„Ha Visegrád becsődöl a bánya miatt, az a közép-európai szerencsétlenkedés jele lesz” – írta a Lidové noviny című cseh lap a visegrádi együttműködésben is fennakadást okozó, alapvetően cseh–lengyel vita kapcsán. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a turówi bánya miatti vita okán hagyta ki a budapesti látogatást, a találkozást Andrej Babiš cseh kormányfővel.
Kérdés, hogy a kétoldalú, kiélezett, történelmi bizalmatlanságra is épülő, gyakorlati, gazdasági, de mindenekelőtt környezetvédelmi kérdések körül kibontakozó szembenállás az összetartozást erősítő együttműködést milyen mértékben képes visszavetni. Éppen idén ünnepeltük Visegrád harmincadik évfordulóját. Az ünnepségek után alig fél év telt el, és a cseh–lengyel határnál hasadásnak indult a közös vállalkozás. Kérdés, milyen mély és mennyire befoltozható ez a hasadás. Lehetséges mélységét, úgy tűnik, kissé alábecsülték. Általános vélelem volt, hogy a két ország miniszterelnöke, Andrej Babiš és Mateusz Morawiecki közötti jó viszonynak köszönhetően majd csendben megoldódik a turówi bánya ügye.
Ez azonban túl optimista feltételezésnek bizonyult. A csehek idén februári panaszára, miszerint a határ menti térség ivóvízkészletének biztonságát fenyegeti a turówi bányászat, a Bizottság és az Európai Bíróság váratlan gyorsasággal és szigorral reagált. A kitermelés betiltását követően a bánya működtetéséért minden egyes nap félmillió eurós bírságot kell a lengyel félnek fizetnie. Ez ugyan sokkal kevesebb a csehek által kért napi ötmillió eurós büntetésnél, mégis hatalmas felháborodást váltott ki Lengyelországban. A lengyel közvélemény a cseheket okolja, elsősorban a közvetlen károkat hangoztatva (a lignitbánya kitermeléséből üzemeltett hőerőmű kényszerű leállítását, az üzemeltető cég tőzsdei értékének csökkenését, a több ezer munkanélkülivé váló helyi dolgozót, sőt a közeli települések távfűtésének leállását), de felemlegetve a sziléziai gazdag bányavidék körül lezajlott első világháború utáni határvitákat is. Kérdés, hogy a vita elmérgesedése mennyire befolyásolja majd a két nemzet egymás iránti rokonszenvét. Hiszen az rengeteget változott az évtizedek során. A csehek képe Lengyelországban (hasonlóan a magyarországi cseh-képhez) nagyon pozitív lett, az utóbbi időben mindvégig az első három legnépszerűbb nép közé kerültek a felmérésekben.
Most viszont már akad olyan lengyelországi étterem a határ közelében, ahol tábla hirdeti: cseheket nem szolgálunk ki. A vitában egy rég elfeledett határvita is előkerült: Lengyelország még 1958-ban kezdeményezett egy praktikus, a határ jobb őrizetét szolgáló határkiigazítást. A kijelölést azonban a csehszlovák fél elvétette. A korábbinál háromszázhatvannyolc hektárral több terület maradt így a cseh oldalon. A vita azóta is zajlik. A kilencvenes évek elején a csehek anyagi ellentételezést ajánlottak, amit a lengyelek vonakodnak elfogadni, így a kérdés már három évtizede nem oldódott meg. Ráadásul mindkét fél számára mást jelent a terület, a lengyelek a gazdasági hasznosíthatóságot, a bánya bővítésének fontosságát és a kitermelés idejének meghosszabbítását, a csehek az érintetlen természeti tájat, a hegyvidéki erdők jelentőségét emelik ki.
A vita jelenleg feloldhatatlannak látszik, megoldatlanságáig – elsősorban lengyel részről – a visegrádi együttműködés felfüggesztése is felvetődött. Ám e hasadást, legalábbis Vít Dostál cseh külpolitikai szakértő Lidové novinynak adott nyilatkozata szerint, minél hamarabb be kellene foltozni. Dostál úgy véli, nagy hiba lenne emiatt Visegrádot feladni. Hiszen, ahogy a temelíni atomerőmű körül kibontakozott cseh–osztrák vitába se vonták be az Európai Uniót, úgy a mostaniba sem szabad a visegrádi együttműködést belevinni, már csak azért sem, mert térségünkben sosem volt egyszerű az országok közötti egyetértés megteremtése. Visegrád viszont ezen rengeteget könnyített, és mivel egyikünk sem léphet ki földrajzi régiónkból, senki sem gondolhatja komolyan, hogy Visegrád nélkül a jövőben könnyebb lenne az egyetértés megteremtése bármilyen kérdésben.
Borítókép: A viszály tárgya: külszíni szénbánya és hőerőmű Turówban