Szeptember 24-ig tart Pécsett a 2. LOKART Fesztivál, mely ugyan alapvetően kiállításokról szól, ám számos más, zenei, színházi és performanszelőadás, szakmai beszélgetés, filmvetítés kíséri. Az 1. LOKARTot 2021-ben, a Covid után rendezték, melynek akkor az volt a legfőbb célja, hogy a pécsi művészeket támogassák.
A fesztivál kurátorai: Fekete Valéria, Kozma Zsolt, Százados László. Idén ez az esemény nemzetközi részvevőkkel is bővült: Pécs testvérvárosaiból érkező művészekkel, akiket Lyonból Isabelle Bertolotti és Eszékről Valentina Radoš válogatott. A kurátorok mellett működő szakmai és műkritikusi zsűri a különböző díjakról döntött.
A program a Prológ című felvezető, interaktív, játékos kiállítással kezdődött az Illúziók Múzeumának anyagából készült válogatással a Zsolnay Negyed Labor-Interaktív Varázsterében. Az egész esemény pedig összesen tizenöt helyszínen, a hagyományos kiállítóterektől könyvtáron át más funkciójú belvárosi színterekig valósul meg. A tárlatok középpontja az m21-ben látható Illúzió című kiállítás, melynek témája a fesztivál hívószava is. Mit is értünk illúzión? „Az illúzió (vagy érzékcsalódás) pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket, azaz az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik. Illúziót bármelyik érzékszerv okozhat, ezért vannak optikai csalódások, hallási, szaglási, tapintási illúziók, valamint az időérzékkel és az egyensúly-érzékeléssel kapcsolatosak is…”
Pécs művészeti életétől különben sem áll távol ez a terület, hisz itt található az illúziókeltő művészet nagy mesterének, a pécsi születésű Victor Vasarelynek a múzeuma is. A kiállítások csak részben szólnak érzéki csalódásról, gyakran épp inkább az a jellemző, hogy a valóságtól eltérő tapasztalatokat, a valósághoz való szokatlan viszonyt ábrázolnak. Az m21 kiállítása azt járja körbe, hogy a kortárs művészet milyen módon foglalkozik az illúzióval, az optikai csalódással, a szem becsapásával, de azzal is, hogy a technika által milyen új megjelenítési módokat, formákat tudnak a művészek létrehozni.
Szauder Dávid és Baktai Anna Éva közös munkája, A hentes álma alkalmazza a leginkább a legújabb technikát, melynek a látványvilágát eleve mesterséges intelligenciával tervezték. A színes, puha testeket a valós térben is elkészítették, mintha egy vágóhídon lennénk, de a színes baromfitetemekhez virtuálisan egy szamár csatlakozik és járkáltathatjuk a térben, ő még reménykedhet, hogy megússza, még benne van a remény illúziója. Szintén sajátos technikai eszközt, drónt használ Előd Ágnes a drónszobraihoz, mely munkákról filmet is láthattunk.
Optikai illúzióval foglalkozik Kórodi Zsuzsa és Gáspár György többrétegű üvegplasztikája, Szegedy Maszák Zoltán művei és Bullás József, Köves Éva, Losonczy István festményei, Jérémie Setton installációja. A festői felületek rétegzettségével játszik Somody Péter, Ernszt András, Szentgróti Dávid. Érzéki csalódás a témája Waliczky Tamás és Aurélie Pétrel műveinek. A ZSÖK Vizuális Művészeti Centrum díját kapta hatalmas, optikai illúzióval játszó falgrafikájáért a francia street art művész, Ërell.
A Zsolnay negyedben az m21-en kívül még a Pálmaház és a Kemencetér is helyet ad a fesztivál kortárs művészeinek. A Pálmaházban, oda illőn, főleg a természeti témájú, három különálló, de egymáshoz illeszkedő installációt láthattunk: Sarfenstein Ditta (MKE) áttetsző, vékony dróthálókból készített, megvilágított, emberre emlékeztető szobrokat. Metzinger Eszter amorf munkái növényi formákat idéznek, Csorba-Simon István (MKE) valódi növényeket mintegy ready made-ként használ emlékezet témájú fotó- és növényinstallációihoz. Mindhárom mű egyféle köztes létű, amorf vegetációt imitál.
Talán legizgalmasabb helyszíne a kiállítássorozatnak az E26 épület, azaz a Kemencetér (amely régen a Zsolnay-gyár valódi, hatalmas kemencéje volt). Itt a legkülönfélébb médiumú munkákkal találkozhatunk: óriási grafikai installációval Szíj Kamilla–Koós Gábor együttműködésében, fotókkal, például az idén Bloom-díjas Fusz Mátyás szürreális munkái, s Neogrády-Kiss Barnabás fotóinstallációja, mellyel elnyerte a Musée d’Art Contemporain de Lyon (Mac Lyon) különdíját, ami kéthetes rezidenciaprogramot jelent a múzeum szervezésében. Lehengerlő installációt láthatunk Pacsika Rudolftól, akárcsak a Várnai Ágnes és a Tina Kult párostól, akik elnyerték a LOKART fődíját. S itt találhatjuk az iráni-francia Niloufar Basiri izgalmas hímzett képeit, melyekben a francia és a perzsa kultúra találkozását jeleníti meg: a tipikusan francia mindennapi életet ábrázoló szövetbe jellemző perzsa miniatúrák motívumait hímzi, így összekapcsolja a két kultúra motívumrendszerét, szereplőit, tájait. „A perzsa miniatúra elemei megpróbálnak behatolni ebbe a már létező világba, miközben megőrzik eredetiségüket. Ez a mű az integráció folyamatát képviseli, amely nagy erőfeszítést és időt igényel, akárcsak a választott kézi technika, a hímzés.” Basiri művei nem véletlenül nyerték el a műkritikusok díját, amely egy kiállítási lehetőségre jogosítja a Pécsi Galériában. A műkritikusok különdíjasának, Zalavári Andrásnak munkái szintén itt találhatók, akárcsak a szakmai zsűri különdíját elnyerő Gróf Ferenc–Gyenes Zsófia páros munkája is.
Szintén itt tekinthető meg Salamon Eszter performanszfilmje, melyen a német táncosnő, pantomimművész Valeska Gert művészetét eleveníti fel, akinek a előadói tevékenységét a nácik elfajzott művészetnek tekintettek. Az már külön plusz tartalmat ad a műnek, hogy a videó vetítése a hatalmas kemence egyik beugrójában látható. A Pompidou, a MOMA stb. helyszínein is fellépő Salamon Eszter az esemény megnyitóján először mutatta be a M/OTHER című performanszát az édesanyjával a hétkaréjos Cella Septichorában. A fesztivál a város különböző helyszínein is folytatódik. Három kiállításuk a sétáló Király utcában látható. A LOKART pozitívuma, hogy egyaránt bevonta a nemzetközi hírű művészeket, s a hazai művészeti szcéna ismert és kevésbé ismert művészeit, akárcsak a helyi művészeket, sőt a PTE Művészeti Karának oktatóit és hallgatóit is. A Király utca több helyszínén a hallgatók projektjeivel találkozhatunk.
A Király utca 50.-be Orosz Klára Dóra PTE-s tanítványainak Parazita geometria című lenyűgöző, helyspecifikus installációja látható, amelyet újrahasznosított hullámkarton alapanyagból hoztak létre, s amelynél moduláris elemekből álló geometriai rendszereket alkalmaztak. Az installáció érdekessége, hogy más arcát mutatja nappali fénynél és másikat este, amikor már csak a kirakaton keresztül látható, s a rózsaszínen át a kék fényig változó térspecifikus installáció ekkor különösen lebilincselő.
Három különböző projekt található a Király utca 38.-ban, ebből kettő Palatinus Dóra tanítványainak a munkája: egyik térben a fényre-fényességre reflektálnak különböző fényes (üveg, cd) munkákkal, a másik térben Relax címmel a pihenés, a nyugalmi állapot illúzióját keltik. Szintén itt, a legnagyobb helyiségben Nemes Csaba hallgatóinak helyspecifikus installációja látható, mely a pécsi Györgytelep bányász lakóhelyeivel foglalkozik. Sajnáltam, hogy a kiállításon, vagy legalább kísérőként nem volt látható Nemes Csaba e témájú videómunkája, a projekt a mester művével együtt lett volna teljes.
Egy közkönyvtár (a Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár és Ifjúsági Tanuló Tér) következő kiállítótér, ahol a művek egy része témában szintén kapcsolódik a helyszínhez. Leginkább Várnai Gyula könyv témájú munkái. Light boxos műveit korábban már többször is láthattuk kiállításokon, s kifejezetten izgalmasak a 3D-s tollal készített művei (Bábeli könyvtár, Polc, könyvek stb.). Itt láthatók Szacsvay Pál fotómanipulációi, Szegedy-Maszák Zoltán művei, Szíj Kamilla–Koós Gábor óriási rajzai, Mario Matoković, Ines Matijević Cakić grafikái, Szabó Ádám plasztikái. A Művészet Házában Burkus Judit egy hatalmas installációja látható és számos kisebb munka, melyek közül kiemelkedik a francia Hélène Hulak textiobjektje.
A Cipőfantáziák a LOKART egyik legnépszerűbb kiállítása a Pécsi Galériában, mely a Virtual Shoe Museummal közösen jött létre, s amelyen kísérleti cipők láthatók a dizájn és a képzőművészet határterületéről. Némelyik akár hordható is lenne, de többségük inkább csak kiállítási tárgy.
Azt már most remélhetjük, hogy ebből a kezdeményezésből hosszabb távon valóban kinő egy rendszeres, biennáleszerű fesztivál, idővel egyre több nemzetközi szereplővel, s láthatósága is túllép a határainkon.
