. A projektet a koppenhágai Bjarke Ingels Group (BIG) és a londoni Arup építésziroda, valamint a szingapúri Cistri várostervezési tanácsadó cég valósítja meg. Az idén húszéves dán építésziroda a világ számos pontján, így például Amerikában, Kanadában, Japánban, Jordániában, Kínában, Svájcban, Norvégiában, Olaszországban és Csehországban is letette már névjegyét, leginkább extravagáns épületek formájában, s van irodájuk New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, Barcelonában és Sencsenben.
Az egyetem belső tere (© Brick Visual)
Ezúttal Gelephuban spirituális központot, nemzetközi repülőteret, vasúti összeköttetéseket, vízerőművet, továbbá köztereket és különböző épülettípusokat terveznek. Tizenegy városrészt alakítanak ki a helyi természeti elemek, a mezőgazdasági területek, a rendelkezésre álló infrastruktúra, a közművek figyelembevételével. Az épületek tervezésében alapul veszik a világmindenséget jelképező mandala szimbólumait, és ezek az objektumok egy központi mag körül – fokozatos átmenetet képezve – szimmetrikusan helyezkednek el, északon kisebb, délen pedig nagyobb alapterületen.
Tökéletesen tükrözi a projekt Őfelsége elképzeléseit, miszerint olyan várost szeretne létrehozni, amely a növekedés és az innováció bölcsőjévé válik, ugyanakkor számol a bhutáni természet és kultúra értékeivel – állítja Bjarke Ingels, a BIG alapítója és kreatív igazgatója a nekünk megküldött sajtóanyagban. – A város olyan hely lesz, ahol felértékelődik a természet, integrálódik a mezőgazdaság, a hagyományokat pedig nemcsak megőrzik, hanem életben is tartják az emberek.
Gelephu a folyói által a hidak földjévé válik, összekötve a természetet és az embereket, a múltat és a jövőt,
a helyit és az egyetemlegeset.
Az egészségügyi központ hídja (© Atchain)
Hegycsúcsokra épített bhutáni kolostorerődökhöz, a hagyományos dzongokhoz hasonló formában tervezett
lakható hidak kötik össze a városrészeket,
melyek esetenként közlekedési infrastruktúrával, valamint polgári és kulturális terekkel kombinált létesítményekként is szolgálnak, ugyanakkor a város kulcsfontosságú célpontjai lesznek.
A Tigrisfészek (Paro Taktsang) kolostor (Wikipedia, fotó: Gerd Eichmann)
Ezek közül a Sankosh Temple-Dam (Sankosh Gát-Templom), a sziklás hegyoldalba vájt ikonikus bhutáni kolostor, a Tiger’s Nest (Tigrisfészek) mintáját követve lépcsőzetes elrendezésben ágyazódik be a tájba, amely ezáltal őrzi a múlt örökségét, és megfelel a jövő igényeinek. A huszonegyedik századi emberi jelenlét földre szállt isteni lehetősége abban teljesedik ki, hogy a mérnöki munka művészetté, a természet erői pedig hatalommá válnak.
Vajrayana buddhista központ hídja (© Brick Visual)
A bhutáni kultúrát az emberek és a természet iránti tisztelet és együttérzés ösztönözte, a Gelephu Mindfulness City projektre pedig az jellemző, hogy az ökológiai rendszereket olyan városfejlesztésen keresztül ötvözi, amely összeköti a növény- és állatvilágot, valamint az embereket és az elveket – teszi hozzá Giulia Frittoli, a Bjarke Ingels Group (BIG) partnere és vezető várostervezője.
A hegyek, erdők, folyók között fekvő Bhután területének hetven százalékát erdő borítja, s ezzel a biológiai sokféleséggel a világon szinte egyedülállónak számít, amit a projekt megvalósításával tovább kívánnak növelni, mégpedig úgy, hogy
harmincöt folyó és patak ökoszisztémáját összekapcsolják a városrészekkel.
Az így létrejövő területek a hegyekről a völgyekbe tartó teraszokat alkotnak majd, melyek rizsföldekre hasonlítanak.
Lakónegyed rizsföldekkel (© BIG_Bjarke Ingels Group)
Kulcsfontosságú célokat szolgál a már említett hidak mindegyike: a nemzetközi repülőtér felváltja a jelenlegi „fapados” kifutópályát, a spirituális központ betekintést enged a szerzetesek hétköznapjaiba, az egészségügyi intézményben egyaránt alkalmazzák a keleti és a nyugati orvoslást, az egyetemet a tudomány fellegvárává teszik,
a vízbázisú növénytermesztésre épülő üvegházak az ősi gazdálkodási gyakorlatokat vegyítik a modern agrártudománnyal,
a kulturális központban a látogatók megismerhetik a bhutáni kultúrát és szokásokat, illetve lesz egy helyi textíliákkal díszített piac is.
A piac látványterve (© Brick Visual)
Gelephu nyugati határán nem akármilyen vízerőműgát épül, eredeti funkcióján kívül turistalátványosságnak is szánják. Az odaérkezők lépcsőkön közelíthetik meg a jellegzetes bhutáni templomot és látogatóközpontot, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a környékre.
A hagyományos bhutáni építészet által ihletett város kialakításának vannak egyértelmű szempontjai: a fenntarthatóság jegyében
csak őshonos anyagok (például fa, bambusz, kő) használhatók fel,
ugyanakkor az épületek magasságát is maximalizálták, az utaknál pedig vízáteresztő burkolatokra lesz szükség, hogy a csapadék ne a szennyvízrendszerbe, hanem a földbe szivárogjon. A fejlesztés során figyelembe kell venni a monszun okozta áradások elleni védelmet, ebben szerepet szánnak a már meglévő és telepítendő rizsföldeknek. Az elefántok és más vadon élő állatok vándorlási útvonalait is szem előtt kell tartani. És még hosszan sorolhatnánk.
Erdő és vadvilág (© Brick Visual)
„Együtt új korszakot nyithatunk a lélek számára” – ez a mondat a BIG honlapján fellelhető, a Gelephu Mindfulness City projekt látványterveit bemutató rövid videó végén hangzik el. Azt sem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy
a buddhista örökség megőrzése a jövő záloga, s ha ennek szellemében sikerül önfenntartó közösségeket
létrehozni, a természettel összhangban lévő tevékenységet folytatni, a kollektív boldogságot, az emberek belső békéjét minél több területen érvényesíteni, akkor van esély arra, hogy világszenzáció lesz a városkísérlet, amely a jövő nemzedékének is mintául szolgálhat. Bhutánban sokáig „Happiness is a place” (A boldogság egy hely) volt a turizmus szlogenje, amelyet 2022 szeptemberében a „Bhutan Believe” (Bhután hisz) követett. Lehet, hogy a grandiózus városteremtés újabb, az előzőknél is kifejezőbb mottót kíván?
Nyitókép:
