„A hatvanas években mi voltunk Ázsia második legnagyobb gazdasága”, jegyzik meg vacsora közben az atyák a Ferdinand Marcos elnököt megbuktató 1986-os People Power Revolution, az úgynevezett rózsafüzéres forradalom évfordulóján. Valaki azonban hozzáfűzi: „De mire Marcost elkergette a forradalom, akkorra már nagyon lecsúsztunk. Összeomlott a gazdaság, a pénz. Hatalomra kerülésekor még csak hat pesót adtunk egy dollárért, bukásakor pedig már huszonhatot.”

Ferdinand Marcos első elnöki beiktatása (Wikipedia)
 
A hivatalos történetírás diktátornak nevezi Ferdinand Marcost (1917–1989), aki 1965 és 1986 között volt a Fülöp-szigetek elnöke. Az eleinte rendkívül népszerű politikus Marcost 1965-ben a szavazatok abszolút többségével választották elnökké. Utólag ugyan fény derült arra, hogy világháborús kitüntetéseinek egy része hamis, ezt azonban az emberek nem tudták.

Sokan úgy érezték, igaz a propaganda: a Legokosabb Filippínó és felesége, a Legszebb Filippína kerültek hatalomra.

Hiszen valóban, a jogi egyetem elvégzése után soha nem látott sikerrel tette le a jogászok szakvizsgáját: a kérdések 92,35 százalékára helyesen felelt.

Marcos második elnöki eskütétele (Wikipedia)
 
Első elnöki éveiben nagyon megerősödtek a kommunista gerillák, akik még ma is fegyveres küzdelmet folytatnak a törvényes Fülöp-szigeteki kormányzat ellen. Erre hivatkozva Marcos 1972-ben feloszlatta a törvényhozást, és bevezette a rendkívüli állapotot, rendeleti kormányzással. Ennek – akkor már felnőtt kortársak szerint – a kommunista hatalomátvétel tényleges veszélye miatt volt is jogosultsága. (A kommunista veszély tartósságát jelzik olyan, mindössze két hete látott plakátok, melyek szerint a rendőrség ötmillió pesót, körülbelül huszonötmillió forintot kínál annak, aki körözött kommunista párttagok nyomára vezeti őket.)
Kommunistákat köröző plakát (a szerző felvétele)
 

Marcos azonban visszaélt ezzel a felhatalmazással, politikai riválisait börtönbe záratta,

sokakat törvénytelenül, jogi eljárás nélkül kivégeztetett. Bár sokat tett a Fülöp-szigeteki kultúráért, a nemzeti identitás megerősítéséért, ám közben elhanyagolta az ország szegényeit, jelentős magánvagyont halmozott fel a nép pénzéből.

Az uralma ellen tiltakozó, nyolc évre bebörtönzött, majd száműzött Benigno S. Aquino Jr. ellenzéki vezetőt 1983 augusztusában, Manilába való visszatérésekor a repülőtéren agyonlőtték. Özvegyét, Corazón Aquinót az 1986. február 7-i választásokon Marcosnak csak választási csalással sikerült legyőznie. Ekkor a fővárosban, Manilában, csuklóján rózsafüzérrel kétmillió ember imádkozott apácák, szerzetesek vezetésével, s békés úton, a vértelen „rózsafüzéres forradalom” során fosztotta meg Ferdinand Marcost hatalmától.

A tiltakozók ellen kivezényelt

tankokat az emberek rózsafüzér-imádsággal fogadták, mire a tankokban ülő, szintén katolikus katonák átálltak a tüntetők oldalára.

Az Egyesült Államok is a forradalmat támogatta, mivel számára is egyre kellemetlenebbé váltak az elnök túlkapásai. Marcos ekkor Paul Laxalt amerikai szenátorhoz fordult tanácsért, aki semmi jóval nem biztatta. Belátva, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül úgysem tudna hatalmon maradni, Marcos az amerikai légierő gépén elhagyta az országot. A Hawaii-szigeteki Honoluluban hunyt el.

Tüntetők Marcos temetésekor
 
Felesége, Imelda Marcos, az egykori „Legszebb Filippína” azonban hazatért, és az ország északi részének támogatásával fényes politikai karriert futott be. Fiát, Ferdinand R. Marcost is politikai pályára tudta segíteni. Népszerű nevén

Bongbong Marcos több közvélemény-kutatás szerint a május 9-én esedékes választásokon a Fülöp-szigetek elnöke lehet.

Olyan hírességek is átálltak hozzá, mint Gringo Honasan szenátor, aki harminchat évvel ezelőtt fontos szerepet játszott az idősebb Marcos elleni forradalomban. A Catholic Educational Association of the Philippines (CEAP) által szervezett felmérés szerint ugyan a jelenlegi alelnök, Leni Robredo vezeti az elnökjelöltek népszerűségi listáját – de csak az idősebbek körében. Az ifjúság Marcos híve.

A Catholic Educational Association of the Philippines (CEAP) által szervezett felmérés eredménye
 
A kutatás kritikusai szerint, ha még a Marcos család esküdt ellenségeként számontartott katolikus egyház közvélemény-kutatója is elismeri, hogy az ifjúság Bongbongot akarja, akkor valóban ő fog nyerni! Hiszen az ország lakosságának többsége fiatal. A magam tapasztalata szerint is

a környezetemben élő, harmincévesnél fiatalabbak szinte kizárólag Marcos hívei,

az egyetemisták éppúgy, mint a dolgozók.

„Talán Bongbong lehengerlő személyisége, talán az, hogy erős ember volt az apja. Talán mert a jelenlegi elnök lánya, Sara Duterte lesz az alelnökjelöltje. Talán a közösségi média miatt” – találgatják az atyák az ifjúság preferenciájának okát. Ha megkérdezzük magukat a fiatalokat, ők úgy érzik, hogy egy három évtizede bejáratott rendszerben élnek, amely megszűri az igazságot. Aki beilleszkedik, az kihasználhatja és élősködhet másokon. Változást szeretnének. Ehhez olyasvalaki kell, aki kívülről jön. Csak az jön igazán kívülről, akit a mostani rendszer gyűlöl.

„Mi, fiatalok, szeretjük Marcost – jelenti ki egy diák. – Utáljuk az agymosást,

amiben részesítettek annak érdekében, hogy gyűlöljük Marcosékat.

Minden filippínó, aki az 1986-os People Power Revolution után született, agymosáson esett át: mind az X, mind pedig az Y és a Z nemzedék. Elfogult minden történelemkönyv, már 1986 óta. Akik akkor Marcostól átvették az uralmat, azoknak az ideológiája került az iskolába, és ott évről évre egyre jobban megcsontosodott. A nyers igazság azonban a spontán, emberi kommunikációban van! A tankönyv ugyan azt mondja, hogy csak ez és ez igaz, de mi halljuk a közösségi médiából, hogy van egy másik igazság is. Vagyis többet nem hihetünk a tankönyvnek és az állami ideológiának. Diktátor volt Marcos? Viszont itt a fia, aki jól beszél. És mi támogatjuk!”

Délkelet-Ázsiában elsőként mi rendelkeztünk gyorsforgalmi utakkal (a San Juanico híd)
 
„Már harminchat év telt el az úgynevezett demokráciában, de egyre nagyobb a korrupció – véli egy másik egyetemista. – Nem haladunk előre!” És sorolja: „Marcos idejében Délkelet-Ázsiában elsőként mi rendelkeztünk gyorsforgalmi utakkal (az NLEX utat 1968-ban kezdték építeni, a SLEX utat pedig 1969-ben fejezték be). Ugyanígy Marcos létesítette a térség első metróját 1984-ben (Light Rail Transit). Ő építette a környék első atomerőművét Bataanban, 1976-ban. Marcos alatt nálunk létesült Délkelet-Ázsia első Nemzetközi Kongresszusi Központja (1976). Számos korszerű kórházat hívott életre: a Szívközpontot (1975), a Tüdőközpontot (1981), a Veseintézetet (1981) és a Gyermekkórházat (1979).
Hirohito japán császár látogatása a Fülöp-szigeteken, 1966-ban (Wikipedia)
 
1972-ben pedig azért vezette be a hadiállapotot, hogy megvédje a Fülöp-szigeteket a terrorizmustól és a kommunizmustól. Olyan fegyelmezett országot szeretett volna, mint Szingapúr. Li Kuang-jao szingapúri és Pak Csong Hi dél-koreai elnök inspirálta őt. De a lusták és a fegyelmezetlenek megbuktatták. Miután mindent felépített, 1986-ban ellenfelei felhasználták a csőcseléket, kirúgták, és beleültek a készbe” – mondja egy másik fiatal.
 
Richard Nixon a Marcos családdal (Wikipedia)
 
Mi van a Marcos-jelenség mögött? Az erő ma is vonzó, és akik nem támogatják, azok erőtlennek, gyengének tűnhetnek. Az évtizedek és az idősebb nemzedékek félelemmel és rettegéssel teli történetei, akaratuk ellenére, csak erősítik az idősebb Marcos, a „Legokosabb Filippínó” erejébe vetett hitet. És aki a legokosabb ember fiára szavaz, az legalább nem érzi magát ostobának. Való igaz, hogy az idősebb Marcos lehengerlő személyisége még mindig megszólítja a mai Fülöp-szigeteki ifjúságot. Viszont akik abban a korban élnek, azok emlékeznek a valóságra, ahogyan minden történt. Ők elutasítják Marcost. Meglátjuk, mi lesz a május 9-i választáson.