A fotó 2013. április 5-én, Kassán készült, ahol kiállításom nyílt és művészeti konferencia zajlott, amelyen – természetesen Laci jóvoltából – a véletlenek is előkerültek. Azért vagyok biztos benne, mert két hónappal későbbi levelezésünkben is rábukkanok a témára. Ezt a június másodikán zajló – véletlenül megmaradt – e-mail-levélváltást közlöm.
Kedves Laci!
Szerintem ez olyan történet, amilyeneket Te szoktál gyűjteni:
http://utisz-utisz.blogspot.hu/2013/06/koincidencia.html
Üdv, István
A levél közvetlen előzménye az lehetett, hogy Beke a vele történt véletleneket listázva valahol engem is megemlített.
2013.06.02. 11:11 Beke László írta:
Kedves István,
ABSZOLÚT beleillik az én koincidenciáimba, ezért nagyon köszönöm – a történet akár tőlem is származhatott volna! :)
Továbbá:
– Mo-on az elsők között fedeztem fel Baltrusaitist (1974 körül), mégpedig tükör-kutatásaim és az ő tükör-monográfiája nyomán. (Van még egy 3. témája is: azok az ásványok, melyek keresztülfűrészelve városképeket, fantasztikus tájakat mutatnak.) de még mindig nem tudtam szétszedni, ő vagy a papa volt-e a költő, ill. a párizsi vagy moszkvai (?) nagykövet.
– hasonló struktúrájú koincidencia: harmadszor jártam Zürichben, évek óta foglalkoztam a dadaizmusal, mikor egy konferencián hazakísértem egy idősebb kolléganőt a szállodájáig. Magyaráztam neki a dadaizmus-kutatásaimat, meg még azt is: soha nem néztem még utána Zürichben az eseményeknek. Egy kis utcán érkeztünk a szálloda sarkára: a fejünk fölött volt az emléktábla: Spiegelgasse, nem tudom, hogy itt volt 1916-ban a híres Cabaret Voltaire, ahol a dadaizmus megalakult. (A többit megírta Jován, illetve a Lenin-dada című könyv, én adtam ki magyarul, de nem ugrik be most a francia szerző neve, meg Te is belekaptál): ebben az utcában lakott Lenin is, és itt sakkozott állítólag Tzarával.
– még mindig nem tiszta előttem, melyek voltak a közös koincidencia-történeteink: 1) a sörrel koccintást ti találtátok ki 2) Szendrő Iván 3) ???
Szép vasárnapot!
BL
2013.06.02. 11:17 Beke László írta:
Még annyi, hogy újabban tele vagyok összekeverés-történetekkel is:
– múlt szombaton a Klösz-konferencián találkoztam Török Andrással, akiről tudtam, hogy ő találta ki a görög nevedet és neki is van egy. Mondom neki: ugye az Orosz Pista az Ichtis? Majd közösen cáfoljuk: Ichtis a Hal, azaz Krisztus…
L
Már rég elfelejtettem ezt az üzenetet, amikor egy könyvet és egy halat ábrázoló illusztrációmat rézkarccá fejlesztettem. Mi legyen a címe? Hát Ichtis, mondtam ki azonnal, aztán elkezdtem keresni, hogy is kell leírni görög betűkkel. Így: ΙΧΘΥΣ. Arra, hogy a címet Laci sugalmazta, csak most döbbenek rá.
2013.06.02. 11:36 keltezéssel, István Orosz írta:
Megtisztelő, hogy Krisztussal keversz :-) Egyébként András a Simplicissimus.
Az nem jut eszembe, hogy Kassán még milyen furcsaságokat emlegettünk, de megtaláltam egy hároméves blog bejegyzésemet, amelyben szintén ilyesmikről van szó:
http://utisz-utisz.blogspot.hu/2010/08/koincidencia-es-serendipity.html
I.
2013.06.02. 13:03 Beke László írta:
Hát ennek fele sem tréfa:-)
A magam részéről 1972-től vezetek ún. Véletlennaplót, melynek sok részét publikáltam már a 70-es évektől kezdve. Laczkovich meglehetősen profi, szinte mindenről tud, talán Jung szinkronicitása kerülte el a figyelmét (ebbe bele van foglalva az ESP is!). Mint matematikus, a valószínűségszámításra hegyezte ki a dolgot.
Valószínűleg észrevetted Te is, hogy Major Jánosnál egy ponton összekapcsolódik a koincidencia a perspektívával/anamorfózissal: oldalról látunk egy épülethomlokzatot, melyen egy lámpabúra alá kerül egy 10 méterrel odébb az ablakon kihajoló nő feje (Major amúgy Hogarthra ment vissza, ahol az ablakból kihajoló tüzet ad egy több száz méterre a dombon pipázó pásztornak). De voltak Majornak koincidencia-történetei is, melyeket nekem elküldött.
Sokat tűnődtem azon, hogy Makovecz Benjámin miért fordította Koestler coincidence-ét „vakvéletlennek”. (MB fordította Koestler Kammerer-könyvét is, ami megint más történet.)
Várom fiam családját, hogy pótlólag megünnepeljék a születésnapomat. De nem azért írom, hogy most Te is gratuláljál!:-)))))
L.
ps. Ja, ha már Moszkva… néhány éve a MADI/Szimmetriakutatók-különítménnyel érkeztem Seremetyevóra. Az ottani Tud. Akadémia krisztallográfia intézetének senior fellow-ja várt bennünket egy özönvíz előtti mikrobusszal, mely kb. 1 km-re a reptértől parkolt. Már majdnem beszálltam, amikor rámeredtem a kezemben szorongatott táskára: valakivel elcseréltem. Menés vissza, bemenés a hátsó bejáraton, minden akadály nélkül. Ült ugyan ott egy figura, akinek a biztonság kedvéért azt mondtam, hogy ez nem az én táskám (!!!), mire ő unottan intett, hogy rendben. Bementem, megtaláltam az enyémet, leraktam az elhozottat. Ugyanott távoztam minden probléma nélkül.
Az az időszak volt, ahol az egész világon fél órán át motozták az utasokat, és egész repülőgépnyi utasokat szállítottak ki a gépből egy gazdátlan bőrönd miatt.
Arthur Koestler A dajkabéka esete és A vak véletlen gyökerei című könyveiről van szó, amelyek magyarul egy kötetben jelentek meg 2002-ben.
*
Laci és köztem később is szóba kerültek a véletlenek, igaz, csak futólag, ám minden beszélgetés után úgy váltunk el, hogy a témát egyszer majd alaposan megbeszéljük. Utolsó „véletlen-csörténk” a Képzőművészeti Egyetem vetítőtermében zajlott, ahol tavaly megjelent esszém, a Könyv a tükörben kapcsán tartottam előadást, ő pedig igencsak szakértő módon szólt hozzá mindenhez: Magritte-hoz, Poe-hoz, az emberevéshez.
A terv ilyen apróságon, hogy most meghalt, nem múlhat. A koincidencia-témát egyszer majd még jól kibeszéljük.
